A legkevésbé sem szerette volna folytatni azt a beszélgetést, melyet Bioomfield levelénekérkezése szakított félbe. Maga sem tudta, miért fél tőle, csak annyit tudott, hogy nem szeretné,ha Prudence további kérdéseket szögezne neki azzal kapcsolatban, hogy miért folytatja továbba nyomozást.Eddig hagyta, hadd higgye azt, hogy szórakoztatja a dolog, ő azonban tudta, nem ez ateljes igazság. Valójában arról volt szó, hogy Prudence olyan fontossá vált a számára, amivelhihetetlen hatalmat szerzett fölötte. Sebastian érezte, hogy szinte bármit megtenne a kedvéért.És ez aggodalommal töltötte el.Ama Saragstan-hegyi ködös hajnal óta érzelmileg senkinek sem volt igazán hatalmafölötte. Jégfalat épített minden fenyegetés elé, amelynek hidegsége mindmostanáig megvédte- de tudta, hogy valahol belül már megindult az olvadás. Annak a napfénynek volt ilyenármányos hatása, mely Prudence-szel költözött be az életébe.Sebastian emésztő vágyat érzett e melegség után, ugyanakkor félt is tőle. Tudta, nagyon islehetséges, hogy ha a benne lévő jégtömb végképp elolvad, kiderülhet, hogy nincs semmi, amiaz üressé vált helyet tölthetné.De miközben rettegett attól a fekete semmitől, ami a mostani hidegség helyébe léphet,égett a vágytól, megtudia, mit érez iránta Prudence, Meg kellett tudnia, hogy van-e valamimélyebb érzés a közös érdeklődésen és szenvedélyen kívül, ami hozzáköti a lányt.Vajon eljön-e az az idő, amikor Prudence szerelemmel tudja őt szeretni?Sebastian nem sokkal éjfél előtt lépett ki a klub kártyaszobájából. Az elmúlt három órátabban a remény, ben whistezte végig becsípett klubtársaival, hogy megtud valami hasznosatRingcrossról és Oxenham-ről. A halálesetekkel kapcsolatban volt is bőven szóbeszéd, de agyilkosság szót senki sem ejtette ki. „Az erény fejedelmeiről” sem beszélt senki. Mindentegybevéve, elvesztegetett órák voltak.- Ó, szóval itt vagy, Angelstone - ballagott oda Garrick a kandalló előtt álló Sebastianhoz. -Nem volt szerencséd? - intett fejével a kártyaszoba felé.- Egy kevés - rándította meg a vállát Sebastian. -Ezer fontot nyertem Evanstól, s ha nemunom meg, még jóval többet is nyerhettem volna. Olyan részeg volt, hogy alig tudta kézbentartani a lapokat.Csak most jutott eszébe, hogy még nem is mesélt a legutóbbi esetéről. Nyomban rá is jött,hogy miért nem. Először is, mert a nyomozás során egy Fleetwood neve is szóba került, ésmagától is tudta, hogy Prudence nem szeretné, ha kívülállókkal is megvitatná az ügyet. Amiazt illeti, nem is állt szándékában; ha tetszik, ha nem, ez családi ügy volt.A másik ok, amiért nem beszélt Garrickkel a nyomozásról, az volt, hogy már nem igényeltbizalmas barátot. Ott volt neki Prudence.- Ha már a részegségnél tartunk, ott jön Curling-szólt halkan Garrick. - Alig áll a lábán.- Nem sűrűn látni így - jegyezte meg Sebastian.- Legutóbb körülbelül három hónapja láttam ilyennek - mesélte Garrick, s a tűz fölé tartottaa kezét. - Egy átvedelt éjszakát fejeztünk be a kártyaasztal mellett. Sok mindenre nememlékszem belőle, de ügy rémlik, ő éppolyan részeg volt, mint én.- Azt hiszem, én is emlékszem arra az estere -mondta Sebastian, miközben azt figyelte,hogyan próbál Curling nagy üggyel-bajjal leereszkedni egy székbe. - Másnap reggel közöltedvelem, hogy egy időre abbahagyod az ivást.- Esküszöm neked, Angelstone, soha többé nem akarok abba az állapotba kerülni, mintazon az éjszakán. Nem jó érzés, hogy nem tudok visszaemlékezni arra, amit mondtam vagytettem. És azt a rosszullétet sem kívánom még egyszer, amit másnap reggel éreztem,- Azt mondod, aznap éjjel Curling is hasonló állapotban volt?- Igen. Mindkettőnket a kocsisa szállított haza -mondta mélységes önutálattal Garrick.- Bocsáss meg, de beszélnem kell vele pár szót.
