Amanda Quick Bukott Angyal

- Pedig nagyon elterjedt. Ez a kis szelence is pontosan olyan, mint amilyen tucatszámlátható a társaság férfitagjainál. A dohánykeverék viszont egyáltalán nem mindennapi. Lehet,hogy kideríthető, melyik dohányárus állította össze, és kinek.- Lehet, hogy Ringcrossé volt, akkor pedig nem leszünk okosabbak.- Ebben korántsem vagyok olyan biztos. Ha az övé volt, miért nem esett ki vele együtt azablakon? Vagy a halála előtt viaskodott valakivel ebben a szobában és aközben hullott ki adoboz a zsebéből?- Valóban lehetségesnek tartja, hogy gyilkosság áldozata lett? - meredt rá tágra nyílószemmel Prudence.- Korai lenne még ilyet mondani. De kezd a dolog érdekessé válni.Sebastian odament az ablakhoz, és félrehúzta a nehéz, fekete függönyt.- Nemigen lehet innen leesni, hacsak nem áll ki az ember a párkányra - vette szemügyre alány a széles ablakot.- Úgy van. De kilökni ki lehet rajta bárkit - jegyezte meg Sebastian.Prudence-en ismét áthullámzott az a mérhetetlen, jeges hidegség, amitől egész testébenmegborzongott.- És ki is lehet ugrani rajta - mondta.- Hirtelen olyan érzelmek árasztották el, melyek mintha nem is belőle, hanem valami rajtakívül álló forrásból származtak volna. Egy pillanatra haraggal vegyes félelem ébredt benne, settől újra összerázkódott. Megtántorodott a támadás súlya alatt, ugyanakkor tudta, hogy nemő élte át egykor e rettenetes érzéseket.Valaki más. Egy másik nő. Teljesen biztos volt benne.- Prudence! Mi a baj?Sebastian állt mellette, s a magasra tartott gyertya fényénél merőn nézte az arcát.- Azt hiszem, életemben először most találkoztak igazi kísértettel - nézett föl rá a lány, snagyon szerette volna, ha a férfi megérti őt.- Elég - mondta az, s a karjánál fogva vezetni kezdte az ajtó felé. - Ez már túl sok voltönnek. Jobb lesz, ha kiviszem innen.- Nem képzelődöm, Sebastian! Esküszöm, hogy valami szörnyű dolog történt ebben aszobában. Egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy Ringcrossnak köze volt hozzá. Egy nőjelenlétét érzem.- Nyugodjon meg, szívem.- De Sebastian!Addigra kiértek a szobából, a férfi bezárta az ajtót, és szaporán elindult vele a lépcső felé.- Nem vitatkozom, Prue.- Nem hisz nekem.- Beismerem, nem hiszek a szellemekben. És mielőtt bármire is következtetnék,szükségem van kézzelfogható bizonyítékokra.- Vagyis az a véleménye, hogy a túlfűtött képzeletem áldozata vagyok.- Drágám, már az a tény, hogy a kísérteties jelenségek kutatása a hobbija, elárulja, hogy aképzelete nagyon is aktívan működik. Ne vegye sértésnek, de meg kell értenie, hogy az énhobbim sokkal szigorúbb kutatói megközelítést igényel.- Az én módszerem éppolyan tudományos, mint az öné! - háborodott fel Prudence. Ekkorminden átmenet nélkül kinyílt az az ajtó, amely előtt éppen elhaladtak, s egy ritkás szakállúöregember bámult ki rájuk.- Mi a fene! - rántotta maga mögé Prudence-t Sebastian, majd villámgyorsan odafordult azajtóban ó töpörödött öreghez: - Ki maga?Az öreg ügyet sem vetett rá, csipás szemét Prudence-re meresztette.- Maga nem ő - mondta, és mélységes csalódottság ült ki ráncoktól barázdált arcára.- Tessék? - pipiskedett Prudence, hogy kilásson Sebastian jobb válla felett.