Amanda Quick Bukott Angyal

- Nem értik - ingatta tanácstalanul a fejét Bloomfield. - Azt akarom, hogy Lady Angelstonelépjen érintkezésbe Lillian szellemével. Mondja meg neki, hogy rajtam már bosszút állt.- Időbe telik, míg módot találok a kapcsolatfelvételre - válaszolta Prudence. - Azilyesmihez nagy körültekintés és sok-sok tervezés kell. Angelstone-nak igaza van. Az lesz alegjobb, ha átmenetileg itt hagyja a várost.- Nem szeretek utazni - siránkozott Bloomfield. - Még a házat is ritkán hagyom el.Szorongást kelt bennem. Idegbeteg vagyok, ahogy már említettem önöknek.- Határozottan az az érzésem, hogy ha nem utazik el a lehető leghamarabb, sokkalsúlyosabb lesz az állapota - mondta Sebastian.- Legközelebb értem jön el, ugye? - kérdezte a rémülettől tágra nyílt szemmel Bloomfield.- Nagyon valószínű - felelte könnyedén Sebastian.- Angelstone-nak feltehetőleg igaza van - sietett csatlakozni Prudence is. - Természetesensehol sem garantálhatom a biztonságát, végtére is egy kísérteiről van szó. De meg vagyokgyőződve róla, hogy ha nyomban elutazik a városból, és a világon senkinek sem árulja el,hová megy, akkor tehetek valamit az érdekében.- És ezalatt kapcsolatba lép Lillian szellemével? Beszél vele? - nézett rá reménykedveBloomfield.- Ha találkozom vele, feltétlenül szóba hozom ezt az ügyet - ígérte Prudence.- Jól van - tápászkodott fel nagy keservesen Bloomfield. - Máris hozzákezdek az utazáselőkészületeihez. Hálás vagyok önnek, Lady Angelstone. Nem tudom, ki máshozfordulhattam volna.- Nagyon bölcsen tette, hogy a feleségemtől kért tanácsot - szólt Sebastian. - E térenbokros tapasztalatai vannak. Mi pedig - fogta karon Prudence-t - indulhatnánk is. Sok dolgodvan, Bloomfield pedig mihamarabb utazni szeretne.Prudence szó nélkül hagyta, hogy Sebastian átkormányozza a íimlomokkal teleszórt, sötétkönyvtárszobán, és csak az ajtóból pillantott még egyszer hátra. Bloomfield az íróasztalamögött állt, és rémült pillantással meredt a lámpába.Sietve átvágtak a halion, s a házvezetőnőt meg sem várva kiléptek a házból a hűvösnapfénybe.- Mondd meg nekem, drágám - kérdezte Sebastian, miközben felsegítette feleségét akocsiba -, mit fogsz mondani Lillian szellemének, ha sikerül beszélned vele?Prudence hevesen megmarkolta a retiküljét, s azt válaszolta:- Megmondom neki, hogy szerintem teljes joggal áll bosszút „az erény fejedelmein”, csakszerencsét tudok kívánni hozzá. És azt is megmondom, hogy Jeremy nagyon szerette, és ő isazt akarja, hogy a halála legyen megbosszulva.- Helyes - mosolygott fagyosan Sebastian a szemben lévő ülésen. - Csak egy baj van.Valahogy az az érzésem, hogy Ringcross és Oxenham halála mögött nem Lillian szelleme áll.- Sejtettem, hogy ez a véleményed, amikor azt tanácsoltad Bloomfieldnek, hogy utazzon ela városból - sóhajtott nagyot Prudence. - Őt akarod ezzel védeni? Azt akarod, hogy tűnjön elegy időre, hogy ne tudja zsákmányul ejteni az, aki már megölte Ringcrosst és Oxenhamet?Miért nem figyelmezteted Curlinget is?- Nem izgat különösebben, ha akár Bloomfíeldet akár Curlinget megölik. Az erény mindenfejedelme megérdemli, hogy beteljesedjék rajta Lillian átka. De el akarom távolítaniBloomfíeldet az útból, hogy kényelmesen átkutathassam ezt a mauzóleumot.Ez a bejelentés elterelte Prudence figyelmét a saját haragjáról, és ismét előtérbe állította anyomozást.- Át akarod kutatni a házát?- Legalábbis a könyvtárszobát. Bloomfield a jelek szerint a lány halála óta eltelt háromévben semmit sem dobott ki. Érdemes lesz végignézni, mi minden gyűlt össze az asztalán.- Veled megyek.