Amanda Quick Bukott Angyal

A társaság reagálása semmi volt Mesteréhez és Trevoréhoz képest. Ők szólni sem tudtak amegdöbbenéstől. Sebastian előre figyelmeztette Prudence-t, hogy ne is próbáljamegmagyarázni a helyzetet, mert azzal csak még jobban összekuszálja a dolgokat. Prudencekénytelen volt egyetérteni vele. Meglepő módon elsőként Mester tért magához ameghökkentő bejelentés után. Miután megemésztette a hírt, furcsán elgondolkodó tekintettelígy szólt:- Nem egészen erre számítottam, de hát a Bukott Angyal ritkán teszi azt, amit várnak tőle.Ebből logikusan következik, hogy grófnénak is olyat választ, aki eltér a megszokottól.- Ez is csak egy újabb, csúf játék a részéről - horkant fel Trevor.- Ebben nem vagyok olyan biztos - vélekedett Hester. - Az eljegyzés tisztességeselkötelezettséget jelent. Akárki akármit mond is Angelstone-ról, olyan nem volt, hogymegszegte volna a szavát. Mindenesetre ezzel kapcsolatban most már nincs mit tenni. Prueeljegyezte magát a Bukott Angyallal, s nekünk úgy kell viselkednünk, mintha ez egy teljesenszokványos helyzet volna.Az eljegyzés azonban az előkelő társaság szemében korántsem jelentett szokványoseseményt. Egész London lázban égett. Sebastian azért kocsizott ki a délutánon a parkba, mertjobbnak tartotta, ha vakmerőén megmutatják magukat, mint ha megpróbálnának elbújni ahívatlan kíváncsiskodók elöl, Prudence nem volt meggyőződve róla, hogy a férfi helyesendöntött.- Kérem, Prue, ne vegye sértésnek, de az az igazság, hogy a Thornbridge-nek adottmagyarázatával többet ártott, mint használt - jelentette ki Sebastian.- Nem tudom, hogyan árthattam vele többet, mint ön, uram, a nevetséges magyarázataival.És nem emlékszem, mikor engedtem meg, hogy a keresztnevemen szólítson.Sebastian szája halvány mosolyra rándult.- Nem gondoltam, hogy zavarja. Végtére is jegyesek vagyunk.- Nem tehetek róla.- Nem? - kúszott a magasba gúnyosan Sebastian fekete szemöldöke. - Mit gondolt, mi fogtörténni, amikor kilép a szekrényből?- Meg akartam menteni az életét, uram - markolta meg célszerűen nagyméretű retiküljétPrudence.- Ha nem vette volna észre, az adott pillanatban tarthatatlan helyzetben volt.- Bizony, bizony - jegyezte meg közönyösen Sebastian. - De ön kiugrott a megmentésemre,és így megmenekültem.- Boldog vagyok, hogy legalább méltányolja - felelte a gúnyos hangtól megbántódvaPrudence. - Az alkunk értelmében az adósa voltam. Csak rendezni próbáltam a tartozásomat.- Ó, igen, az alkunk!- Úgy gondoltam, visszafizethetem azzal, ha mentem önt Lord Thornbridge -től.- Értem.- Látom, nagyon dühös rám - kockáztatta mi Prudence bűntudatos arccal.- Nem különösebben - vont vállat Sebastian.- És miért nem? - vetett rá lapos oldalpillantást lány.- Nem hiszem, hogy az eljegyzésünkkel bármi probléma lehet.- Van valami terve, hogy hogyan oldjuk meg ezt a kínos helyzetet? - derült fel Prudencearca.- Így is lehet mondani.Prudence növekvő elismeréssel és megkönnyebbüléssel nézett a férfira.- Ez pompás hír, uram. Pontosan mit szándékozik tenni?- A tervem roppant egyszerű, kedvesem - nézett rá mosolyogva, de kiismerhetetlentekintettel Sebastian.- A legteljesebb mértékben ki óhajtom élvezni a vőlegényi állapotom előnyeit.