Amanda Quick Bukott Angyal

Curling azonban már nem volt olyan állapotban, hogy összefüggően tudjon beszélni.Minden igyekezete ellenére feje a karosszék párnás támlájára hanyatlott, s mindössze pár szótmotyogott még:- Nehéz elhinni, hogy ennyi idő után... - A hangja elhalt, szeme ismét lecsukódott. - Istenóvjon bennünket. Talán megérdemeljük.Sebastian pár percig némán figyelte, amint Curling kábult álomba merül. Még sikerültelkapnia a poharat, mielőtt kiesett volna a báró kezéből.Csak hajnali egy óra után ért haza. Útközben, a kocsiban ülve bőven volt idejegondolkodni - a nyirkos köd jócskán lelassította a máskor oly élénk éjszakai forgalmat.Amikor végre megálltak a ház előtt, furcsa előérzettel eltelve sietett fel a lépcsőn. Flowersmár nyitotta is az ajtót.- Zord éjszakánk van, uram - mondta, és nyújtotta a kezét Sebastian kalapjáért, kabátjáértés kesztyűjéért.- Érdekes éjszakánk van. Őladysége hazaérkezett már?- Lady Angelstone már több mint egy órája itthon van.Azóta már ágyban lehet, gondolta Sebastian. Nem is tudta, megkönnyebbüljön-e vagy se.Legalább nem kell folytatnia azt a kellemetlen beszélgetést. Másrészt viszont, ha már mélyenalszik, nem tudja elmesélni neki Curling szokatlan viselkedését.- Oltsa el a lámpákat, Flowers, és feküdjön le! -'ndult nyakkendőjét megoldva a lépcső felé.- Elnézést kérek, uram - krákogott vészjóslóan nowers. - Őladysége még nem vonultvissza. Sebastian fél lábbal a legalsó fokon megállt.- Mintha azt mondta volna, hogy már hazaérkezett.- Úgy van, uram. Azt hiszem, önre vár a könyvtárszobában.- Tudhattam volna - mosolyodott el halványan Sebastian.Prudence nem az a fajta nő, akit egykönnyen el lehet téríteni az úíjából. Egész nap őtpróbálta megleckéztetni, miért adta volna fel, csak mert elmúlt hajnali egy óra?Sebastian lelépett az első lépcsőfokról, és átvágott a halion. Flowers szó nélkül kinyitottaelőtte a könyvtár ajtaját.Az első pillanatban nem látta Prudence-t. A helyiségben csak a kandallótűz halvány fényevilágított, a távolabbi részek sötétben maradtak.Halk nyávogás köszöntötte. Sebastian előbb az íróasztalára, majd a kandallóval szemköztipamlagra pillantott. Lucifer ott ült a támláján, alatta pedig egy levendulakék tócsa folyt le apamlagról a szőnyegre.Sebastian beljebb ment, egészen odáig, ahonnan a pamlag támlája mögé látott. Prudencelerúgta a lábáról a levendulakék szatén papucsot, és ott feküdt a pamlagon, a kandalló előtt,összegömbölyödve. Mélyen aludt, szemüvege a kis asztalon, egy könyv mellett hevert.Sebastian sokáig csak állt, s nézte. A tűz meleg fénye sötétaranyra festette Prue mézszínűhaját, és szív-fájdító árnyékot rajzolt szép vonalú keblei közé.Sebastian gyönyörködve nézte a nőt, aki a felesége volt. Benne minden úgy jó, ahogy van,gondolta. Az okossága, a szenvedélyessége, a mulatságos ízlése a ruházkodásban; még az abosszantó szokása is rendjén való, ahogy leckét próbál adni neki felelősségérzetből. Mindezekegyütt adják őt. Dehogyis akarna változtatni rajta.Még csak nagyon rövid ideje élt vele együtt, de el sem tudta volna képzelni, hogy máslegyen a felesége. És vajon Prudence gondolt-e valaha arra, hogy máshoz menjen férjhez?Például Underbrirtk-hez?A gondolattól görcsbe rándult a gyomra. Tudta, nem kell tartania attól, hogy Prudencehűtlen lesz hozzá. Nem fogja őt elárulni. Mélységesen becsületes lényével nem fér össze,hogy így csúffá tegye őt.