Ebben a pillanatban Prudence egy feléjük közeledő, ismerős alak homályos körvonalaitvélte felfedezni. Újra a szeméhez emelte a pápaszemét.- Nem hiába emlegetjük Mrs. Fleetwoodot. Itt jön.- Jóságos egek! - nyögte Sebastian. - Az egész estét a rokonaim társaságában kelleltöltenem?- A rnama bizonyára csak bocsánatot akar kérni tőled - csillapította Jeremy.- Nyilván ez a szándéka - nézett Prudence megro-vóan Sebastianra. - Legalább légy hozzáudvarias, Angelstone.- Megeszem a nyakkendőmet, ha Drucilla néném hajlandó lesz bocsánatot kérni - mondtazord mosollyal Sebastian.- Hát itt van, Angelstone - állt meg Drucilla Sebastian előtt.- Igen, asszonyom, itt vagyok. És?- Viselkedj rendesen - sziszegte Prudence. Drucilla meg sem hallotta. Valósággalrámordult Sebastianra:- A fiam azt mondja, hogy egy bizonyos ügyben, ami nagy kellemetlenséget is okozhatottvolna, ön teljesítette a család iránti kötelességét.Sebastian szemében eddig ismeretlen, ördögi jókedv csillant fel.- Megnyugodhat, asszonyom, Jeremyt nem fenyegeti az azonnali akasztás réme.- Remélem is, hogy nem. Hiszen ő is Fleetwood, és Fleetwoodot nem akasztottak felCromwell óta!Drucilla erélyes, mégis elegáns mozdulattal összecsattintotta a legyezőjét, és így folytatta:- Jeremy azt is elmondta, hogy nem ön akarta belekeverni őt ama két ember halálának azügyébe.- És ön hitt neki, asszonyom? Prudence oldalba bökte a könyökével, s közben Drucilláramosolygott:- Angelstone tréfál, asszonyom. Mint tudja, nem mindennapi humorérzéke van.- Jaj - dörzsölgette Sebastian gyengéden a bordái közt fájó pontot. - Most nem nevetek,asszonyom -szűrte a fogai között a szavakat.- Nos, kedvesem - vetett Drucilla lesújtó pillantást Prudence-re -, az efféle buta játékoknem bálterembe illők.,- Én nem játszottam - mormolta Prudence, s mire elfohászkodta magát, hogy jöjjön végrevalaki, aki megszabadítja, a mentőangyal már még is érkezett.- No nézd csak, Drucilla! - kiáltotta Hester túláradó örömmel. Elég volt egy aggodalmaspillantás Prudence arcára, hogy megneszelje a fenyegetően közeledő újabb botrány szelét, ígymost vakmerőén közbelépett. - Nem is láttalak még ma este! Hogy vagy?- Köszönöm, Hester, remekül. Épp a ruhájáról akartam pár szót váltani Prudence-szel.- Ugye, milyen bájos? - ment bele Hester boldogan a veszélytelennek látszó témába. -Tudod, ez a levendulakék mostanság roppant divatos...- Úgy néz ki benne, mint egy kifakult mosogatórongy - közölte Drucilla. - Ezek a fodrokpedig egyenesen nevetségesek. Látom, még nem talált másik varrónőt - nézett Prudence-reszigorúan.- Nem, asszonyom, rnég nem volt rá idom - felelte elpirulva Prudence. Segélykérőén nézettSebastianra, de ő nem mutatta jelét, hogy a védelmére akarna kelni. - De a legelső adandóalkalommal szándékomban áll.- Majd elviszem a saját varrónőmhöz - ajánlotta fel nagylelkűen az asszonyság. - Azthiszem, ő tud majd valamit kezdeni önnel. Önnek vannak adottságai.Prudence elszoruló szívvel vette észre a csillogást Sebastian szemében. Valahogy sikerültegy udvarias mosolyt erőltetnie az arcára.- Végtelenül kedves, asszonyom.
