Amanda Quick Bukott Angyal

Napközben üzent neki, hogy szeretné, ha délután kikocsizna vele a parkba, de nem tudta,nem keres-e Prudence valami kifogást, hogy ne kelljen találkoznia vele. Órákkal ezelőtt,amikor a gombbal együtt távozott, felesége szép szemében női neheztelést és dacot látott.A Bond Streetről hazafelé tartva Sebasíian megfogadta, nem engedi, hogy Prudence különutakon járjon. Itt a városban ugyanis nagyon könnyű volt, hogy férj és feleség a maga fejeután menjen. Már-már divattá vált ez a szokás. Férfi és nő élhetett együtt, egy fedél alatt, smégis, ha úgy akarták, csak elvétve találkoztak egymással.Meg kell értetnie Prudence-szel, hogy ő nem szándékozik ilyen rideg szövetséggéátalakítani a házasságukat. Azért vette feleségül, mert szüksége van a melegségére.Szomorúan vette tudomásul, micsoda megköny-nyebbülés fogja el, látva, hogy Prudence akocsizáshoz öltözve jelenik meg a lépcsőn. Lehet, hogy duzzog, de nyíltan nem utasítja el őt.Azt is látnia kellett azonban, hogy a felesége nem boldog. Úgy döntött, kockázatmentestémát választ.- Úgy látom, ma sikerült bekapcsolódnod a nyomozásomba. Mit tudtál meg?- Az égvilágon semmit! - robbant ki Prudence-bo a szemmel láthatóan visszafojtott indulat.– Mondhatom, rendkívül csüggesztő élmény volt. Egyetlen bolt sem ismerte fel a gombot. Ó,Sebastian, annyira csalódott vagyok! Az egész napom tönkre van téve. Semmi sem sikerült!Sebastian csak bámult. Végre derengeni kezdett, hogy komor arckifejezésének semmi közeaz elmúlt éjszakai jelenethez. Prudence nem rá dühös, hanem attól ilyen csalódott és ingerült,mert a nyomozása nem vezetett eredményre.- Ó, milyen jól ismerte ezt az érzést!Hirtelen jobb kedvre derült, és már mosolyogni is tudott.- Örülök, hogy jókedved van - csattant fel Prudence. - De nem szép tőled, hogy ilyenkárörvendő vagy.Sebastian mosolya vigyorrá, majd hangos kacagássá változott.A szembejövő kocsi két ismerős utasa úgy bámult rá, mintha most látnák életükbenelőször. És mások is oda fordították a fejüket, hogy lássák a hahotázó Bukott Angyalt.- Nem kellene így kinevetned - motyogta Prudence.- Biztosíthatlak, szívem... - küszködött a férfi a felfeltörő nevetéssel -... biztosíthatlak, hogynem rajtad nevetek. Hogyan is tehetnék ilyet? Én sem jártam több sikerrel, mint te.- Te is nyomoztál? - nézett rá mogorván Prudence.- Természetesen. Persze nagy hátrányt jelentett, hogy csak szóban adhattam leírást, mivelte elillantál az eredeti gombbal.- Nem loptam el - mordult fel Prudence. - Egyszerűen csak előbb vettem magamhoz, mintahogy neked eszedbe jutott.- Érdekes megfogalmazás. Mindenesetre hiába igyekeztem, üres kézzel tértem vissza.Ámbár az egyik kereskedő viselkedése felkeltette a fieyelmemet.- Melyiké? - fordult oda kíváncsian, feledve minden csalódottságát, Prudence. - Mitmondott?- Nem is az az érdekes, amit mondott – válaszolta a homlokát ráncolva Sebastian -, hanemahogy félresöpörte a kérdéseimet. Mintha kényelmetlenül érintették volna. Ő volt az egyetlen,aki nem próbált meggyőzni, hogy az elmondásom alapján el tudja készíteni a gombot.- Nem úgy viselkedett, mint aki üzletet akar kötni veled? Roppant különös.- Ugye? Szerintem megéri, hogy ma este vísszamenjek abba a boltba. Jó volna kicsitbelekukkantani a nyilvántartásába.- Be akarsz lopózni a boltjába? Ó, milyen izgalmas! Veled megyek!- Megengedted, hogy elkísérjelek a Curling - kastély fekete szobájába - emlékeztettePrudence. -Akkor is sokat segítettem neked.- Tudom, de az más volt.- Miért volt más?