Amanda Quick Bukott Angyal

- Megpróbálom.Három különböző testhelyzetet próbált ki, s végül hanyatt fekve, a két lábávalkormányozta az éjjeliedényt a hideg padlón.- Úgy érzem magam, mintha giliszta volnék -nyögte keservesen.A rettenetes hideg ellenére beleizzadt az erőlködésbe. Hallotta, hogyan foszlik ronggyádrága selyemszoknyája a durva kőpadlón.- Kicsit közelebb, Prue - suttogta Sebastian. -Mindjárt itt vagy. Már meg is van! - kiáltottavisszafojtott örömmel, és csizmája orrával közelebb húzta az éjjelit.Prudence felült, és figyelte, hogyan áll föl Sebastian a felfordított éjjeliedényre.- Jól van, szépségem - dorombolt Sebastian. - Légy most engedelmes. Nyílj meg szépen.Engedj be. Még, még mélyebbre. - Halk kattanás hallatszott. - Ez az. Jól van. Gyönyörű.- Kinyitottad?-érdeklődött Prudence.- Az egyiket. Van még egy.A második már gyorsabban ment, s egy perc múlva Sebastian szabad volt. KioldoztaPrudence köteleit, aki csak most döbbent rá, hogy felsőkarja érzéketlenné vált.Mialatt Sebastian szaporán dörzsölte, hogy visszatérjen belé az élet, Prudence a kabátjaegy darabját tömte a szájába, hogy fel ne síkoltson. Pár perc múlva elviselhetőbbé vált afájdalom, és akkor Sebastian fölsegítette a földről.- Ki kell jutnunk innen - mondta a férfi. - Nem várhatunk tovább.Prudence végignézett magán. Csuklójára erősített retiküljéből elővette régi pápaszemét,melynek drótkerete elgörbült ugyan, de az üvege ép volt, és megszokott mozdulattal az orrárabiggyesztette.- Készen vagyok - mondta.- Elképesztő nőszemély vagy, drágám - fogta kézen Sebastian, s már húzta is az ajtó felé.Egyszerre hallották meg a folyosón kopogó lépteket.- A keservit! - torpant meg Sebastian. - Hát ma éjjel semmi sem sikerül?Prudence érezte, hogy ujjai összébb szorulnak a csuklóján, és a következő pillanatbanSebastian odarántotta az ajtón túli falhoz.- Ne mozdulj! -suttogta.Prudence a kőfalnak vetette a hátát, Sebastian pedig átrohant a szobán, felkapta azéjjeliedényt, és már megint ott állt mellette, a falhoz lapulva.Nyílt az ajtó, s belöktek rajta egy hátrakötött kezű férfit, aki egyensúlyát vesztve elesett.A gyertya fénye Garrick Sutton arcát világította meg. Tekintete találkozott Prudence-éval.Mielőtt Prue egy szót is szólhatott volna, egyik elrablójuk lepett be a szobába. A kezébenpisztolyt tartott.- Na! - mondta elégedett hangon. - Ez megint szép munka volt,Pillantása ekkor az üres ágyra esett, és Prudence látta, hogyan kerekedik ki a szeme ahimbálódzó bilincsek láttán.- Hát ez meg mi? Megszöktek!S már nyitotta a száját, hogy segítségért kiáltson.Sebastian egyetlen lépéssel ott termett mellette, s fejbe vágta az éjjeliedénnyel. A pisztolyleesett a földre, és becsúszott az ágy alá.A férfi egyetlen nyögéssel elterült a földön, és nem mozdult többet.- Ez bonyolítja valamelyest a dolgokat - mondta Sebastian, és lenézett Garríckre.- Elnézést - nézett vissza rá gyászos képpel Garrick. -Vártak rám, amikor kiléptem aklubból.- Oldozd ki! - szólt Sebastian Prudence-nek -, én addig idehozom a pisztolyt. Mégszükségünk lehet rá.