- Valakinek muszáj lesz kézbe vennie önt. Végtére is ön Angelstone grófné, nemde? Azthiszem, nekem kell magamra vállalnom a nevelését. Vannak dolgok, melyeket elvárunk acsaládfő feleségétől.- Igen, hogyne - rebegte Prue.- Mihelyt alkalom nyílik rá, szerét ejtem, hogy együtt mehessünk vásárolni - közölteDrucilla, majd sarkon fordult, és elvitorlázott.- Istenemre, Prudence, lehet, hogy igaza van - rezegtette izgatottan a legyezőjét Hester. -Most, hogy jobban meggondolom, nem vagyok teljesen biztos abban, hogy a levendulakékmeg az ibolyalila tényleg olyan jól áll neked.- De hiszen te választottad ezeket a színeket -mordult rá Prudence.- Igen, tudom, és valóban nagyon divatosak. De úgy érzem, meg kell hajolnunk Drucillaszakértelme előtt.Hester alaposan szemügyre vette Sebastian spártaian egyszerű, de elegáns fekete-fehéröltözékét, majd Jeremyre pillantott, aki hasonlóképpen kitűnt jólöltözöttségével.- A Fleetwoodokban van valami ösztönös stílusérzék - állapította meg. - Ebből előnyödszármazhatna neked is.- Nagyon helyes, drágám - mosolygott Sebastian nyájasan Prudence-re. - Bízd magad anagynénémre, és ne törődj a költségekkel. Bármi árat megadnék érte, csak lássam, hogyanmentek együtt vásárolni.Prudence mogorván nézett a férjére; Sebastian pontosan tudta, hogy már előre retteg ettőlaz élménytől.- Ne merj rajtam nevetni, Angelstone, mert olyat teszek, hogy magam is megbánom!- Bocsáss meg, drágám - ragyogott pokoli jókedvében Sebastian szeme -, de az az érzésem,mintha a mulatságoknak egy merőben új világa készülne kitárulni előttem.- Kérlek, Sebastian!- Te akartad, feleség, hogy békesség legyen a családban, íme, teljesült a leghőbb vágyad.Pompásan fogok szórakozni azon, hogy bánsz el a vén boszorkánnyal. Akarom mondani,Drucilla nénivel.- A mama jót akar, Lady Angelstone – vigyorgott Jeremy. - De sajnos túlságosan is erősbenne a család iránti felelősségérzet.- Ebben biztos vagyok - felelte gyászosan Prudence.- Akárcsak benned, drágám - fűzte hozzá szelíden Sebastian. - Ti ketten remekül megfogjátok érteni egymást. - És nevetésben tört ki.- Nem esne nagyon nehezére, hogy táncoljon velem, Jeremy? - vetett félreérthetetlenpillantást a fiatalemberre Prudence. - Ha továbbra is itt maradok Angelstone-nal, kétségtelenülarra fogok vetemedni, hogy sípcsonton rúgjam.Sebastianból újra kirobbant a nevetés.- Örömmel, asszonyom - vigyorodott el Jeremy, és a karját nyújtotta Prudence-nek.Prue csak tánc közben eszmélt rá, hogy a teremben minden szempár ó't figyeli.- Az emberek néznek bennünket - súgta jeremy-nek.- Csodálja? - kuncogott a fiatalember, miközben a keringő dallamára lendületesen forgottvele. - A <strong>Bukott</strong> <strong>Angyal</strong> hölgye a Fleetwood-klán egyik tagjával táncol. Ráadásul semmi jelnem mutat arra, hogy az Ördög bosszúból rám zúdítaná bősz haragját. Ehelyett azzal vanelfoglalva, hogy a hasát fogja ne-vettében egy olyan tréfán, amit rajta kívül senki más nemért.- Azt fogják gondolni, hogy elment az esze - morogta Prudence. - És könnyen lehet, hogyigazuk lesz.- Reggelre az egész város tudni fogja, hogy a Fleetwoodok családi viszálya véget ért -merengett Jeremy.
- Page 1 and 2:
Amanda QuickBukott AngyalA fordít
- Page 3 and 4:
- A legkevésbé sem valószínű.
- Page 5 and 6:
- Hogyan szándékozik megakadályo
- Page 7:
- Értem - mondta Prudence elszorul
- Page 10 and 11:
- Hiszem, hogy ön olyan nő, aki t
- Page 12 and 13:
Gondolatban tovább kalandozott Pru
- Page 14 and 15:
Merőben szokatlan volt, hogy ők k
- Page 16 and 17:
3- Hogy mit tudok Angelstone-ról?
