És hamiskártyázással sem vádolták soha. Párbajozni sem párbajozott, és arról sem lehetetthallani, hogy olyasfajta bordélyházakat látogatna, mint Ringcross tette, amíg élt.És mégsem tudta megkedvelni ezt az embert. Most, hogy így elnézte, úgy gondolta, mártudja is, miért nem. Curling leplezetlenül, nyersen érzéki pillantással leste Prudence-t. Ha nemszánta volna rá magát, hogy a hétvégén megkezdi a nyomozást Ringcross halála ügyében,Sebastian erős kísértést érzett volna, hogy azon nyomban visszavigye Prudence-t a városba.- A menyasszonyomat módfelett érdeklik a kísértetjelenségek - felelte a lehetőlegtermészetesebb hangon.- Elbűvölő - fordult felé Curling. - És találkozott már igazi kísértettel?- Még nem.- Kár. Néha elfog a kíváncsiság, vajon valóban léteznek-e kísértetek - mondtaelgondolkozva Curling.- Fél, hogy netán találkozik eggyel?- Félreért, Angelstone. Cseppet sem ijeszt a gondolat, hogy kísértetek létezhetnek. Csakkíváncsi vagyok rájuk. Néha nagyon unom magam. Szellemmel találkozni roppantszórakoztató lehet, nem gondolja?- Csak azt tudom tanácsolni, hogy nagyon gondosan válassza meg, mivel űzi el az unalmát- figyelmeztette Sebastian.- Ne aggódjék, Angelstone, én nagyon megfontolt ember vagyok - mosolygott elégedettenCurling; nem kerülte el a figyelmét, hogy Prudence nyílvesszője a célkör mellett szúródott atáblába. - Remek találat! Az ön hölgye megint nyerni fog, uram!- Mint rendesen - jegyezte meg Sebastian. Látta, hogy Underbrink lelkes tapsban tör ki.- Boldog vagyok, hogy végre elfogadta a meghívásomat- folytatta Curling, továbbra semvéve le a szemét Prudence-ről. - Először nem is értettem, mi késztette rá, hogy ellátogassonhozzánk, de amikor kifejezte azon óhaját, hogy menyasszonyát és annak barátnőjét, LadyPembroke-ot is hívjam meg, megértettem, miről van szó.- Igazán?- Hát hogyne - kuncogott sokat sejtetően Curling. - A városi élet bizonyos szempontokbólnagyon is korlátozó lehet egy jegyespár számára. Itt, vidéken a dolgok sokkal egyszerűbbek.Érezzék jól magukat ezen a hétvégén, Angelstone.- Feltett szándékom.Csitt, drága Geraldom, úgy hallom, jön valaki.Talán éppen Lord Braxton. Meneküljön! Gyorsan!Nem szabad, hogy együtt találjanak bennünket.Prudence a kastély egyik teraszára nyíló kis szobájában, a pamlagon ülve, elmerültentanulta a szerepet. Úgy érezte, a színész mesterség nehezebb, mint gondolta. A fiatal Elisátfogja játszani, akinek szülei készülnek bejelenteni lányuk eljegyzését a titokzatos LordBraxtonnal. Elisa retteg ettől a házasságtól, szökni készül az elbűvölő modorú, jóképűGeralddal. Prudence azt gondolta, hogy Elisa rosszul választott. Hangosan is elmondta aszerepé- Meneküljön! Gyorsan! Nem szabad, hogy együtt találjanak bennünket.- Ne féljen, drágám - szólalt meg Edward, azaz Lord Underbrink az ajtóban. Gyorspillantást vetett a háta mögé, majd belépett a szobába. – Biztonságban vagyunk.- Edward! - nézett föl meglepetten Prudence.- Igen, én vagyok, drágaságom. - Becsukta maga mögött az ajtót, és cinkos mosollyalnézett a lányra A hölgyek mind visszavonultak a vacsora előtt, az urak pedig Curlinggelegyütt a könyvtárszobában vannak.- Mit keres itt? Van szerepe a darabban?
