Amanda Quick Bukott Angyal

Azzal lehajolt, és újra megcsókolta. Prudence pedig mindkét karjával átfogta a nyakát.Sebastian beszívta a lány illatát, és óvatosan végigfektette az ágyon.Halk lánccsörgés törte meg a varázslatot. Sebastian úgy érezte, mintha nyakon öntöttékvolna egy dézsa jeges vízzel. Mindketten mozdulatlanná merevedtek.- A szellem - suttogta Prudence.- A mindenségit! - rázta meg a fejét Sebastian, hogy amennyire lehet, tisztuljanak agondolatai. Nagy nehezen összeszedte magát. - Ha ez az átkozott kísértet életében is ilyenrosszul időzítette a dolgait, nem csoda, hogy meggyilkolták - morogta dühösen.Ismét felhangzott a lánccsörgés- ezúttal közelebbről, és egy halk nyöszörgés kíséretében.- Lydia! Lydia, eljöttem érted.- Gazember! - fordult az ajtó felé Sebastian.- Mit akar tenni? - kapkodott Prudence, hogy rendbe tegye magát.Utánanézek ennek a kísértetnek. Ne mozduljon! Egy hangot se szóljon!A lányt az ágyon hagyva Sebastian odaugrott az ablakhoz, s egy mozdulattal összerántotta afüggöny két szárnyát, hogy ne süssön be a hold fénye. A szobára ráborult a sötétség.- Hol vagy, Lydia? Eljött a te időd. Hosszú, nagyon hosszú ideje várom már, hogy utánamjöjj.Ismét megcsörrent a lánc a szomszédos szoba padlóján. A szekrényhez közel eső, előnyöshelyzetébőlSebastian feszülten figyelte az ajtó alatt a rést, melyben megjelent a gyertya világa.Az ajtó lassan kinyílt, s a lánccsörgés felerősödött. Lassú, méltóságteljes léptekkel egy furaszerzet vonult be a szobába.Sebastian beljebb húzódott a szekrény árnyékába, és érdeklődve nézte, amint a jelenéscsörömpölve halad az ágy felé.A gyertya fénye rávetült a csuklyával félig eltakart, sebhelyektől elcsúfított arcra. A kísértetnyakán hatalmas seb tátongott. A gyertyát egyik kesztyűs kezében tartotta, a másik kezétköpenye ráncaiba rejtette. A lánc a jelek szerint a bokájához volt erősítve.És feltartóztathatatlanul vonult az ágy felé:- Lydia, Lydia! Hol vagy, Lydia?- Sebastian lépett egyet előre, de mielőtt elérhette volna a kísérletet, Prudence félredobta atakarót, és felült. A pisztoly már a kezében volt.- Álljon meg ott, ahol van, különben golyót eresztek magába! - mondta elszántan, és nagyüggyel-bajjal feltette az orrára a pápaszemét.- Mi a fene? - tiltakozott a kísértet. - Maga nem Lydia néni!- A legkevésbé sem. Maga pedig nem kísértet. És már épp eléggé túllőtt a célon ezzel aszerencsétlen komédiával. Szégyellheti magát!Prudence kimászott az ágyból, de közben nagyon vigyázott, hogy a pisztoly csövemindvégig a jelenésre irányuljon.- Hé, mit képzel, kicsoda maga? Majd megtanítom rá, hogy ne avatkozzon a dolgomba!A betolakodó előhúzta a kezét köpenye ráncai közül. Ahogy fölemelte és elszánt léptekkelmegindult az ágy felé, megvillant a hosszú tőr pengéje.- Állj, vagy lövök! - hátrált egy lépést Prudence.- Az nem valószínű - felelte a szellem. - Hölgyek nem tudnak pisztollyal bánni.Sebastian rávetette magát a tőrrel felfegyverkezett kísértetre. Megragadta a vállánál,hátulról ráhúzta a csuklyát a szemére, majd egy gyors mozdulattal maga felé fordította. Agyertya kiesett a szellem kezéből.- Mi az ördög? - viaskodott a kísértet, hogy lecibálja a fejéről a csuklyát, amely alattvalósággal megvakult.Sebastian nem adott rá esélyt - nem kockáztathatta meg, hogy a szellem meglássa ésfelismerje őt. Túl sok magyarázkodást igényelt volna.