Amanda Quick Bukott Angyal

Merőben szokatlan volt, hogy ők ketten szót váltsanak egymással. Az, hogy az ifjúFleetwood eljött Sebastian kedvenc klubjába, sőt, a nevén szólította unokabátyját, legalábbannyira tápot ad majd a szóbeszédnek, mint a párbaj.Akarsz valamit, Fleetwood? - fordult lassan szembe Jeremyvel. - Na persze, a címemenkívül. Vagy azért jöttél, hogy sok szerencsét kívánj a reggelhez?Jeremy jóképű arcát pír futotta el. A szeme barna volt, jóval sötétebb, mint Sebastiané, ahaja ellenben világosabb, inkább gesztenyebarna, mint fekete. De Sebastian tisztában voltvele, hogy a kettejük közti hasonlóság le sem tagadható - és azt is tudta, hogy ez módfelettbosszantja a Fleetwoodokat. Jobban örültek volna, ha Sebastian szőke hajú édesanyjárahasonlít- Te gazember - mondta ökölbe szoruló kézzel jeremy. - Hamarosan golyót röpít valakiabba a jéghideg szívedbe, de úgy kell neked.- Köszönöm - hajtott fejet udvariasan Sebastian. - Jó érzés tudni, hogy válságos időkbenszámíthatok a családra.- Ezek szerint igaz? - kérdezte elborzadva Jeremy. - Újabb botrányba kevered a családnevét azzal, hogy párbajt vívsz egy bugrissal?- Örülj, mert a párbajról szóló mendemondák hamisak.- Nem hiszem el.- Ez az igazság, rokon - mosolygott Sebastian. - Mondd meg a téged rajongásig szeretőédesanyádnak, hogy mondja le a gyászruharendelését. Sajnos, egy ideig még élniszándékozom.- Úgy hallottam, hogy a Merryweather lány öccse párbajra hívott- mondta szigorú képpelJeremy.- Csakugyan? Meglepő, milyen gyorsan terjed a pletyka a társaságban! Kár, hogy oly sokvalótlanság van benne!Jeremy válaszra nyitotta a száját, de aztán meggondolta magát, sarkon fordult, és kivonult ateremből.A kártyaasztaloknál ismét megindult a társalgás; Sebastian is visszafordult, hogy egy pohárportóit töltsön magának. De megállt a keze a levegőben, amikor észrevette, milyen mélyenelgondolkodó pillantással néz rá Garrick.- Ne aggódj, barátom - mondta. - Fleetwood és én megállapodtunk abban, hogy utáljukegymást.- Az az érzésem, ő tényleg gyűlöl téged - felelte tekintetét az ajtóra szegezve Garrick.- Gondolom, nem teljesen a saját hibájából. Az anyja a bölcsőtől kezdve tanítja rá. Sohasembocsátja meg, hogy az apám megszökött az édesanyámmal, és ezzel szégyent hozott a családnevére. Tavaly, amikor a drágalátos fiacskája helyett én kaptam meg a címet, kis híjánmegütötte a guta.- Nagyon jól ismerem a családod történetét. Légy óvatos, Angelstone. Esküszöm, az iméntgyilkos pillantást láttam Fleetwood szemében.- Nyugalom, Sutton. Ne engedd, hogy elragadjon a képzeleted.- Nem hinném. De van egy megoldás a dilemmádra - mosolyodott el váratlanul Garrick.- Mi lenne az?- Teljesítsd a címeddel együtt járó kötelességedet, barátom. Házasodj meg, és mihamarabbgondoskodj örökösről. Ha a cím egy újabb nemzedékre biztos helyre kerül a te családodban, aFleetwoodok nem fognak többé a halálodért imádkozni. Ha van egy örökösöd, attól kezdvenincs értelme abban reménykedni, hogy majd csak elpatkolsz.- Gratulálok, hogy ilyen gyakorlatiasan ítéled meg a helyzetemet - mondta Sebastian. -Lehet, hogy megfontolom a javaslatodat.- Mi akar ez lenni? - fürkészte az arcát kíváncsian Garrick. - Ne mondd, hogy úgy döntöttél,ezentúl értelmesen fogsz gondolkodni.