Amanda Quick Bukott Angyal

másik, az övéhez nagyon hasonló hátterű hölgytagját. Ez is szerepel azon a cédulán? -kuncogott Prue.- Igen.- De honnan tudta meg Lady Thornbridge titkát? Nekem is megvannak a magam nyomozóimódszerei, akárcsak önnek.- Nem fog rájönni Lady Thornbridge, hogy ön hagyta ott azt a cédulát?- Nem hiszem. Még ha a férje elmeséli is neki, hogy az ő szobájában kapott rajtabennünket, valószínűleg nem a cédulára gondol, amit talán csak napok múlva fog fölfedezni,hanem amire mindenki: azért osontunk föl az emeletre, hogy az első hálószobában, amittalálok, elcsábíthassam önt.- Uram! - rökönyödött meg Prudence, és érezte, hogy a vér az arcába szökik. Egy percreelgondolkodott a hallottakon, majd azt mondta: - Ez persze mindent megmagyaráz. Találtmagának egy felettébb érdekes, bár meglehetősen veszedelmes hobbit.- Minden alkalommal élvezem - ismerte be Sebastian.- Akárcsak én a magam kedvtelését.- Tudom - mondta a férfi, és rántott kicsit a lovak gyeplőjén. - Ez közös vonás bennünk,nem gondolja?- De igen - fordult felé hirtelen támadt lelkesedéssel Prudence. - Az jár a fejemben, uram,hogy össze kellene kapcsolni az érdeklődési területeinket.- Mi a csudáról beszél? - vetett rá egy oldalpillantást Sebastian.- Nyomozzunk együtt. Mi ketten kitűnő csapatot alkotnánk.- Úgy, mint tegnap este? - kérdezte minden kertelés nélkül Sebastian. - Emlékeztessem rá,hogy készséges közreműködése miatt tegnap este majdnem lepuffantott egy féltékeny férj?- Ez nem rendes dolog öntől, uram. Mit kezdett volna nélkülem?- Magam bújtam volna be a szekrénybe, és így nem futottam volna össze Thornbridge-dzsel- válaszolta tömören Sebastian.- Ó! - kiáltott fel Prudence, de ennél többet nem tudott mondani. Ezért inkább mástaktikához folyamodott: - Gondolja csak meg, milyen érdekes lenne, ha együtt dolgoznánk.Milyen jókat tudnánk beszélgetni!- Már fontolgattam a dolgot. Mit gondol, miért meséltem el Lady Thornbridge zsarolásihistóriáját? Nem mondtam, hogy nem akarom megbeszélni magával az eseteimet.- Ezek szerint dolgozhatunk együtt? - csillant meg a remény Prudence előtt.- Csak a megbeszélés szintjén - felelte higgadtan Sebastian. - Készséggel megvitatommagával az ügyeimet, de nem kísérhet el a nyomozó útjaimra. Nem akarok még egy olyanjelenetet, mint ami tegnap este lejátszódott.- Nem értem, miért-szállt vele vitába Prudence. - A baj már megtörtént, a szezon végéigkénytelenek vagyunk eljátszani a jegyespár szerepét. Mi baj lehet még ezenkívül?- Az én nyomozásaim során mindig számolni kell bizonyos kockázattal - jelentette kiSebastian szigorúan. - Nem akarom, hogy még egyszer pisztollyal kelljen szembeszállnia.- Ilyesmi gyakran megesik önnel munka közben? - kerekedett ki a lány szeme.- Nem, dehogy. De esélyt sem szeretnék adni rá. Egyébként is, ön a kísértetek, nem pedigzsarolók és egyéb bűnözők szakértője.- De biztos vagyok benne, hogy a módszereim éppúgy hasznosíthatók a bűnügyekfelderítésében is - vágott vissza Prudence.- Higgye el, drágám, e kétféle nyomozást össze sem lehet egymással hasonlítani.- Honnan tudja? - bámult rá Prudence.- Kézenfekvő- felelte Sebastian, és kesztyűs keze szinte észrevehetetlenül mozdult egyet agyeplőn, mire a lovak ügetésre váltottak.