Amanda Quick Bukott Angyal

- Mi történt?Prudence gyors pillantást vetett a férfira, majd újra belemélyedt a lovak füleinekszemlélésébe.- Nem sok. A nyár végén visszatért Londonba, hogy eljegyezze azt a nőt, akit a családjaszemelt ki számára.- Lucinda Montclairt.- Igen, azt hiszem, így hívják. Azt mondják, az apja dúsgazdag.- Valóban az. És Lucinda maga is nagyon gazdag ifjú hölgy.- Én pedig megértettem - mormolta Prudence.- És rendkívül féltékeny természetű nő - tette hozzá Sebastian. - Állítólag papucs alatt tartjaUnderbrinket. Elcsábította magát azon a nyáron, Dorsetban? Prudence kis híján elejtette aretiküljét.- Jóságos ég, uram! Micsoda kérdés!- Én elég ésszerű kérdésnek gondolom.- Nagyon is ésszerűtlen kérdés. Csak tájékoztatásul közlöm, hogy Lord Underbrink mindigúriember módjára viselkedett.Szükségtelen volt elárulnia, hogy Edward többször is megcsókolta. Végtére is egyhölgynek joga van a titkaihoz. És egyébként is, ahhoz a perzselő csókhoz képest, amitSebastiantól kapott azon az éjszakán, amikor elment hozzá, Edward csókjai kifejezettensótlannak tűntek.- Ön és Underbrink tehát három évvel ezelőtt pusztán csak barátok voltak?- Úgy van - szögezte le Prudence határozottan. - Soha semmi komoly természetű kapcsolatnem volt köztünk. Lord Underbrink csak szórakozott azon a nyáron Dorsetban.Nem szabad elfelejtenie, hogy nem Underbrink az egyetlen, aki úgy keres szórakozástmagának, hogy az másoknak fájdalmat okozhat.Aznap éjjel, röviddel éjfél után Prudence fehér muszlin főkötőt tett a fejére, és bemászottMrs. eacock hatalmas, mennyezetes ágyába. Nem mintha aludni szándékozott volna.A Leacock-ház nyugati szárnyában kísérteties csend honolt. Ide még az utcán elhaladókocsikerekek zaja, az éjjeliőrök és részegen hazatérők lármája sem hallatszott fel, mivel ahálószoba a hatalmas és néma kertre nézett.Nagyon jó ötletnek tűnt, hogy itt töltse az éjszakát, csak így fülelhette le Mrs. Leacockpénzsóvár unokaöccseit, ha valami gyalázatos trükköt eszeltek volna ki a szegény asszonyságellen. Prudence átnyúlt az ágy fölött, kinyitotta az éjjeliszekrény fiókját, s megtapogatta bennea korábban elrejtett kis pisztolyt. Azután megnyugodva hátradőlt a párnán, és felbámult a fejefölötti baldachinra. Nagyon hosszú éjszaka várt rá.Nem mintha nem volna miről gondolkoznia. Például arról, hogy Sebastiannal valókapcsolata nem lépheti túl a barátság határát. Végtére is egy gróf tartozik annyival a nevénekés a rangjának, hogy magasabb körökben néz magának jövendőbeli feleséget, ha egyszerrászánja magát. Ahogy Edward is tette...Pedig a szíve mélyén be kell vallania, hogy nagyon is vonzódik a Bukott Angyalhoz. Sőt,nem sok híja van, hogy beleszeressen. Ami azt illeti, gyanítja, hogy máris szerelmes belé.Mogorva arccal igazította meg a súlyos takarót. Még csak az kellene, hogy ostoba,reménytelen, romantikus álmokat szőjön Sebastiannal kapcsolatban. Inkább megelégszikannyival, hogy kiélvezi annak az intellektuális kapcsolatnak az örömeit, amely az egyetlenolyan férfihoz fűzi, aki megérti és osztozik az őt érdeklő dolgokban.Azután, ha visszatér Dorsetba, levelezhetnek is. Legalábbis addig, amíg meg nemházasodik, gondolta hirtelen elszomorodva.Tűnődéséből halk, tompa dobbanás riasztotta fel. Ijedten, fülét hegyezve ült fel az ágyban.Csak most eszmélt rá, hogy ha beigazolódik az unokaöcsökkel kapcsolatos gyanúja, akkor a