Amanda Quick Bukott Angyal

10- Na, Angelstone, hogy tetszik a házasélet? - fel a kérdést négy nappal későbbSebastiannak a kedvenc klubjában Garrick.- Az elmúlt napokban sok mindent megtudtam a feleségekről - pillantott fel Sebastian aMorning Post- ból. - Talán érdekelni fog például, hogy még a legintelligensebbje semgondolkodik mindig logikusan.- Máris civakodtatok? - tette le vigyorogva a kávéscsészéjét Garrick. - Szégyelld magad,Angelstone. Azt hittem, még ott tartasz, hogy a legjobb oldaladat igyekszel mutatni LadyAngelstone-nak. Bőven ráérsz, hogy a valóságot tárd a szeme elé.Sebastian halkan szitkozódva idézte fel magában a reggelizőaszta1nál lejátszódott rövid,de parázs jelenetet, miután bejelentette, hogy a nap folyamán végig szándékozik látogatni adohányárusokat.Prudence szeme lelkesen csillant fel a pápaszeme mögött.- Meg akarod tudni, kinek állították össze azt a különleges dohány keveréket?- Igen - vágott le egy karika kolbászt Sebastian. - Most, hogy végre túl vagyunk azesküvőn, és ideköltözhettél hozzám, talán folytathatnánk is a nyomozást.- Szegény Sebastian - vált Prudence szeme furcsán párássá -, fogalmad sem volt, ugye,mennyi felfordulással fog járni az esküvőnk? Azt hitted, elég lesz a hírt közzétenni azújságokban, és azzal kész.- Rengeteg fölösleges felhajtás van az esküvők körül, amit nem sejtettem előre - vallotta bea férfi -, de remélem, a legrosszabbon már túl vagyunk.- Megbántad, hogy összeházasodtunk? - kérdezte Prudence gyanúsan közömbös hangon areggelizőasztal túlsó végéből.- Micsoda buta kérdés. Természetesen nem. Tökéletesen illünk egymáshoz, ahogy azt márrészletesen kifejtettem - válaszolta Sebastian, de azért Prudence kérdése gondolkodóba ejtette.Az, hogy a lány netalán bánhatja, újra tudatára ébresztette a már régóta nem érzett belsőhidegségnek.Nem értette, miként kételkedhet Prudence abban, hogy hozzá tartozik. Ahogy ott ült az asztaltúlsó végében, mintha mindig is ez a ház lett volna az otthona. A reggeli nap besütött azablakon, s fényében a haja színe olyan volt, mint a pirítós kenyér melletti edénykében afolyékony méz. A vágy belenyilallt, mert visszaemlékezett Prudence hajára, amilyennek korareggel látta, amikor legyezőként terült szét a fehér párnán.- Elkísérlek a dohányárusokhoz - jelentette k, Prudence.- Nem kísérsz el - felelte a férfi, és újabb kolbász-karikát tűzött a villájára. - Ma sokmindent el akarok végezni, és ki tudja, hány üzletet kell végigjárnom.- Azt akarod ezzel mondani, hogy hátráltatlak a nyomozásban? - kúszott Prudenceszemöldöke a szemüvege fölé. - Szeretnélek emlékeztetni rá, hogy csapatban dolgozunk.Sebastian tudta, hogy most óvatosnak kell lennie. Elég hamar meg kell tanulnia, mit jelentférjnek lenni, gondolta savanyúan.- Félreértesz, drágám-mosolygott jóindulatúan. - Arról van szó, hogy valakinek szemetszúrhat, ha kettesben járjuk végig a dohányárusokat, és esetleg kérdezősködni kezd.- És ha inasnak vagy szolgának álcáznám magam? Ha úgy jelennék meg, mint aszemélyzeted egyik tagja, senki sem tenne föl kérdéseket, nem?- Házam teljes személyzete ezen kezdené törni a fejét - felelte Sebastian elutasítóan. - Nembeszélve arról, aki esetleg felismerne.Már a gondolat is feldühítette, hogy Prudence férfiruhába öltözzék.