Amanda Quick Bukott Angyal

17Másnap reggel, amikor Sebastiannal együtt bevezették Lord Bloomfield házának halijába,Prudence alig- alig tudta elrejteni meglepődését.A sok ládától és doboztól jóformán lépni sem lehetett. A sarkokban régi újságok álltakhalomban, s minden elérhető hely tele volt a legkülönbözőbb tárgyakkal: könyvekkel,földgömbökkel, apró szobrokkal, sétabotokkal, kalapokkal.A káosz nem kímélte a lépcsőt sem; csak minden második fokot lehetett látni, a többitelfoglalták a bőröndök, ládák, rakásra hordott ócska ruhák.Dohos, áporodott szag ülte meg a házat, mint ahol soha nem nyitnak ablakot. És sötét,nyomasztó félhomály tette még kellemetlenebbé a légkört.Vadonatúj, széles karimájú, iboíyakék szalmakalapja alól Prudence lopva Sebastianrapillantott, aki gondosan leplezett kíváncsisággal vette szemügyre a lakást.- Őlordsága soha nem dob ki semmit - közölte érezhető büszkeséggel a hangjában alompos házvezetőnő.- Látom - felelte Sebastian. - Mióta él itt Bloomfield?- Ó, elég régóta. De csak körülbelül három éve kezdte gyűjteni a holmikat- kuncogottrekedten a nő. - Akkoriban ment el a régi házvezetőnő. Én jöttem a helyébe. Amíg fizeti abéremet, addig felőlem azt gyűjt, amit akar.Az egykori szalon ajtaja tárva-nyitva állt. Egy gyors pillantás meggyőzte Prudence-t arról,hogy itt is pontosan az a helyzet, mint amit eddig láttak.Ismét ránézett Sebastianra. Nem egészen tudta, milyen ma a férje hangulata. A reggelifölkelése óta keveset szólt, akkor is csak a Bloomfieldhez tervezett látogatásuk kapcsán. Azelmúlt éjszakát egy szóval sem említette.Prudence, ha agyoncsapják, sem tudta volna megmondani, hogy rövid kis szerelmivallomása hatással volt-e egyáltalán Sebastianra.Félig aludt, amikor a férfi meglepetésszerűen feltette ezt a kérdést. Ő pedig óvatlanul, aszeretkezéstől felmelegedve és ellazulva, gondolkodás nélkül válaszolt.Miért jöttél hozzám feleségül?Mert szeretlek.A mai ébredést követő első tiszta gondolata az volt, hogy súlyosan hibázott. Mindig isszorongva gondolt arra, vajon hogyan fogadná Sebastian, ha szerelmet vallana neki.Szorongását tovább növelte, hogy a férfi még csak szóba se hozta a dolgot.Sokért nem adta volna, ha tudja, mire gondol Sebastian. Még azt sem sejti, bosszantja-evagy csak untatja, hogy a felesége szerelmes belé.Már arra is gondolt, talán nem is mondta ki hangosan e két szót. Ettől megkönnyebbült.Talán csak álmodta, hogy szerelmet vallott Sebastiannak.De ha álmodta, akkor a válaszát is hozzáálmodta volna. A szomorú valóság viszont az volt,hogy akár így történt, akár úgy, választ nem kapott Sebastiantól. Ha már tudja, hogy szeretiőt, minden jel szerint úgy döntött, hogy udvariasan átsiklik felette.- A gazdám itt fogadja önöket - mondta a nő, majd megállt egy rég elszáradt cserepesnövény mellett, és kinyitott egy ajtót.Prudence érezte, hogy Sebastian keze egy másodpercre megszorítja a karját, minthaösztönösen hátra akarná tolni. Ő azonban még be is kukucskált Bloomfieldkönyvtárszobájába, hogy lássa, fényes nappal miért van itt olyan sötét.Akkor látta, hogy a függönyök be vannak húzva, és egy árva lámpa ég a sarokban, egyasztalon.