Amanda Quick Bukott Angyal

- Nem. A konyhán keresztül jutottam be a házba és lépcsőn jöttem fel az emeletre. Egy üresszobában kinyitottam az ablakot, és megláttam ezt a nagyon kényelmes párkányt, aminvégighaladva érkeztem meg ehhez a szobához.- Micsoda remek probléma megközelítés, uram!- Igazán semmiség volt. Egyszerű logika és okoskodás - felelte Sebastian szerényen.Hogyne, persze, de kétlem, hogy sok embernek eszébe jutna- Lehet, hogy nem - ismerte el a férfi, akinek jólesett a lány csodálata. Nem kerülte el afigyelmét, hogy bár szülei és testvére halála óta nem sokat adott mások véleményére, újabbanegyre jobban szomjazik Prudence elismerésére. Tudta, hogy ő az egyetlen nőnemű lény, akiméltányolni tudja sajátos tehetségét és érdeklődését.Elnézte az ablaknál álló lányt, és azon töprengett, vajon nem ment-e el a józan esze. Nőmég soha ilyen hatással nem volt rá. Ha vele volt, mintha sokkal kisebb és távolibb lett volnaa bensejében érzett jégtömb. Már-már megfeledkezett róla és a rejtekhelyéül szolgálóürességről. Ebben a pillanatbanPrudence hátra fordította a fejét, és ránézett. A holdfény rávilágított az arcára, s látniengedte ragyogó mosolyát. Sebastianon áthullámzott a vágy, s megremegett tőle.Az elmúlt néhány napban fájdalmasan világossá vált előtte, hogy nem futó szeszély volt,amikor azon az első éjszakán megkívánta a lányt. De az is világos, mi több, mélyen elkeserítővolt, hogy Prudence a jelek szerint elsősorban a hobbija miatt érdeklődik iránta. Újra felötlöttbenne, hogy vajon mennyit jelentett a lánynak Underbrink. Egyfolytában ezen rágódott,amióta visszatért a parkban tett délutáni kocsizásból.- Most, hogy itt van, új tervet kellene készítenünk - nézett Prudence elgondolkodva aszekrényre. - Rejtekhelyet kell keresnünk önnek, arra az esetre, ha felbukkan a jelenés.- Felejtse el a szekrényt - intette Sebastian. - Nem óhajtom ott tölteni az éjszaka hátralévőrészét.- Akkor hová akar elbújni? Az ágy alá?Sebastian némán elkáromkodta magát, de fennhangon így szólt:- Szerintem nem szükséges mindaddig elbújnom, amíg nem kapunk jelzést arról, hogy aszellem meg akar jelenni.- De ha valóban Mrs. Leacock egyik unokaöccse a kísértet, akkor nem akarjuk az orrárakötni, hogy ön is itt van. Nem gyújthatunk gyertyát, és mély csendben kell lennünk.- Biztosíthatom, csendben leszek - vonta föl szemöldökét Sebastian. - Süt a hold, úgyhogygyertyát sem kell gyújtanunk. Most az egyszer köd sincs, bár gyanítom, hogy hajnalramegjön. Már csak azt kell eldöntenünk, mivel töltjük el az időt, amíg a kísértetünknek kedvetámad kísérteni.- Talán nem kellene beszélgetnünk - nézett rá várakozóan Prudence. - Meghallhatja.- Egyetértek - felelte Sebastian, és elindult a lány felé.- Talán játszhatnánk egy parti whistet - indítványozta Prudence. - De sajnos, nem hoztammagammal kártyát.- Ezek szerint mást kell kitalálnunk, hogy elszórakoztassuk magunkat. - Azzal Sebastian amutató -és a hüvelykujja közé vette Prudence állat, és szelíden maga felé fordította az arcát,hogy belenézhessen a szemébe.Prudence olyan mozdulatlanul állt, mintha a férfi kezének érintésére lebénult volna. Tágranyílt, fürkésző szemmel nézett föl rá, amelyben egyszerre volt jelen a kíváncsiság és az óvatosfigyelem.- Uram? - suttogta alig hallhatóan.- Kérdezni szeretnék valamit, Prue. A lány szája parányit szétnyílt, s nyelve hegye megérintettea szája sarkát,- Mi lenne az?