Amanda Quick Bukott Angyal

- A legkevésbé sem valószínű. Hölgyek nem jönnek ide ebben az időpontban. El innen,utálatos kis fruska! Őlordsága nem érintkezik a magadfajtájával. Ha kislányra támad gusztusa,egy utcanőnél magasabbra is nézhet.Prudence-t a sértés hallatán elöntötte a forróság. A helyzet még annál is rémesebben alakul,mint gondolta. Összeszorította a fogát.- Legyen olyan kedves és közölje őlordságával, hogy olyasvalaki szeretne találkozni vele,aki érdekelt az ő küszöbönálló párbajában.- Mit tudhat a magadfajta nőszemély őlordsága személyes ügyeiről? - bámult rámeglepetten a főkomornyik.- A jelek szerint sokkal többet, mint gondolná. Ha nem közli Angelstone-nal, hogylátogatója érkezett, esküszöm, keservesen meg fogja bánni. Biztosíthatom, az állásába kerül,ha nem mondja meg neki, hogy itt vagyok.A főkomornyikon látszott, hogy a fenyegetés nem győzte meg teljesen, de márelbizonytalanodott.- Várj itt!Becsapta az ajtót a lépcsőn álldogáló Prudence előtt, aki úgy érezte, soha életében nem voltmég ennél keservesebb éjszakája. Vidéken minden sokkal egyszerűbbnek tűnt.Egy perc múlva ismét nyílt az ajtó, s a főkomornyik mogorván intett, hogy lépjen be,- Őlordsága a könyvtárban várja.- Azt meghiszem.Prudence fürgén lépte át a küszöböt; jó érzés volt megszabadulni a fagyos köd karmaiból,még akkor is, ha ez egyszersmind a pokolba való belépést jelentette.A lakáj kitárta előtte a könyvtár ajtaját, és ő belépett az árnyékokkal teli, sötét szobába,melyben az egyetlen világosságot a kandalló hamvadó tüze árasztotta. Angelstone-t mégakkor sem látta, amikor az ajtó be-csukódott mögötte.- Uram? - torpant meg Prudence, és szemét meresztve nézett a sötétbe. - Itt van?- Jó estét, Miss Merryweather! Remélem, megbocsátja a lakájom goromba viselkedését, delássa be, a látogatása váratlanul érte őt. Különösen, ha figyelembe vesszük a körülményeketés az időpontot.Sebastian, Angelstone grófja - hóna alatt egy hatalmas, fekete macskával - lassankiemelkedett a kandallóval szemközti óriási karosszék mélyéből.- Tisztában vagyok vele, uram - felelte elakadó lélegzettel Prudence.Az este folyamán táncolt Sebastiannal, de korábban sohasem találkozott vele.A férfi mögött pislákoló tűz élesen megvilágította komor, büszke arcvonásait és rövidrenyírt, fekete haját. Élénk, borostyán sárga szemében hűvös, tiszta értelem csillogott. Izmos,hajlékony testéről Prudence már alkotott magának bizonyos fogalmakat a táncparketten.Otthoniasan, nem látogatók fogadásához volt öltözve. Fehér nyakkendője lazán lógott anyakán, kigombolt, fodros inge alól kilátszott göndör, fekete mellszőrzete, sárgásbarnatérdnadrágja megfeszült izmos combján. Egyetlen ékszere egy gyűrű volt, mely tompáncsillogott, ahogy lassú mozdulatokkal cirógatta a macskát. Prudence tánc közben márészrevette, hogy a gyűrűbe díszes »F« betűt véstek; nyilván a gróf családi nevére, aFleetwoodra utalt.Amikor végre el tudta szakítani a tekintetét mindeme részletekről és ismét a gróf szemébepillantott, halvány mosolyt látott a férfi arcán.Prudence érezte, hogy ez az ember lenyűgöző hatással van rá. Még az is átfutott az agyán,vajon valódi ember-e - mert ahogy ott állt és nézte, lassan, mint valami kísértet a szürkeködben, kezdett szertefoszlani. Az első másodpercek döbbenete után Prudence rájött, mi a baj.- Bocsánat, uram - mondta, és lekapta a pápaszemét. - Tudja, nagyon hideg van odakint. -És letörölte az üveget bevonó párát, amely elhomályosította a látását. - Többek között ezért iskényelmetlen a szemüvegviselet.