Amanda Quick Bukott Angyal

- Drágám - mondta gúnyos oldalpillantással Sebastian -, ön nem ismeri a „kínos” szójelentését.- Micsoda badarság! - telt be a pohár Prudence-nél. - Ön képtelen tisztán gondolkodni.Férfias érzékenysége a jelek szerint megzavarja a gondolkodását.- Csakugyan? - tette a kezét a kilincsre Sebastian. - Miért, mit kellene ilyen körülményekközött tennem, Miss Merryweather?- Az egyetlen célszerű dolgot. Bújjon be a szekrénybe, és maradjon ott, amíg lerendezemezt az ügyet.A férfi úgy nézett rá, mint aki nem hisz a fülének. Aztán egyetlen mozdulattal felrántottaaz ajtót. Prudence-t annyira felbosszantotta Sebastian fölényes viselkedése, hogy párpillanatig fel sem fogta, ki is ez a késő éjszakai látogató. Elakadta lélegzete, amikor rájött,hogy Edward az.Lord Underbrink figyelmét, aki papucsban és sötétkék házikabátban állt az ajtó előtt,annyira lekötötte, nem járnak-e a folyosón, hogy először észre sem vette Sebastiant.- Jó estét, Underbrink! - köszönt rá Sebastian olyan hangon, amitől a pokol tüze ismegfagyott volna. - Az eredményesség érdekében akár mellőzhetjük is a formaságokat.Térjünk egyenesen a tárgyra. Mihelyt visszatérünk Londonba, elküldöm önhöz a segédeimet.- Micsoda? - ugrott legalább tíz centit Edward, és odakapva a fejét, rémülten meredtSebastianra. - Ördög és pokol! Bocsánat, Angelstone, úgy látszik, rossz ajtón kopogtattam.- Bölcs megállapítás. Határozottan rossz ajtón.- Biztosíthatom, hogy tévedés volt - hebegte Edward.- Olyan tévedés, amiért drágán meg fog fizetni.- Nézze, kérem - emelte föl a hangját Edward -, hát csak nem hív ki párbajozni azért, mertbekopogtattam az ajtaján?- Ez nem az én ajtóm.- Nem? - adta a zavartat Edward. - De hiszen ön áll itt. Attól tartok, nem értem a dolgot.- Ez a menyasszonyom szobájának az ajtaja, Underbrink, amint ön is nagyon jól tudja.Mindazáltal nem óhajtok most ezen vitatkozni, inkább a pisztolyokra bízom a dolgot.Edwardban meghűlt a vér.- Biztosíthatom, hogy merő tévedés volt! Egy másik hölgyhöz akartam bekopogni. Egyidősebb hölgyhöz. Férjes asszonyhoz. Tekintve a körülményeket, bizonyára megérti, hogynem fedhetem fel a nevét, de a legkevésbé sem Miss Merryweather az.- Jó éjt, Underbrink!- Nem gondolhatja komolyan, uram, hogy ezért meg kellene vívnunk egymással! - jajdultfel Edward.- De nagyon is komolyan gondolom – felelte Sebastian, s mozdult, hogy becsukja az ajtót.- Ne kerítsen ekkora feneket ennek az ügynek uram - tette a karjára Prudence a kezét, ésbiztatóan mosolygott Edwardra. - Meg vagyok győződve róla, hogy Lord Underbrink nemakart megsérteni.- Nem, egyáltalán nem - pillantott Edward hálásan Prudence-re. - Eltévesztettem az ajtót.Mind olyan egyformák ezen az átkozott folyosón.- Hát persze - mondta Prudence, és átfutott az agyán, vajon miért nem vette eddig észre,hogy milyen férfiatlan és egyéniség nélküli ember Edward, - El is tudom képzelni, hogytörtént. Bizonyára nagy nyüzsgés volt ma este a folyosón. Kész csoda lenne, ha valaki eltudna ma éjjel aludni.- Elég ebből, Prue! - nézett rá megrovóan Sebastian.- Nem, nem elég - felelte a lány nyugodtan. – Ne akarja megrémíteni Lord Underbrinket.Hibát követett el, amit őszintén sajnál.- Még jobban fogja sajnálni, ha végeztem vele.- Bocsásson meg, uram - rándult össze Edward. - Esküszöm, végzetes félreértés történt.