Amanda Quick Bukott Angyal

- Van egy kis elintéznivalóm!- Ezt a hangodat már ismerem - vigyorodott el a barátja. - Olyankor cseng így, amikoréppen beleveted magad egy újabb nyomozásba. Kérlek, ne mondd, hogy máris annyira unod aházaséletet, hogy újra ráfanyalodtál a régi kedvenc szórakozásodra.- Biztosíthatlak, hogy a házasélet minden, csak nem unalmas. De a hobbimat sem adtamfel.- Értem - mondta Garrick, majd kíváncsian megkérdezte: - És a feleséged tudja, hogymivel foglalkozol ráérő idődben?- Tudja.- És helyesli?- Nem panaszkodik miatta.- Gratulálok, Angelstone - kuncogott Garrick.- Meggyőződésem, hogy sikerült feleségül venned az egyetlen lányt Angliában, aki megtud téged érteni.- Ebben biztos vagyok - felelte Sebastian, de azt az aggodalmát már nem mondta ki, hogyPrudence talán nincs annyira elragadtatva a házasélettől, mint ő.Mert néha rajtakapta, amint valami különös sóvárgással nézi őt. Ilyenkor eszébe jutottak alány szavai, melyeket a Curling - kastélyban mondott. Egyesek szerint jó, ha mindezeken kívülszerelem is van.Mert minden intelligenciája és bámulatos logikája mellett Prudence nő volt, és Sebastiansejtette, hogy a házassággal kapcsolatban nőiesen romantikus álláspontot képvisel.Szerelemből óhajtott férjhez menni.Tisztában volt vele, hogy szándékosan hajszolta bele Prudence-t egy sietősházasságkötésbe. Ehhez minden fegyverét bevetette, és könyörtelen taktikázását azzal igazoltaönmaga előtt, hogy a lány boldog lesz vele.Hiszen már elég idős és okos ahhoz, hogy rájöjjön: akármit érzett is Underbrink iránt, azmúló és tartalmatlan érzés volt. Mindenesetre az a nagyképű tökfilkó annak idején visszaélt alány vonzalmával. Prudence soha többé nem tudna megbízni Underbrink-ben. Ezt neki istudnia kell.Sebastian aznap délután négy órakor csüggedten ballagott fel bizonyos R. H. Goodwrightnevű dohányárus boltjához vezető lépcsőn. Goodwright már a hatodik volt a listáján.Ha itt sem jár szerencsével, gondolta, be kell térnie a mellékutcákba, ahol a kevésbé jólmenő boltok sorakoztak. Eddig abból a feltevésből indult ki, hogy akárki vesztette is el adobozkát, a társaság tagja volt, tehát a jobb üzletek valamelyikében vásárolhatta a dohányt.Sebastian el sem tudta képzelni, hogy Curling olyasvalakit hívjon meg, aki nem alegelegánsabb körökben mozog.Amikor belépett a kis üzletbe, nyomban körüllengte az üvegtartályokban és fahengerekbentárolt érett dohány illata. Az egyik pulton agyagpipák, egy másikon apró tubákosszelencéksorakoztak. Sebastian nem látott köztük olyan finoman kidolgozott darabokat, mint amelyután nyomozott.- Mivel szolgálhatok uraságodnak? – szólalt meg egy rekedtes hang.Sebastian csak ekkor pillantotta meg a zöld kötényt és aranykeretes szemüveget viselőkövérkés, fehér hajú, dús pofaszakállú embert, akinek ujjait megsárgította a dohánnyal valósokéves foglalatosság.- Szeretném megtudni, mi ennek a különleges dohánykeveréknek a neve - mondtaSebastian, miközben kivette a kabátja zsebéből és a boltos elé tette a tubákosszelencét. - Egyismerősömtől kaptam, de nemsokára kifogy, és rendelnék még belőle. Nem ismeri véletlenül?A boltos végignézett Sebastian fényes csizmáján és elegáns szabású ruháján, majdkinyitotta a dobozt. Óvatosan, nehogy felszippantsa, megszagolgatta a dohányt.