Amanda Quick Bukott Angyal

- Lehet, hogy legelöl van, de neki magának semmije sincs legelöl.Prudence torkából halk, elfojtott kiáltás tört fel. Letett róla, hogy ügyesen próbálja forgatnia zsinóron függő szemüveget, inkább kihalászta retiküljébőí a régit.- Oktalanul viselkedsz, férjuram, remélem, ezzel te is tisztában vagy. Azt hittem,méltányolni fogod az új ruhámat - mondta, s az orrára biggyesztett pápaszemen át haragosannézett Sebastianra.- Jobban tetszik a régi, megszokott öltözködési stílusod.- Sokaknak, köztük Mesternek és a saját öcsémnek, az a véleménye, hogy a megszokottÖltözködési stílusom nem is nevezhető stílusnak.Sebastian meggyújtotta a kocsiban a lámpát, és hátradőlt az ülésen. Osszefonta a karját, éskomor pillantása végigkalandozott az asszony áttetsző, mélyen kivágott ruháján.- Mitől támadt benned ilyen hirtelen érdeklődés a divat iránt?Prudence összébb húzta magán a légiesen könnyű sálat. Hideg volt a kocsiban. Milyen jólenne, gondolta, ha most itt lenne a köpenye.- Egyedül te emlékeztetsz minduntalan arra, hogy kötelességem emlékezni az újhelyzetemre.- Az új helyzeted megadja neked a jogot, hogy mindent fölvehess, amihez csak kedved van– mondta Sebastian merev arccal. - Angelstone grófnőként te diktálhatod a divatot, és nemkell szolgai módon kötetned.- És ha én épp ilyen ruhákat szeretnék viselni? -szegte föl a fejét Prudence.- A kutyafáját, Prue, épp hogy ki nem esel ebből a ruhából! Ma este ahány férfi csak volt ateremben, mind téged bámult. Ilyen hatást akartál kelteni az emberekben? Szándékosanféltékennyé akartál tenni?- Szó sincs róla, Sebastian! - szörnyedt el Pru-jgnce. - Mi a csudának akarnálakféltékennyé tenni?- Jó kérdés - válaszolta sötét és fenyegető pillantással Sebastian. - De ha ezt akartad,megnyugtathatlak, sikerült.- Féltékeny voltál rám? - pislantott Prue meglepetten a férjére.- Miért, hogy kellett volna viselkednem, amikor arra érkezem, hogy fél tucat férfi lebzselkörülötted? De nem te vagy az első, aki ezzel kísérletezik. - Hátradőlt az ülésen, és féligleeresztett pillái alól figyelte a feleségét. - Más, ilyen dolgokban jártasabb asszonyok ismegpróbálták már ezt a taktikát alkalmazni.Prudence végigsimított levendulakék szoknyáján, s közben felidézte, amit Hester mondottegyszer a hírhedt Lady Charíesworthy balul sikerült kísérletéről, amellyel féltékennyé akartatenni Sebastiant.- Bizonyára így volt - mondta csendes, nyugodt hangon. - És azt is tudom, hogy vannakkorlátaim. Soha eszembe sem jutott, hogy felébreszthetem a féltékenységedet. - Férje rideg,kifürkészhetetlen arcát nézve még hozzátette: - Nem gondoltam, hogy ilyen természetűhatalmam lehet rajtad.- A feleségem vagy, ennélfogva igenis van hatalmad felettem - magyarázta vészjóslóanhalk hangon Sebastian. – Te meg én egymáshoz vagyunk kötve. Régen, amikor másasszonyok megpróbáltak féltékennyé tenni, szabadon elmehettem. De a feleségemtől nemmehetek el, igaz?- Nem, azt hiszem, nem - válaszolta Prudence csüggedten. Tudhatta volna, hogy Sebastianfélt? kenysége mögött nem szerelem, hanem büszkeség/ birtoklási vágy rejtőzött. - Félreérteda dolgot, Sebastian - sóhajtotta.- Csakugyan?- Igen. Nem azért választottam ezt a ruhát, hogy fölkeltsem vele más férfiak érdeklődését.- Akkor hát miért? - nézett rá gyanúsan szelíd érdeklődéssel Sebastian.- Hogy ne hívjak ki több megjegyzést magam ellen - suttogta elkeseredetten Prudence.