Amanda Quick Bukott Angyal

- Mondom, hogy nem ő - hunyorgott az öreg. - Itt bújtam meg, amióta csak idekerült.Vártam, hogy majd jön. Gondoltam, visszajön a többiekért. A magam szemével akartamlátni.- Kit várt? - kérdezte Sebastian.- Azt a szegény lányt, aki kiugrott annak az átkozott szobának az ablakából. Én találtam rá- vetett az öreg egy lapos pillantást Sebastianra. - A patakban. Azt mondták, beleesett ésmegfulladt de én láttam amikor kiugrott. Úgy vitték el a patakhoz, ott bedobták, hogy a népekazt higgyék, beleesett és megfulladt. De én tudtam az igazat.Prudence látta, hogy az öregember kicsit félnótás de elhitte, amit mond.- Ki maga? - kérdezte.- Higgins. Úgy hívnak: „Féleszű Higgins” - nevetett hangtalanul, fogatlan ínyét mutogatvaaz öreg.- Mikor ugrott ki az a lány, Higgins? - tudakolta Sebastian.- Régen. De én nem felejtettem el.- Ringcross tehetett arról, hogy kiugrott? - tette föl máris a következő kérdést Sebastian.- Mindegyik tehetett róla - bólogatott Higgins. - És meg is fognak fizetni érte. Majdmeglátják. Mind megfizetnek. A lány megátkozta őket. Azt mondta, utoléri őket a bosszú.Már el is kezdődött.- Ő jött vissza Ringcrossért? - kapaszkodott bele Prudence Sebastian karjába. - Erregondol, Mr. Higgins?- A többiekért is vissza fog jönni - felelte az öreg, és elindult a folyosón.- Várjon! - szólt utána Sebastian. - Kik a többiek? És mikor ugrott ki a lány?Higgins azonban már nem figyelt rájuk; az orra alatt dünnyögve ballagott végig afolyosón. Sebastian ment volna utána, de Prudence leintette:- Hagyja. Bolond szegény. Ha tovább faggatózik, félő, hogy izgalmában fellármázza aházat. Lehet, hogy egy réges-rég halott lány legendájába keveri bele Ringcross halálát.- Vajon ki lehet ez az öreg?- Nem tudom. Talán egy szellem – mosolygott Prudence.- Ez nem volt szellem - válaszolta Sebastian, és komor arccal fogta karon a lányt.- Honnan tudja? Még sohasem látott olyat.- Azért ha látnék, megismerném - felelte a férfi, s a lépcsőhöz érve elfújta a gyertyát.Lentről felszűrődött valamelyest a falikarok derengő fénye. - Csitt! - szólt hirtelen, már alépcső közepén.Hátával a falhoz simult, szorosan magához húzta Prudence-t, de még az arcát is a mellérevonta.- Mit csinál? - suttogta bele az ingébe a lány.- Csendesen - súgta vissza a fülébe Sebastian. - Újra nagy a forgalom a folyosón.- Aha.Ajtó csukódása hallatszott, majd csend lett.- Visszakísérem a szobájába - mondta kis várakozás után Sebastian.- Milyen izgalmas. Azt hiszem, nagyon fogom élvezni a közös munkát önnel!- Remélem, drágám. Az én idegeimet azonban valószínűleg meg fogja viselni - morogtaSebastian.Épp amikor kinyitotta Prudence szobájának ajtaját, a közelben egy másik ajtó ismegnyikordult. A lány egy ugrással bent termett, majd gyorsan megfordult, hogy lássa, afolyosón csellengő nem vette-e észre Sebastian t.A férfi azonban szorosan a nyomában volt, és szintén beért a szobába. Olyan halkancsukta az ajtót, hogy hangja sem volt.- Hűha! Ez meleg helyzet volt.