Amanda Quick Bukott Angyal

- Nyugalom. Jó állapotban lesz, mire megérkezünk a Curling-kastélyba. így egyeztem megőlord-ságával. Hogy mindkét csomagot jó állapotban szállítom le neki.- Maga a Curling-kastélyba visz bennünket? - kapkodott levegő után Prudence.- Oda igyekszünk, pontosan oda. Ámbár ez az átkozott köd lassítja az iramot De ez a Jackgyerek, odafönt a bakon, nagyon érti a dolgát, úgyhogy egykettőre meg is érkezünk.A fekete szoba pontosan olyan hideg volt, ahogy Prudence emlékezett. Mintha nem is akinti, éjszakai levegő, hanem maguk a kövek árasztották volna rá fagyos leheletüket.Az asztalon égő gyertya, melyet elrablóik hagytak itt pár perce, amikor elmentek, nemtudta eloszlatni a szobát betöltő sűrű sötétséget.Prudence mozdulatlanul feküdt az ágyon, s hallgatta a folyosón távolodó léptek dobogását.Hát, legalább az emberrablók elmentek.Merev felsőtesttel felült. Keze-lába össze volt kötve, de legalább a száját nem peckelték ki.Nem mintha szándékában állt volna kiabálni. A legkevésbé sem akarta, hogy valamelyikelrablója visszajöjjön.Lánc csörrent a kövön.- Sebastian? - kapta oda a fejét, s próbált látni a sötétségben. - Magadhoz tértél?- A mindenségit...A mogorva hang felderítette.- A falhoz bilincseltek, Sebastian.- Vettem észre. Te jól vagy?- Jól. Este?- Mintha száz menetet vívtam volna magával az ördöggel, de amúgy a jelek szerint egydarabban vagyok.- Nagyon sokáig öntudatlan voltál. Rettenetesen aggódtam érted.- Nem voltam öntudatlan, csak kába. - A hangján érezni lehetett, mennyire dühös. - Jóideig azt hittem, mozdulni sem bírok; legalábbis olyan gyorsan nem, hogy elvehessem apisztolyt attól az embertől a kocsiban. Úgy döntöttem, inkább kivárom az alkalmat.- A Curling-kastélyban vagyunk.- Ha hiszed, ha nem, magamtól is kitaláltam.- Kár gúnyolódnod - ráncolta össze Prudence a homlokát. - Csak segíteni akartam, hogytájékozódhass.- Bocsánat, asszonyom: nem vagyok épp a legjobb hangulatomban.Újabb lánccsörgés, fojtott szitkozódás kíséretében.- Mi a baj? - kérdezte Prudence.- Nem találom el a jó szöget a bilincs zárján. Túl magasan van.- Ki akarod nyitni a bilincset? - vidult fel Prudence.- Igen. Hogy a csuda vinné el...- Segíthetek valamit?- Nézd meg, ott van-e még az ágy alatt az az éjjeliedény, amit a múltkor láttunk.- Nem tudnád még egy kis ideig visszatartani, Sebastian? Nem időzhetünk itt sokáig...- Rá akarok állni, hogy bele tudjam dugni a drótot a zárba - szűrte a fogai között a szótSebastian. - Ha megtalálod, próbáld iderúgni.- Aha. Persze, persze.Prudence bosszúsan siklott le az ágyról, s mivel ke-zével-lábával nem segíthetett magán, ráis esett a térdére.- Jaj! - kiáltott fél fájdalmasan.- Siess.Prudence lehajolt, és benézett az ágy alá.- Itt van -suttogta.- Lökd ide.