- Bizonytalannak látszol, Sebastian, Mi a baj?- Felvetődött bennem, hogy akarom-e egyáltalán tovább folytatni ezt a nyomozástpillantotta vállán keresztül hátra Sebastian.- Nagyon is megértem, hogy nem szívesen nyomozol családod egyik tagja után - mondtaeggyüttérzően Prudence.- Félreértesz - húzódott keserű mosolyra a férfi szája - Nem okozna nekem gondot, haJeremyt gyilkosság vádjával letartóztatnák.- Hogy mondhatsz ilyet? - szörnyedt el Prudence. - Hiszen az unokatestvéred!- Na és? Gondolod, hogy egy Fleetwood letartóztatásának botránya zavarna engem? Egycsöppet sem. Inkább még szórakoztatna is.- Itt gyilkosságról van szó, Sebastian!- Én is arról beszélek - mondta kegyetlen, vad mosollyal a férfi. - Vajon mit érezne az agyalázatos Drucilla és a többi drága rokon, ha a társaság rajtuk köszörülné a nyelvét?- Az ilyen természetű szóbeszéd tönkretenné a családnak azt az ágát, Sebastian!- Könnyen elképzelhető. Ha Jeremyt letartóztatnák gyilkosságért, az anyját mindenbizonnyal kiközösítené a társaság. Éppúgy hátat fordítanának neki is, ahogy annak idején aszüleimnek. Micsoda igazságszolgáltatás lenne!- Ezt nem gondolhatod komolyan - rázta ki a hideg Prudence-t.- Nem?Sebastian kezén, amellyel Lucifert simogatta, megcsillant az arany karikagyűrű.- Te vagy a családfő, Sebastian - mondta Prudence kemény és határozott hangon. - Acsalád védelme érdekében mindent meg kell tenned.A férfi minden előzetes figyelmeztetés nélkül megragadta Prudence vállát, maga eléállította, és ott tartotta mozdulatlanul.- Ez a család - szűrte a szavakat a fogán keresztül - belőled, belőlem, és azokból agyerekekből áll, akiket talán szerencsénk lesz világra hozni. Fikarcnyit sem törődök azzal, haaz összes többi végtelenül unalmas Fleetwoodot felakasztják is.- Ezt nem gondolhatod komolyan. Az ember nem taszítja el magától a rokonait, csak mertellenszenvesek vagy nem elég szórakoztatók.- Megnyugtathatlak, hogy a Fleetwoodoknak semmi gondot nem jelentett, hogy eltaszítsákmaguktól a szüléimet.Prudence két kezébe fogta férje arcát.- Bosszút akarsz állni? Ha igen, miért nem tetted már meg?- Azt hiszed, nem ábrándoztam már róla?- Nem értem. A barátod, Mr. Sutton elmagyarázta már nekem, hogy jogodban állnacsökkenteni a család többi tagjának járó pénzt, vagy akár száműzhetnéd is őket a társaságból.Ha annyira meg akarod büntetni a Fleetwoodokat, miért nem érvényesítetted hatalmadat,mihelyt megkaptad a címet?- Egy percig se kételkedj benne, hogy maradéktalanul érvényesítem a hatalmamat, ha úgylátom, hogy túl messzire merészkednek - felelte Sebastian villámló szemmel. - Addig azonbanbiztonságban vannak, még ha nem tudnak is róla.- Miért?- Mert köt az ígéret, melyet anyámnak tettem, amikor a halálán volt.- Azt hittem, a szüleid és az öcséd abban a sziklaomlásban lelték halálukat, amelyrőlmeséltél - nézett rá döbbenten Prudence.- Kora este kaptam a hírt, hogy mi történt fonta hegyekben - kezdte Sebastian, s a hangjamintha nagyon távolról érkezett volna. - Összegyűjtöttem néhány embert a faluból, éselindultunk a családom keresésére. Éjfélre értük el a hágót. Lámpafénynél kezdtünk ásni alezúdult kőtömbök és törmelékek között.- Jóságos isten, Sebastian.