- Nem, drága Prudence, azért jöttem, mert beszélnem kell önnel.Edward hirtelen ott termett a pamlagnál, letérdelt a lány előtt, és két kezével megragadtaPrudence egyik kezét.- Már annyira vágytam rá, hogy kettesben lehessek önnel, drágám!- Miért? - kérdezte Prudence, és tapintatosan megpróbálta kiszabadítani a kezét, de hiába.- Mert annyi mindent el kell magyaráznom önnek! - kiáltotta Edward, és megcsókolta afoglyul ejtett kezet. - Én nem felejtettem el azt a csodálatos nyarat Dorsetban!- Melyiket? Sok nyarunk volt ott, egészen pontosan minden évben egy.- Ó, milyen elbűvölően szellemes, drágám! De az én szívemben csak egyetlen nyár él,drága Prudence! Az a nyár, amikor megismertük egymást. Nem hiszem, hogy elfelejtette, mitjelentettünk egymásnak!- Ha nem haragszik, Edward, most a szereptanulásra kell összpontosítanom - szabadkozottPrudence, és újra megkísérelte kirángatni a kezét a férfi két markából.Ő azonban nem engedte.- El sem tudja képzelni, mit éreztem, amikor a minap megpillantottam a parkban. Mindenemlék feltámadt bennem. Oly üres kegyed nélkül az életem!- Edward, ön házasember! Aligha állíthatja, hogy az élete üres.- Pedig az. Olyan magányos vagyok, drágám.Tudja meg, hogy szerelem nélkül kötöttem házasságot A családom és a cím kedvéértkényszerültem rá. A feleségem azonban nem tudja, mire van szükségem.- Minden jel szerint én sem tudtam, uram – mondta kicsit bosszúsan Prudence, - Hatudom, már hamabb is rájövök, hogy csak szórakozik velem azon a nyáron, Dorsetban.- Ó drágám, mi sincs távolabb az igazságtól! A család iránti kötelesség szólított el önmellől. Nem tehettem mást, szerelmem.- Megmondhatta volna a nyár elején, hogy nem választhatja azt, akit szeret - közölte velenyersen Prudence. - Nem voltam elragadtatva attól, hogy nekem kell utoljára megtudnom.- Bocsásson meg, nem volt erőm elmondani - mentegetőzött Edward, és csókokkalborította el a lány tenyerét. - Bevallom, ellopott idő volt az, amit kegyeddel töltöttem,drágaságom. Csak ezt adhattam önnek. Csak magamat- És ez egyikünknek sem volt elég,ugye?- Azt hiszem, nekem éppen elég volt - szögezte le Prudence, s futólag arra gondolt, hogy isvehette komolyan ezt az embert azon a dorseti nyáron. Na persze, három évvel fiatalabb volt...és még nem ismerte Sebastiant. - Nem hinném, hogy Angelstone méltányolni fogja azerőfeszítéseit - mondta kimérten.- Angelstone! Az az Ördög! Nem tudom elhinni, hogy épp a <strong>Bukott</strong> <strong>Angyal</strong>hoz fogfeleségül menni, kegyed csupa melegség, csupa napfény! Már a gondolat is kínszenvedéstokoz, hogy ilyen jéghideg ember kaparintja meg. Hallgasson rám, és ne hagyja, hogyzsákmányul ejtse az Alvilág Ura!- Pedig nekem feltett szándékom, hogy zsákmányul ejtsem őt, Underbrink - hallatszott azajtó felől Sebastian fenyegetően halk és jeges hangja. - Úgyhogy azt tanácsolom, azonnalengedje el a menyasszonyom kezét.Underbrink úgy ejtette el Prudence kezét, mintha megégette volna.- Angelstone! - szökkent talpra.- Jó estét, uram! - mosolygott Prudence Sebastianra. - Nem is hallottam, amikor belépett.- Érthető - fonta keresztbe két karját Sebastian Mi történik itt? - kérdezte, s a szemét nemvette le Edwardról.- Színészkedés, uram - felelte szelíden a lány. - Semmi több. Nem így van, LordUnderbrink?- De, de igen - hebegte lángvörösen Edward. - Színészkedés. Segítettem Prudence-nek -Miss Merryweathernek - a szereptanulásban.
- Page 1 and 2:
Amanda QuickBukott AngyalA fordít
- Page 3 and 4: - A legkevésbé sem valószínű.
- Page 5 and 6: - Hogyan szándékozik megakadályo
- Page 7: - Értem - mondta Prudence elszorul
- Page 10 and 11: - Hiszem, hogy ön olyan nő, aki t
- Page 12 and 13: Gondolatban tovább kalandozott Pru
- Page 14 and 15: Merőben szokatlan volt, hogy ők k
- Page 16 and 17: 3- Hogy mit tudok Angelstone-ról?
