Amanda Quick Bukott Angyal

- Ó, milyen szörnyű lehetett önnek - állt le Prudence a táncparkett kellős közepén. - Tudom,mit érezhetett. Nagyon is jól emlékszem a saját érzéseimre, amikor értesültem róla, hogy aszüleim kocsibaleset áldozatai lettek.Sebastian mintha nem is hallotta volna, míg befelé néző pillantással levezette a lányt aparkettről. Hosszú, sötét pillái árnyékot vetettek a szemére, s amikor ismét föltekintett ésoldalról egy kurta pillantást vetett rá, Prudence tudta, hogy visszatért a jelenbe.- Félreértett. A szüleim és a testvérem nem balesetben haltak meg.- Mit mond? - bámult rá a lány.- A gyilkos kőomlást szándékosan idézték elő azok a banditák, akik utasokra leselkedtek ahegyekben.- Úristen! De legalább elkapták és megbüntették őket?- Igen - nézett le Prudence-re a férfi, majd fagyos mosolyra húzódó szájjal így folytatta: -És most, Miss Merryweather, azt javasolom, beszéljünk másról. Nem szívesen traktálom ilyenszomorú dolgokkal.- Megértem, uram - felelte Prudence komolyan. - Nem tartom jónak, ha túl sokat rágódunka múlton. A jelen és a jövő a fontos, nem gondolja?- Nem tudom. Az ilyen filozófiai döntéseket inkább önre hagyom - válaszolta Sebastian, súgy tett, mintha untatná a feltett kérdés.Az Ördög ma este valami rosszban mesterkedik, gondolta Prudence egy óra múlva, amikorSebastian elvált tőle, és elindult az ajtó felé. A héten nem először nézett így a zsúfoltbálteremből csendesen távozó férfi után. Tegnap este három különböző estélyről, tegnapelőttkét másik helyről tűntél így. Minden alkalommal rövid idő múlva újra felbukkant, s úgy tett,mintha mi sem történt volna. Prudence - en kívül, úgy tűnt, senki sem vette észre a távozását.Végtére is oly sokan voltak a teremben, hogy egy időre nyugodtan szem elől lehetett veszítenivalakit. Prudence azonban mindig tudta, mikor van jelen Sebastian, és azonnal megérezte, haeltűnt valahonnan.Ivott még egy korty puncsot, majd határozott mozdulattal letette a poharat. Ma esteutánajár, mit művel a Bukott Angyal, miután eltűnik a bálterem sokaságából. És ha megtudja,miféle szórakozást eszelt ki, szigorúan megleckézteti. Unalomból sem szabad az embernekgonosztettekre adnia a fejét.Miközben elindult a hall felé, ahol Sebastiant eltűnni látta, mosolyogva váltott pár szót Hesternéhány ismerősével. Azután ott állt egyedül egy üres folyosón, gyorsan körülnézett, smustársárga muszlinszoknyáját felcsippentve sietősen elindult a hátsó lépcső felé.Szerencsére a személyzet vagy a konyhán sürgölődött, vagy a punccsal és pezsgővelmegrakott tálcákat hordozta körbe a vendégek között, így senki nem figyelt föl rá. Szorongvapillantott fel a lépcső sötét tetejére; lehet, hogy téved, és Sebastian nem is erre ment.Báli cipőjében hangtalanul lépkedett fel a lépcsőn. Az emeletre érve újraelbizonytalanodott, s egy pillanatra elveszítette a tájékozódását. Mindössze két falikarbanégett a gyertya, a folyosó többi részén homály honolt.A sötétbe vesző folyosó túlsó részéből halk nesz ütötte meg a fülét; valaki csendbenbecsukta maga mögött az egyik hálószoba ajtaját.Végigment a szőnyeggel borított folyosón, majd megállt az előtt az ajtó előtt, s míg azontöprengett, most mit tegyen, fénycsíkot pillantott meg az ajtó alatti hasadékban. Odabentvalaki gyertyát gyújtott!Reszkető kézzel fogta meg az ajtókilincs gombját; ha tévedett, és az imént nem Sebastianlépett be a szobába, a most következő pillanat felettébb zavarba ejtő lesz. Erre az esetregyorsan kigondolt egy-két logikus mentséget, és óvatosan benyitott az ajtón.Ebben a pillanatban odabent kialudt az imént gyújtott fény. A szobára teljes sötétség borult.- Sebastian? - suttogta Prudence. - Hol van?