- Page 18 and 19:
- Jó napot! Iszik teát? - emelte
- Page 20 and 21:
- Meséljen el mindent ezekről a k
- Page 22 and 23:
- Ha felidézi alkunk feltételeit,
- Page 24 and 25:
- Ó, milyen szörnyű lehetett ön
- Page 26 and 27:
- Nincs hely!Prudence nagyon is ér
- Page 28 and 29:
5- Bocsánat, hogy ezt mondom, uram
- Page 30 and 31:
- Tessék? - tátotta el a száját
- Page 32 and 33:
másik, az övéhez nagyon hasonló
- Page 34 and 35:
- Ne olvassa a fejemre a saját sza
- Page 36 and 37:
helyzete nem veszélytelen. Bár it
- Page 38 and 39:
- Nem gondolja, hogy a szórakoztat
- Page 40 and 41:
Kiütötte a szellem kezéből a t
- Page 42 and 43:
7Whistlecroft nagyot trombitáit pi
- Page 44 and 45:
Félóra múlva, amikor belépett a
- Page 46 and 47:
- Két okból - felelte halvány mo
- Page 48 and 49:
- Méltányolom a család nevéért
- Page 50 and 51:
- Ne terelje el a szót erről az
- Page 52 and 53:
8- Bocsássanak meg, uraim, de azt
- Page 54 and 55:
És hamiskártyázással sem vádol
- Page 56 and 57:
- Meneküljön! - kezdte rá a legd
- Page 58 and 59:
- Van benne valami? - lépett köze
- Page 60 and 61:
- Mondom, hogy nem ő - hunyorgott
- Page 62 and 63:
- Drágám - mondta gúnyos oldalpi
- Page 64 and 65:
Sebastian elengedte az ágy lábát
- Page 66 and 67:
- Hát... - nyelt egy nagyot Pruden
- Page 68 and 69:
10- Na, Angelstone, hogy tetszik a
- Page 70 and 71:
- Van egy kis elintéznivalóm!- Ez
- Page 72 and 73:
- Szeretném megkérdezni, uram - s
- Page 74 and 75:
- Hogy az imént azt mondta Angelst
- Page 76 and 77:
- Szent ég! - súgta Prudence. - M
- Page 78 and 79:
- Bizonytalannak látszol, Sebastia
- Page 80 and 81:
- Tudtam - kiáltotta elégedetten
- Page 82 and 83:
- Nem leszek a bosszúállásod esz
- Page 84 and 85: előlem sohasem lesz rendes grófn
- Page 86 and 87: - Először is mert semmi olyat nem
- Page 88 and 89: 13Még aznap este, később, amikor
- Page 90 and 91: - Megjegyzést? Kitől? - kérdezte
- Page 92 and 93: - Lépésről lépésre kell haladn
- Page 94 and 95: Nem lepte meg, hogy a kaput nyitva
- Page 96 and 97: A pisztoly centiméterekre feküdt
- Page 98 and 99: - Nem olyan nehéz másolatot kész
- Page 100 and 101: - Egy jómódú kereskedő egyetlen
- Page 102 and 103: - De igaz - vetett Jeremy gúnyos p
- Page 104 and 105: elfelejtetted, hogy legutóbb kéts
- Page 106 and 107: - Javasolni szeretném, asszonyom,
- Page 108 and 109: - Mi az ördög folyik itt? - kérd
- Page 110 and 111: - Nincs is miért tovább maradnom
- Page 112 and 113: - Csak feldühített, hogy sértege
- Page 114 and 115: A legkevésbé sem szerette volna f
- Page 116 and 117: Curling azonban már nem volt olyan
- Page 119 and 120: 17Másnap reggel, amikor Sebastiann
- Page 121 and 122: férje ragaszkodott hozzá, hogy ma
- Page 123 and 124: - Nem értik - ingatta tanácstalan
- Page 125 and 126: Két óra is elmúlt már, mire Seb
- Page 127 and 128: - Itt nincs helye a gúnyolódásna
- Page 129 and 130: - Őlordsága csak egy órája ért
- Page 131 and 132: - Nekem elég annyi, ha még ma dé
- Page 133: - Senkinek semmi oka, hogy ezen fen
- Page 137 and 138: - Nyugalom. Jó állapotban lesz, m
- Page 139 and 140: De mielőtt mozdulhattak volna, kit
- Page 141 and 142: - Kezdettől fogva tudtam - kuncogo
- Page 143 and 144: - Bár te is ismerhetted volna az