- Ahogy óhajtod. Később találkozunk.Sebastian odament az egymagában üldögélő Curlinghez, aki épp kitöltött magának egypohár portóit a mellette lévő asztalon álló palackból. Zavaros tekintettel nézett fölSebastianra.- Ó, ön az, Angelstone? Velem tart?- Köszönöm.Sebastian leült, és öntött magának egy ujjnyi bort, azután, mint aki hosszú, barátiiszogatásra készül, kinyújtotta a lábát, és hátradőlt a székben. De csak épp hogy beledugta anyelvét a sűrű, édes borba.- A házasélet gyönyöreire - mondta Curling akadozó nyelvvel, és egy hajtásra félig kiitta aborát. -Remélem, továbbra is szórakoztatónak tartja a feleségét.- Nagyon is - felelte poharát a keze között forgatva Sebastian.- És kitart még a hobbija mellett? - tudakolta Curling. Olyan görcsösen szorította a poharát,hogy kifehéredtek az ízületei, és úgy bámulta az italt, mintha valami feneketlen mélységetfürkészne.- Igen, továbbra is érdeklik a kísértetek. Ha őt ez szórakoztatja, nekem nincs ellenekifogásom. Miért kérdi? Csak nem találkozott kísértettel? – kérdezte Sebastian haláloskomolysággal.- Mit szólna hozzá, ha kijelenteném, hogy kezdek hinni a szellemek létezésében? - nézett alevegőbe üres tekintettel Curling.- Azt mondanám, túl sok portóit ivott ma este.- És ebben nem is tévedne - bólogatott Curling. - Nem is emlékszem, hány üveggel ittammeg az este- Bizonyos vagyok benne, hogy majd megtudja a számlájáról.- Nem vitás - rándult meg Curling szája.Egy percre csend lett, Sebastian meg sem próbálta megtörni. Ösztönösen érezte, hogyCurling hamarosan megszólal. Hacsak nem alszik el addig.- Tudja már, hogy Oxenham meghalt? - kérdezte kisvártatva Curling, de nem nyitotta ki aszemét.- Tudom.- Elég jól ismertem őt.- Csakugyan?- Barátok voltunk-mondta Curling, és kinyitotta a szemét.- Értem.- Nem hittem volna, hogy képes pisztolyt emelni magára.- Talán súlyos pénzügyi gondjai voltak - nézegette Sebastian elmélyülten a borát. - Eléggyakori oka az öngyilkosságnak.- Nem. Ha sok pénzt veszített volna, arról tudnék.- Kártyázott?- Csak kis tétekben. Nem vesztette el kártyán a vagyonát, ha erre céloz. És meiankóliárasem volt hajlamos - tette hozzá, s megint ivott. - Nem értem.- Fontos önnek, hogy megtudja, miért lett öngyilkos a barátja? - érdeklődött Sebastianóvatosan.- Azt hiszem. A mindenségit neki, igen! Meg kell tudnom, hogy mi történt.- Miért? - kérdezte csendesen Sebastian.- Mert, ha vele és Ringcrossszal megtörténhetett mindnyájunkkal megtörténhet.Curling kiitta maradék borát, és megpróbálta letenni a poharat az asztalra. Nem sikerült.Felhagyott az erőfeszítéssel, és tovább szorongatta a poharat.- Nem egészen értem, amit mond, Curling. Magyarázza meg, kérem.
- Page 1 and 2:
Amanda QuickBukott AngyalA fordít
- Page 3 and 4:
- A legkevésbé sem valószínű.
- Page 5 and 6:
- Hogyan szándékozik megakadályo
- Page 7:
- Értem - mondta Prudence elszorul
- Page 10 and 11:
- Hiszem, hogy ön olyan nő, aki t
- Page 12 and 13:
Gondolatban tovább kalandozott Pru
- Page 14 and 15:
Merőben szokatlan volt, hogy ők k
- Page 16 and 17:
3- Hogy mit tudok Angelstone-ról?
