Amanda Quick Bukott Angyal

- Látja, Angelstone? Underbrink bocsánatot kér - mosolygott nyájasan mindkettőjükrePrudence, de közben elszántan nézte Sebastiant. - Fogadja el nagylelkűen a bocsánatkérését,mielőtt fölösleges feltűnést keltenénk.- Majd később foglalkozom önnel, Underbrink - nézett Sebastian összehúzott szemmelEdwardra.- Jó éjt, uram! - fordult Prudence is Edwardhoz. - Nyugodt lehet, az ügy itt véget ért.Angelstone nem fogja kihívni párbajra. - Edward bizonytalan, de reménykedő pillantássalnézett rá, majd hátrább lépett, udvariasan meghajtotta a fejét.- Jó éjt, Miss Merryweather! Még egyszer bocsánatot kérek a késői alkalmatlankodásért.Prudence átkarolta Sebastiant, és halkan becsukta az ajtót.Ne merjen többé így beleavatkozni a dolgomba - fordult feléje azonnal Sebastian, akibenmég most is forrt a düh. - Ezt nem tűröm.A lány óvatosan nézett rá, de nem hátrált meg.- Oktalanul viselkedett, uram. És teljes mértékben logikátlanul. Underbrink egyszerűentévedett.- Az ördögöt! Azért jött egyenesen az ön ajtajához ebben a lehetetlen órában, mert látniakarta.- Ugyan miért akart volna ilyet? - söpörte félre a feltételezést Prudence.- Mert meg akarta kapni magát, maga kis naiv butuska! Három évvel ezelőtt nem fogadtael, és most kíváncsi rá, hogy mit mulasztott.- Ne beszéljen őrültséget, uram - vörösödött el Prudence.- A tényeket mondom.- Arról a helyzetről ön semmit sem tud.- Az öccse mindent elmesélt.Prudence egy pillanatra meghökkent, majd azt mondta:- Nos, megnyugtathatom, ha éreztem is valamit három éve Lord Underbrink iránt, az márrégen elmúlt. Mást vett feleségül, és ezzel az ügy lezárult.- A jelek szerint nem. Legalábbis az ő részéről nem. Hát önnél? Mit érez iránta ennyi időután?- Nem vagyok szerelmes belé, ha ez aggasztja, uram - szegte föl az állat Prudence. -Ámbár el nem tudom képzelni, mennyiben tartozik ez önre.- Nagyon is rám tartozik - járkált föl-alá a szobáján Sebastian. - És fölösleges úgy tennie,mintha az érdeklődésem szokatlan vagy különös volna. Emlékezzen csak vissza: jegyesekvagyunk.- Újabban inkább mintha ön szenvedne emlékezetkiesésben - vágott vissza Prudence, akitfelbosszantott az a fölényes fesztelenség, ahogy a férfi a kapcsolatukat kezelte. - Talánelfelejtette, hogy az egész jegyességünk csak komédia?- Igaz is, beszélni szeretnék önnel a jegyességünkről - markolta meg az ágy egyik oszlopátSebastian és félig leeresztett szemhéja mögül kifürkészhetetlen pillantást vetett a lányra. -Elegem volt ebből az ostobaságból.- Máris véget akar vetni neki, uram? - kiáltott fel mélységes csalódottsággal Prudence.Valami logikus ésszerű érv után kutatott, amellyel megakadályozhatná az elkerülhetetlent. -És mi lesz a nyomozásunkkal?- Hagyja most azt az átkozott nyomozást. Kezdem azt hinni, hogy ha jól megnéznénk, öntelsősorban a nyomozás érdekli, és csak másodsorban én.- A világért sem mondanám, hogy ön kevésbé volna érdekes, uram - szólt kétségbeesettena lány. - Sőt, mondhatom, soha életemben nem találkoztam még olyan érdekes emberrel, mintön. Meggyőződésem, hogy ön rendkívül intelligens. Mély benyomást gyakorolt rám kíváncsiszelleme, és az, hogy milyen ügyesen bánik a zárakkal.- Elég.