Amanda Quick Bukott Angyal

- Csak feldühített, hogy sérteget téged - felelte megkönnyebbülve Sebastian.- Engem? - lepődött meg Prudence.- Nem volt joga, hogy így beszéljen veled. Most Prudence-en volt a megkönnyebbüléssora.- Hisz ez semmiség volt, Sebastian! - mosofyodott el. - Nem érdemli meg, hogy bosszúntörd a fejed.- Erről nem vagyok meggyőződve. És mit akarsz azzal mondani, hogy szerelmes volt azapámba?- Az ösztönöm is ezt súgja, és mondott is valamit a megérkezésed előtt, amiből errekövetkeztetek, szomorú, nem gondolod? - kérdezte Prue, és a férjével szemben.- El nem tudom képzelni, hogy a nagynéném szerelmes lehetett bárkibe is.- Én el tudom képzelni - dőlt hátra a székben Prudence. - És most döntsük el, mi legyenJeremyvel. Nem akarom, hogy mindenkit, köztük engem is, kínzó bizonytalanságban hagyj,csak mert ez szórakoztat téged.- Még nem fejeztem be a nyomozást - közölteSebastian, az időközben az ölébe telepedettLucifert simogatva.- Sejtettem. Ugye, segítesz Jeremynek?- Feltehetőleg.- Megkérdezhetem, hogy miért?- Fontos az? - bosszankodott Sebastian a kérdésen.- Nem tehetek róla, ha kíváncsi vagyok - mentegetőzött Prudence. -Tudod, ilyen atermészetem. Azért folytatod a nyomozást, mert úgy érzed, ez a kötelességed a családodiránt?- Szó sincs róla!- Értem - hervadt le a mosoly Prudence arcáról. -Akkor hát a kíváncsiságod hajt, hogymegtaláld a megoldást?- Kétségtelenül ez is benne van - vont vállat Sebastian, és Lucifer füle tövét kezdtevakargatni.- Szórakoztat?- A mindenségit, Prue, miattad csinálom! - tette le a földre Sebastian a macskát. - Tessék,így már elégedett vagy?- Azért segítesz Jeremynek, mert én azt akarom, hogy segíts?- Igen - válaszolta a férfi. - Szeretnék ifjú feleségem kedvében járni. Mi olyan szokatlanebben?- Értem - ráncolta össze Prudence a homlokát. - Azért csinálod, mert szórakoztat, hogy akedvemben járj.- Mindenki tudja rólam, hogy hajlamos vagyok örömömet lelni a szórakozás rendkívülkülönös formáiban.- De Sebastian!Halk kopogás hallatszott a könyvtár ajtaján.- Tessék - szólt Sebastian mélységesen megkönnyebbülve.Flowers nyitott be óvatosan. Kis ezüsttálcán összehajtogatott papírlapot hozott. Zord képevalamelyes megenyhült, amikor látta, hogy a ház ura és asszonya nem verekedtek össze.- Bocsánat, asszonyom, uram. Üzenet érkezett Lady Angelstone-nak.- Nekem? Vajon ki küldhette? - ugrott fel Prudence, s még mielőtt Flowers ód a mehetettvolna, már oda is sietett hozzá. Lendületessége elnéző sóhajt váltott ki Flowersból, akiátnyújtotta a levelet, és kihátrált a könyvtárból.Sebastian figyelte, ahogy Prudence feltépi a pecsétet. Milyen elbűvölő, gondolta.Valósággal megigézte ez a lány; varázslatos lényétől olvadni kezd benne a jeges hideg.Lélekkel teli arca, nőies életereje, szenvedélyes nyíltsága belülről melegítette föl.