- Page 18 and 19: - Jó napot! Iszik teát? - emelte
- Page 20 and 21: - Meséljen el mindent ezekről a k
- Page 22 and 23: - Ha felidézi alkunk feltételeit,
- Page 24 and 25: - Ó, milyen szörnyű lehetett ön
- Page 26 and 27: - Nincs hely!Prudence nagyon is ér
- Page 28 and 29: 5- Bocsánat, hogy ezt mondom, uram
- Page 30 and 31: - Tessék? - tátotta el a száját
- Page 32 and 33: másik, az övéhez nagyon hasonló
- Page 34 and 35: - Ne olvassa a fejemre a saját sza
- Page 36 and 37: helyzete nem veszélytelen. Bár it
- Page 38 and 39: - Nem gondolja, hogy a szórakoztat
- Page 40 and 41: Kiütötte a szellem kezéből a t
- Page 42 and 43: 7Whistlecroft nagyot trombitáit pi
- Page 44 and 45: Félóra múlva, amikor belépett a
- Page 46 and 47: - Két okból - felelte halvány mo
- Page 48 and 49: - Méltányolom a család nevéért
- Page 50 and 51: - Ne terelje el a szót erről az
- Page 52 and 53: 8- Bocsássanak meg, uraim, de azt
- Page 56 and 57: - Meneküljön! - kezdte rá a legd
- Page 58 and 59: - Van benne valami? - lépett köze
- Page 60 and 61: - Mondom, hogy nem ő - hunyorgott
- Page 62 and 63: - Drágám - mondta gúnyos oldalpi
- Page 64 and 65: Sebastian elengedte az ágy lábát
- Page 66 and 67: - Hát... - nyelt egy nagyot Pruden
- Page 68 and 69: 10- Na, Angelstone, hogy tetszik a
- Page 70 and 71: - Van egy kis elintéznivalóm!- Ez
- Page 72 and 73: - Szeretném megkérdezni, uram - s
- Page 74 and 75: - Hogy az imént azt mondta Angelst
- Page 76 and 77: - Szent ég! - súgta Prudence. - M
- Page 78 and 79: - Bizonytalannak látszol, Sebastia
- Page 80 and 81: - Tudtam - kiáltotta elégedetten
- Page 82 and 83: - Nem leszek a bosszúállásod esz
- Page 84 and 85: előlem sohasem lesz rendes grófn
- Page 86 and 87: - Először is mert semmi olyat nem
- Page 88 and 89: 13Még aznap este, később, amikor
- Page 90 and 91: - Megjegyzést? Kitől? - kérdezte
- Page 92 and 93: - Lépésről lépésre kell haladn
- Page 94 and 95: Nem lepte meg, hogy a kaput nyitva
- Page 96 and 97: A pisztoly centiméterekre feküdt
- Page 98 and 99: - Nem olyan nehéz másolatot kész
- Page 100 and 101: - Egy jómódú kereskedő egyetlen
- Page 102 and 103: - De igaz - vetett Jeremy gúnyos p
- Page 104 and 105:
elfelejtetted, hogy legutóbb kéts
- Page 106 and 107:
- Javasolni szeretném, asszonyom,
- Page 108 and 109:
- Mi az ördög folyik itt? - kérd
- Page 110 and 111:
- Nincs is miért tovább maradnom
- Page 112 and 113:
- Csak feldühített, hogy sértege
- Page 114 and 115:
A legkevésbé sem szerette volna f
- Page 116 and 117:
Curling azonban már nem volt olyan
- Page 119 and 120:
17Másnap reggel, amikor Sebastiann
- Page 121 and 122:
férje ragaszkodott hozzá, hogy ma
- Page 123 and 124:
- Nem értik - ingatta tanácstalan
- Page 125 and 126:
Két óra is elmúlt már, mire Seb
- Page 127 and 128:
- Itt nincs helye a gúnyolódásna
- Page 129 and 130:
- Őlordsága csak egy órája ért
- Page 131 and 132:
- Nekem elég annyi, ha még ma dé
- Page 133 and 134:
- Senkinek semmi oka, hogy ezen fen
- Page 135 and 136:
- Valakinek muszáj lesz kézbe ven
- Page 137 and 138:
- Nyugalom. Jó állapotban lesz, m
- Page 139 and 140:
De mielőtt mozdulhattak volna, kit
- Page 141 and 142:
- Kezdettől fogva tudtam - kuncogo
- Page 143 and 144:
- Bár te is ismerhetted volna az