Amanda Quick Bukott Angyal

- Lépésről lépésre kell haladnunk a nyomozásban Még nem lehet tudni, mi a szerepeCurlingnek ebben az egészben. Mint ahogy azt sem, hogy az unokaöcsémnek mi a szerepe.- A papíron az áll, hogy Oxenham a Rowland Streeten lakik - mondta némi tűnődés utánPrudence.- Igen - hagyta rá Sebastian, majd rövid hallgatás után így folytatta: - Azt hiszem, mielőttbeszélnék velük, meglátogatom a távollétükben az otthonukat.- Az jár a fejemben, lordom - mondta Prudence halkan -, hogy mivel ma éjszaka már nemkell elmenned abba a Bond Street-i üzletbe, a továbbiakban szabadon rendelkezel az estéddel.- Feltéve, hogy a névsor teljes, ami, ugyebár veszedelmes feltételezés - nézett a feleségéreSebastian. - Mit akarsz ezzel mondani, drágám?- Hazafelé menet a Rowland Street közelében fogunk elhajtani - nézett vissza ráreménykedő mosollyal Prudence.- Nem - vágta rá azonnal Sebastian. - Egy percre se gondold, hogy velem jöhetsz, amikoréjszaka elmegyek Oxenham házába.- Legalább hajtsunk el a háza előtt, és nézzük meg, otthon van-e vagy sem - kérleltePrudence. -Ebben igazán nincs semmi kockázat, Sebastian.- Szó sem lehet róla. A közelébe se engedlek annak a háznak.- Meg se kell állnunk - erősködött Prudence. -Csak megnézzük, otthon tölti-e az estét vagysern. Akkor tudni fogjuk, hogy ha később vissza akarsz biztonságban leszel-e.- Talán nem ártunk vele magunknak, ha elhajtunk ház előtt- bizonytalanodott el Sebastian.- Persze, hogy nem - sietett megerősíteni Prudence, s a világért sem mosolyodott volna el.– Észre se fogják venni.- Helyes - állt föl Sebastian, s kinyitotta a kocsi tetőablakát.- Parancsol uraságod? - szólt hátra a kocsis.- A Rowland Streeten keresztül hajtson haza.- Kiesik az útból, uram.- Tudom, de arra kisebb a forgalom.- Igenis, uram. Ahogy óhajtja, uram. Sebastian visszaengedte a tetőablakot, és lassan leültPrudence-szel szemben.- Miért érzem úgy, hogy meg fogom bánni, hogy hagytam magam rávenni erre a kiskitérőre?- Sejtelmem sincs - felelte könnyedén Prudence. -Az biztos, hogy nincs benne semmikockázat.- Hmmm.- Nézz szembe az igazsággal, Sebastian - kuncogott Prudence. -Te legalább annyira akarodezt, mint én. Bizonyos szempontokból nagyon hasonlítunk egymásra, ahogy előszeretettelszoktad mondogatni.- A kilátásaim egyre ijesztőbbek - jegyezte meg Sebastian, és eloltotta a lámpákat akocsiban. Aztán félrehúzta a függönyt, és leengedte az ablakot.- Mit csinálsz? - kérdezte kíváncsian Prudence.- Meg akarok győződni róla, hogy nincs a közelben senki, aki felismerhet bennünket. Deúgy látom, ebben a sűrű ködben nem kell ilyesmitől tartanunk. Azért nem árt az óvatosság.A Rowland Street környékén csend honolt; Sebastiantól sejtette: errefelé nem voltforgalom. Prudence kinézett az ablakon. A köd sűrű pászmáin át többnyire sötét házakatlátott.- Ha jól szerepel a papíron, akkor ez lesz Oxenha-mék háza - hajolt előre Sebastian.- Sehol sem látni fényt odabent - pillantott rá Prudence. - Fogadni mernék, hogy nincsotthon senki. Remek alkalom lenne sebtében körülnézni odabent.- Lehet, hogy a szolgák otthon vannak.