- Page 18 and 19:
- Jó napot! Iszik teát? - emelte
- Page 20 and 21:
- Meséljen el mindent ezekről a k
- Page 22 and 23:
- Ha felidézi alkunk feltételeit,
- Page 24 and 25:
- Ó, milyen szörnyű lehetett ön
- Page 26 and 27:
- Nincs hely!Prudence nagyon is ér
- Page 28 and 29:
5- Bocsánat, hogy ezt mondom, uram
- Page 30 and 31:
- Tessék? - tátotta el a száját
- Page 32 and 33:
másik, az övéhez nagyon hasonló
- Page 34 and 35:
- Ne olvassa a fejemre a saját sza
- Page 36 and 37:
helyzete nem veszélytelen. Bár it
- Page 38 and 39:
- Nem gondolja, hogy a szórakoztat
- Page 40 and 41:
Kiütötte a szellem kezéből a t
- Page 42 and 43:
7Whistlecroft nagyot trombitáit pi
- Page 44 and 45:
Félóra múlva, amikor belépett a
- Page 46 and 47:
- Két okból - felelte halvány mo
- Page 48 and 49:
- Méltányolom a család nevéért
- Page 50 and 51:
- Ne terelje el a szót erről az
- Page 52 and 53:
8- Bocsássanak meg, uraim, de azt
- Page 54 and 55:
És hamiskártyázással sem vádol
- Page 56 and 57:
- Meneküljön! - kezdte rá a legd
- Page 58 and 59:
- Van benne valami? - lépett köze
- Page 60 and 61:
- Mondom, hogy nem ő - hunyorgott
- Page 62 and 63:
- Drágám - mondta gúnyos oldalpi
- Page 64 and 65: Sebastian elengedte az ágy lábát
- Page 66 and 67: - Hát... - nyelt egy nagyot Pruden
- Page 68 and 69: 10- Na, Angelstone, hogy tetszik a
- Page 70 and 71: - Van egy kis elintéznivalóm!- Ez
- Page 72 and 73: - Szeretném megkérdezni, uram - s
- Page 74 and 75: - Hogy az imént azt mondta Angelst
- Page 76 and 77: - Szent ég! - súgta Prudence. - M
- Page 78 and 79: - Bizonytalannak látszol, Sebastia
- Page 80 and 81: - Tudtam - kiáltotta elégedetten
- Page 82 and 83: - Nem leszek a bosszúállásod esz
- Page 84 and 85: előlem sohasem lesz rendes grófn
- Page 86 and 87: - Először is mert semmi olyat nem
- Page 88 and 89: 13Még aznap este, később, amikor
- Page 90 and 91: - Megjegyzést? Kitől? - kérdezte
- Page 92 and 93: - Lépésről lépésre kell haladn
- Page 94 and 95: Nem lepte meg, hogy a kaput nyitva
- Page 96 and 97: A pisztoly centiméterekre feküdt
- Page 98 and 99: - Nem olyan nehéz másolatot kész
- Page 100 and 101: - Egy jómódú kereskedő egyetlen
- Page 102 and 103: - De igaz - vetett Jeremy gúnyos p
- Page 104 and 105: elfelejtetted, hogy legutóbb kéts
- Page 106 and 107: - Javasolni szeretném, asszonyom,
- Page 108 and 109: - Mi az ördög folyik itt? - kérd
- Page 110 and 111: - Nincs is miért tovább maradnom
- Page 112 and 113: - Csak feldühített, hogy sértege
- Page 116 and 117: Curling azonban már nem volt olyan
- Page 119 and 120: 17Másnap reggel, amikor Sebastiann
- Page 121 and 122: férje ragaszkodott hozzá, hogy ma
- Page 123 and 124: - Nem értik - ingatta tanácstalan
- Page 125 and 126: Két óra is elmúlt már, mire Seb
- Page 127 and 128: - Itt nincs helye a gúnyolódásna
- Page 129 and 130: - Őlordsága csak egy órája ért
- Page 131 and 132: - Nekem elég annyi, ha még ma dé
- Page 133 and 134: - Senkinek semmi oka, hogy ezen fen
- Page 135 and 136: - Valakinek muszáj lesz kézbe ven
- Page 137 and 138: - Nyugalom. Jó állapotban lesz, m
- Page 139 and 140: De mielőtt mozdulhattak volna, kit
- Page 141 and 142: - Kezdettől fogva tudtam - kuncogo
- Page 143 and 144: - Bár te is ismerhetted volna az