Amanda Quick Bukott Angyal

Ebben a pillanatban Prudence egy feléjük közeledő, ismerős alak homályos körvonalaitvélte felfedezni. Újra a szeméhez emelte a pápaszemét.- Nem hiába emlegetjük Mrs. Fleetwoodot. Itt jön.- Jóságos egek! - nyögte Sebastian. - Az egész estét a rokonaim társaságában kelleltöltenem?- A rnama bizonyára csak bocsánatot akar kérni tőled - csillapította Jeremy.- Nyilván ez a szándéka - nézett Prudence megro-vóan Sebastianra. - Legalább légy hozzáudvarias, Angelstone.- Megeszem a nyakkendőmet, ha Drucilla néném hajlandó lesz bocsánatot kérni - mondtazord mosollyal Sebastian.- Hát itt van, Angelstone - állt meg Drucilla Sebastian előtt.- Igen, asszonyom, itt vagyok. És?- Viselkedj rendesen - sziszegte Prudence. Drucilla meg sem hallotta. Valósággalrámordult Sebastianra:- A fiam azt mondja, hogy egy bizonyos ügyben, ami nagy kellemetlenséget is okozhatottvolna, ön teljesítette a család iránti kötelességét.Sebastian szemében eddig ismeretlen, ördögi jókedv csillant fel.- Megnyugodhat, asszonyom, Jeremyt nem fenyegeti az azonnali akasztás réme.- Remélem is, hogy nem. Hiszen ő is Fleetwood, és Fleetwoodot nem akasztottak felCromwell óta!Drucilla erélyes, mégis elegáns mozdulattal összecsattintotta a legyezőjét, és így folytatta:- Jeremy azt is elmondta, hogy nem ön akarta belekeverni őt ama két ember halálának azügyébe.- És ön hitt neki, asszonyom? Prudence oldalba bökte a könyökével, s közben Drucilláramosolygott:- Angelstone tréfál, asszonyom. Mint tudja, nem mindennapi humorérzéke van.- Jaj - dörzsölgette Sebastian gyengéden a bordái közt fájó pontot. - Most nem nevetek,asszonyom -szűrte a fogai között a szavakat.- Nos, kedvesem - vetett Drucilla lesújtó pillantást Prudence-re -, az efféle buta játékoknem bálterembe illők.,- Én nem játszottam - mormolta Prudence, s mire elfohászkodta magát, hogy jöjjön végrevalaki, aki megszabadítja, a mentőangyal már még is érkezett.- No nézd csak, Drucilla! - kiáltotta Hester túláradó örömmel. Elég volt egy aggodalmaspillantás Prudence arcára, hogy megneszelje a fenyegetően közeledő újabb botrány szelét, ígymost vakmerőén közbelépett. - Nem is láttalak még ma este! Hogy vagy?- Köszönöm, Hester, remekül. Épp a ruhájáról akartam pár szót váltani Prudence-szel.- Ugye, milyen bájos? - ment bele Hester boldogan a veszélytelennek látszó témába. -Tudod, ez a levendulakék mostanság roppant divatos...- Úgy néz ki benne, mint egy kifakult mosogatórongy - közölte Drucilla. - Ezek a fodrokpedig egyenesen nevetségesek. Látom, még nem talált másik varrónőt - nézett Prudence-reszigorúan.- Nem, asszonyom, rnég nem volt rá idom - felelte elpirulva Prudence. Segélykérőén nézettSebastianra, de ő nem mutatta jelét, hogy a védelmére akarna kelni. - De a legelső adandóalkalommal szándékomban áll.- Majd elviszem a saját varrónőmhöz - ajánlotta fel nagylelkűen az asszonyság. - Azthiszem, ő tud majd valamit kezdeni önnel. Önnek vannak adottságai.Prudence elszoruló szívvel vette észre a csillogást Sebastian szemében. Valahogy sikerültegy udvarias mosolyt erőltetnie az arcára.- Végtelenül kedves, asszonyom.