Amanda Quick Bukott Angyal

16- Gondolkozz, Sebastian! - unszolta Prudence. -Mit érnél vele, ha üldözőbe vennéd? Nő,ráadásul legalább húsz évvel idősebb nálad. Nem nyúlhatsz hozzá, te is tudod.- Egy ujjal sem nyúlok hozzá - felelte Sebastian, s csak úgy forrt benne a harag. - Csakközlöm a vén boszorkánnyal, hogy az Angelstone-vagyonból származó jövedelméneklegnagyobb részét megvonom tőle. S ha már itt tartunk, megvonhatom akár a család többitagjának a járadékát is.- Azért, mert megjegyzést tett a ruhámra? – nézett rá Prudence elhűlve.- Megsértett téged.- Nem sértett meg. Volt olyan kedves, és mint tapasztaltabb, tanácsot adott nekem.- Tanácsot?- Nagyon ért az öltözködéshez. Hester mondta. Tudja, hogy mit miért mond.- Szemtől szemben sértegetett. Ráadásul az én jelenlétemben.- Nos, ami ezt a ruhát illeti, igazat adok neki. Sohasem kedveltem különösebben alevendulákéket. Csak azért rendeltem ezt a színárnyalatot, mert állítólag roppant divatos. Éskíváncsi voltam rá, hogy milyen vagyok csupa fodorban. A nagynénédnek igaza van. Másvarrónőt fogok keresni.Sebastian sarkon fordult, és visszament az íróasztalához. A ház elől felhallatszott Drucillakocsija kéregnek a zörgése.Prudence lassan ellépett az ajtóból. Följebb tolta orrán a pápaszemet, sűrűn pislogott, ésnagyokat nyelt.- Te ezt nem érted! - fakadt ki Sebastian, miközben félve leste, nem sírja-e el magát afelesége.- Mit nem értek? - szipogott párat Prudence. Sebastian nagyon szerette volna, ha el tudjamagyarázni neki azt, amit ő is csak most kezdett érteni.- Én nem a múít miatt gondoltam az imént bosszúra, amikor a néném után akartam menni.- Ha nem ürügyet keresel, hogy a múltban történtekért megleckéztethesd, miért dúlt felannyira az, amit a ruhámra mondott? - kérdezte Prudence valamivel nyugodtabb hangon.Kezét maga előtt összekulcsolva, komolyan nézett a férjére. Szemüvege mögött tisztán éséberen csillogott a szeme.