Amanda Quick Bukott Angyal

Kiütötte a szellem kezéből a tőrt, majd öklével álIon vágta, ami nem volt kis teljesítményebben a sötétségben.A betolakodó hátratántorodott, bevágta a fejét az ágytartó oszlopába, és eszméletét vesztveelterült a földön.- Ez szép volt, uram! - kiáltotta Prudence, és futott, hogy felkapja a gyertyát, mielőtt mégkiégetné a szőnyeget. - És épp a legjobb pillanatban. Képes lett volna belém döfni azt a tört!Sebastian ott állt áldozata fölött, de nem őt, hanem a lányt nézte. A Prudence-t fenyegetőveszély felett érzett haragja összekeveredett a megkönnyebbüléssel, mellyel a veszélyelmúltát nyugtázta.- Kis bolond. Tisztában van vele, hogy mi történhetett volna?- Hát, meleg helyzet volt, annyit mondhatok - hunyorított rá meglepetten a lány. - Deigazából nem akartam lelőni. Még sohasem sütöttem el pisztolyt.- Meleg helyzet? - Sebastian megkerülte a földön heverő testet, és Prudence - hez lépett. -Elvághatta voIna a torkát azzal a tőrrel. Megölhette volna, maga szeleburdi kis buta!- Igazán, Sebastian, nem kellene így kiabálnia velem!- Nem kiabálok. De komolyan fontolgatom, ne fektessem-e a térdemre, és nenáspángoljam-e el istenesen, hogy legalább egy hétig ne tudjon lóra ülni. Kis híján megölettemagát!- Volt nálam pisztoly - emlékeztette a lány.- Van róla fogalma, milyen nehéz leteríteni egy embert egy ilyen aprócska pisztollyal?Láttam már embereket, akik két golyóval a hasukban is talpon maradtak. Láttam, hogyangyilkoltak tovább, mielőtt összeestek volna.- Hol látott ilyesmit, uram? - bámult rá tágra nyílt szemmel Prudence.- Mellékes. - Ez igazán nem volt a legalkalmasabb idő, hogy a hegyi útonállók üldözésérőlmeséljen. - De higgye el, hogy egyetlen golyó nem mindig teríti le az embert.- Hát idehallgasson, Sebastian, itt én nyomozok, és teljes mértékben fel is készültem rá!Nem kértem a segítségét.- Nem, nem kérte - szűrte a szavakat a fogán keresztül a férfi. - Ehelyett kockára tette azéletét.- És aztán? - vágott vissza most már Prudence is dühösen. - Az én dolgom, nem az öné!- De bizony, hogy az én dolgom, Miss Merryweather! Ön tudniillik az eljegyzettmenyasszonyom.- Na igen, de ezt hamarosan orvosolni fogjuk.- Hallgasson már, maga lehetetlen nőszemély!A padlón fekvő ember felnyögött. Sebastian bosszúsan nézett le rá, amiért megzavartakettejük szócsatáját.- Jaj nekem, mindjárt magához tér - emelte Prudence a gyertyát az elesett kísértet fölé. -Úgy látom, álarc van rajta. Adja csak ide azt a gyertyát - mondta Sebastian félretéve aharagot, és elvette a gyertyát, melyet Prudence engedelmesen odanyújtott neki.Letérdelt az öntudatlan ember mellé, s kitapogatta majd a szélénél fogva egy rántássallevette róla á maszkot. Egy ismeretlen arc rejtőzött alatta.- Felismeri? - érdeklődött Prudence.- Nem, de esküdni mernék rá, hogy Mrs. Leacock egyik gyalázatos unokaöccse.- Nagyon valószínű - csatlakozott hozzá Prudence s már nyúlt is a csengő zsinórja után. -Máris hívok segítséget. Mrs. Leacocknak erős szolgái vannak. Majd ők vigyáznak aszellemre, amíg az elöljáróság embere megérkezik. Legjobb lesz, ha ön most elmegy, uram.- És hogy fogja megmagyarázni, hogy a nyavalyás szelleme eszméletlenül fekszik? -érdeklődött Sebastian.