Amanda Quick Bukott Angyal

- Biztos vagyok benne, hogy ha akar, tud elbűvölő is lenni. És nyilván még annál iselbűvölőbb volt, amikor táncra kért téged. Igazság szerint, Prue, Trevor teljes joggal aggódik,hogy közted és a gróf között valamiféle kapcsolat jön létre. Angelstone állítólag különösdolgokban leli kedvét. Lehet, hogy most azt vette a fejébe, hogy tönkreteszi a szezonlegérdekesebb különcét.- Ugyan már! - harapott az ajkába Prudence. - Végül is huszonöt éves vagyok - kicsit túlazon a koron, amikor tönkre lehet tenni valakit.- Még nem, drágám. Még nem. És ha van valami, amit a társaság jobban szeret, mint egyBukott Angyalt, akkor az egy jó, zaftos kis botrány. Pillanatnyilag te vagy a téma a városban.Minden szem rajtad van. Ha a nevedet hozzákapcsolják Angelstone-éhoz, se vége, se hosszanem lesz a szóbeszédnek. Prudence belekortyolt a teájába, azután válaszolt: - Csupán aPembroke család kincsei miatt kerültem a figyelem középpontjába.- Hogyne, drágám - felelte sugárzó arccal Mester, és szeretetteljesen megpaskolta agyémántfüggőt a nyakán. Ez is azok között a holmik között volt, melyeket Prudence találtmeg. - Mindenki tudja, hogy te találtad meg az ékszereimet, amikor a Pembroke - kísértetután nyomoztál. A történet mindenkit elbűvölt.- Nagy kár, hogy a Pembroke- kísértetet viszont nem találtam meg - fintorgott Prudence. -Sokkal érdekesebb lett volna egy igazi kísértettel találkozni, mint egy halom ékszerrerábukkanni.- De közel sem olyan hasznos, Prue, közel sem olyan hasznos. Megváltoztattad az életemet,drágám, és nem tudom, hogyan hálálom meg neked valaha is.- Nagyon jól tudod, hogy busásan megfizettél azzal, amikor Trevort és engem fölhoztálLondonba egy látogatás erejéig. Szüléink halála óta Trevor sehogy sem leli helyét vidéken. Itta városban szert tesz némi nagyvilági jártasságra, és közben remekül érzi magát.- Ez a legkevesebb, amit megtehettem értetek - válaszolta Hester. - Tudom, mennyireaggódtál Trevorért, én azonban sok mindent szeretnék tenni érted is, drágám. - És összevontszemöldökkel nézett Prudence illedelmes, divatjamúlt muszlinruhájára. - Kérlek, engedd meg,hogy új ruhákat vásároljak neked.- Jaj, Hester, ezt már megbeszéltük. Nem engedhetem meg, hogy egy halom olyan ruhátvegyél nekem, amiket aztán soha nem tudok hordani, ha visszamegyek Dorsetba. Csakkidobnál egy csomó pénzt az ablakon.- Jó estét, hölgyeim!Prudence fölnézett, Trevor lépett be a szobába azzal a kiszámítottan hanyag mozgással,amit oly aggályos lelkiismeretességgel tanult meg újdonsült barátaitól. Újabban mindentebben a különös stílusban csinált. Kicsit fárasztó, gondolta Prudence.Öccséből egyik napról a másikra hamisítatlan társaságbeli ficsúr lett. Bonyolultanmegkötött nyakkendőjétől bélelt kabátjáig, csíkos mellényéig és testhezálló pantallójáig magavolt a testet öltött elegancia.Bármennyire bosszankodott is ezen a keresettségen, Prudence nagyon szerette Trevort.Okos, értelmes fiatalembernek tartotta, akiből nagyon jó ember lesz, ha egyszer megnyugszik,és egy kicsit érettebbé válik. Néha aggódott, hogy Trevor talán nem akar majd visszatérni anyugalmas vidéki élethez, miután belekóstolt a város kínálta örömökbe. És ha becsületes akartlenni magához, be kellett vallania, hogy nem csak Trevor találná a jövőben kicsit unalmasnaka falut. Meg kellett állapítania, hogy Londonban sokkal izgalmasabb és érdekesebb az élet,mint gondolta.Nem is a bálok és estélyek bűvölték el, inkább a könyvesboltok, múzeumok és hasonlók bőválasztéka. Itt, a városban sokkal alaposabb kutatásokat végezhet a jelenések körében, mintamire otthon volt alkalma. És jóval nagyobb az esélye arra is, hogy olyan emberekkeltalálkozik, akiknek szükségük lehet az ő különleges jártasságára.- Helló, Trevor!