Amanda Quick Bukott Angyal

- Ha igen, akkor is már alszanak odalent, könnyen lehet, hogy házon kívül töltik az estét.Szotak ilyet csinálni, amikor tudják, hogy a ház ura későn tér haza.- Ez igaz.- Szólhatunk a kocsisnak, hogy a sarkon várakozzék, amíg mi teszünk egy rövid sétát azOxenharn-ház mögötti utcácskában.- A mindenségit, Prue, megmondtam, hogy nem viszlek magammal Oxenham házába!- De ki tudja, mikor lesz még egy ilyen nagyszerű alkalmad, mint ez? Mire hazaviszel ésvisszaérsz, addigra Oxenham is hazaérkezhet, és neked várnod kell egy következő alkalomra!- Talán itt kellene hagyjalak a kocsiban, amíg vetek egy gyors pillantást a ház hátuljára -bizonytalanodott el Sebastian.- Veled akarok menni.- Nem. Megtiltom!Sebastian ismét felemette a tetőablakot, és halkan odaszólt a kocsisnak:- Hajtson az utca végére, és a sarkon forduljon be. Egy rövid időre kiszállok. Ha atávollétemben valami szokatlan dolog történne, azonnal vigye haza Lady Angelstone-t. Énmajd hazamegyek magam.- Igenis, uram - válaszolta rezignált hangon a kocsis, mint aki megszokta a különöséjszakai kiruccanásokat és különös gazdája különös utasításait.- Ez egyáltalán nem tisztességes tőled - próbálkozott még egyszer Prudence.- A te ötleted volt - emlékeztette a férje. -Tessék, vedd ezt föl - bújt ki a kabátjából. - Nemakarom, hogy megfázz, amíg oda leszek.- Én is veled akartam menni - panaszolta Prudence, miközben magára rángatta férjekabátját.Rögtön az elején megmondtam, hogy nem engedem meg.- Itt se lennél, ha nekem nem jut eszembe, hogy Rowland Streeten hajtsunk végig.Ebben igazad van, de ennél tovább akkor sem jöhetsz - jelentette ki Sebastian, majd kétkesztyűs kepébe fogta Prudence arcát, és szenvedélyesen megcsókolta.A kocsi eközben megállt. Amikor Sebastian fölegyenesedett, Prudence megigazította aszemüvegét. Bár nem látta a férje arcát a sötétben, érezte rajta a visszafojtott izgalmat.- Hallgass rám, Sebastian!- Légy észnél, Prue, nem rohangálhatsz ilyen ködben ebben a ruhában.- Nehogy a ruhámat használd ürügyül. Az az igazság, hogy sajnálod tőlem ezt a kisszórakozást. Ismerd csak be.A férfi fogva kivillant a sötétben.- Nem maradok sokáig, drágám. Ne szállj ki a kocsiból!Kinyitotta az ajtót, leugrott a kövezetre, és szinte azonnal eltűnt a ködös éjszakában.- A hétszázát - morogta Prudence. Kisvártatva ő is kinyitotta az ajtót.- Bocsánat, asszonyom, de hová megy? - szisszent fel rémülten a kocsis. - Azt a parancsotkaptam, hogy tartsam a szemem asszonyomon. Őlordsága a fejemet veszi, ha nem marad benta kocsiban.- Ne féljen! - suttogta bátorítóan Prudence. -Majd beszélek őlordságával. Nem fogja magátokolni érte. Mindjárt visszajövök.- Nekem végem van - állapította meg a kocsis szomorúan. - Mindig tudtam, hogyha az úregyszer megházasodik, éppolyan vérszomjas asszonyt vesz el, mint amilyen ő maga. De megis érdemli. Csakhogy velem mi lesz, kérdezem én!- Gondom lesz rá, hogy ne veszítse el az állását -próbálta megnyugtatni Prudence. - Demost mennem kell.Sebastian kabátjába burkolózva haladt végig a házak mögötti úton, s a kertkapukatszámolva végül eljutott ahhoz a házhoz, melyet Sebastian mutatott az imént.