- Nagyon hideg volt, Prue. És sűrű köd. Sohasem felejtem el azt az átkozott ködöt. Hajnalelőtt találtuk meg őket. Először az öcsémet. Azután az apámat. Mindketten halottak voltak.Az édesanyámban meg volt élet. Napkeltéig élt.- Ó, de rettenetes - suttogta Prudence. – Nem akartam felébreszteni benned ezeket atragikus emlékeket.- Most már elmesélem az egészet. Élő embernek még nem mondtam el, hogy aFleetwoodok biztonságban vannak tőlem, mert anyám az utolsó leheletével is őket védte.- Kérte, hogy ne állj bosszút rajtuk?- Tudta, hogy egy napon én öröklöm majd a címet. És sejtette, hogy a hatalmamat arrafogom használni, hogy megbüntessem a család többi tagját azért, amit apámmal és vele tettek.Ő ezt nem akarta. Azt mondta elég már a család kettészakítottságából.- Nagyon kedves és jószívű asszony lehetett az édesanyád.- Az volt. Én azonban nem vagyok se kedves, se jószívű, és bevallom, nem egyszeréreztem már ellenállhatatlan kísértést, hogy válogatott módszerekkel tegyem tönkre aFleetwoodokat.- El tudom képzelni - fürkészte Prudence a komor férfiarcot.- Sajnos az édesanyámnak tett esküm a vasláncnál is erősebben köt. Akkor nem tűntvalami nagy dolognak. Más, fontosabb bosszún járt az eszem.- Miféle bosszún?- Aznap nem tudtam másra gondolni, mint hogy megtaláljam a banditákat, akik asziklaomlást okozták. Amikor eltemettem a családomat azon az átkozott hegyen, eszembesem jutottak a Fleetwoodok. Csak arra tudtam gondolni, hogyan nyisszantom el azoknak atorkát, akik megölték az enyéimet.- Egymagad eredtél a banditák nyomába? – bámult rá Prudence.- Pár embert magammal vittem a faluból. Ők ajánlották fel, hogy segítenek. Maguk is éppeleget szenvedtek a banditáktól, de nem volt vezetőjük, aki akciótervet tudott volna készíteni.- Te lettél a vezérük, és te készítettél akciótervet?- Igen - válaszolta Sebastian, és visszaballagott az ablakhoz. - Egy hét sem telt belé, tőrbecsaltam a hegyi martalócokat. Mind egy szálig odavesztek. A vezetőjüket a saját kezemmelöltem meg.- Ó, Sebastian. Ahogy ott feküdt vérezve a lábam előtt, részletetesen elmondtam neki, hogymiért kell meghalnia - mondta Sebastian, s kezével a párkány szélébe kapaszkodva kibámult asötétségbe.Prudence odalépett hozzá, hátulról átölelte, és fejét a vállára fektette.- Nem a te hibád. Édesapád felfedező volt. A vad vidékeken tett utazásokban mindig óriásikockázat rejlik.Sebastian hallgatott.- Nem a te hibád, hogy azon a hágón kelt át. Édesapád tapasztalt utazó volt. Ő akart átjutniazon a helyen. Nyilván biztonságosnak ítélte az átkelést. Édesapád követte el a tragikustévedést, nem te.Sebastian most sem válaszolt.- Prudence még közelebb bújt hozzá. Jéghidegnek érezte a férjét. Nem tehetett mást, minthogy megosztotta vele saját teste melegét.Hosszú ideig állt ott szorosan átölelve a férfit. Nagy sokára érezte, hogy valamelyestoldódik a feszültség Sebastianban. Megérintette Prudence egyik kezét a derekán.- Most hát tudod, miért nem állhatok igazán bosszút soha a Fleetwoodokon - mondtacsendesen.- Értem. De mi lesz a nyomozásoddal? Csak nem hagyod abba?- Nem. Bevallom, felébredt a kíváncsiságom. Meg akarom tudni, mi történt.
- Page 1 and 2:
Amanda QuickBukott AngyalA fordít
- Page 3 and 4:
- A legkevésbé sem valószínű.
- Page 5 and 6:
- Hogyan szándékozik megakadályo
- Page 7:
- Értem - mondta Prudence elszorul
- Page 10 and 11:
- Hiszem, hogy ön olyan nő, aki t
- Page 12 and 13:
Gondolatban tovább kalandozott Pru
- Page 14 and 15:
Merőben szokatlan volt, hogy ők k
- Page 16 and 17:
3- Hogy mit tudok Angelstone-ról?
- Page 18 and 19:
- Jó napot! Iszik teát? - emelte
- Page 20 and 21:
- Meséljen el mindent ezekről a k
- Page 22 and 23:
- Ha felidézi alkunk feltételeit,
- Page 24 and 25:
- Ó, milyen szörnyű lehetett ön
- Page 26 and 27:
- Nincs hely!Prudence nagyon is ér
- Page 28 and 29: 5- Bocsánat, hogy ezt mondom, uram
- Page 30 and 31: - Tessék? - tátotta el a száját
- Page 32 and 33: másik, az övéhez nagyon hasonló
- Page 34 and 35: - Ne olvassa a fejemre a saját sza
- Page 36 and 37: helyzete nem veszélytelen. Bár it
- Page 38 and 39: - Nem gondolja, hogy a szórakoztat
- Page 40 and 41: Kiütötte a szellem kezéből a t
- Page 42 and 43: 7Whistlecroft nagyot trombitáit pi
- Page 44 and 45: Félóra múlva, amikor belépett a
- Page 46 and 47: - Két okból - felelte halvány mo
- Page 48 and 49: - Méltányolom a család nevéért
- Page 50 and 51: - Ne terelje el a szót erről az
- Page 52 and 53: 8- Bocsássanak meg, uraim, de azt
- Page 54 and 55: És hamiskártyázással sem vádol
- Page 56 and 57: - Meneküljön! - kezdte rá a legd
- Page 58 and 59: - Van benne valami? - lépett köze
- Page 60 and 61: - Mondom, hogy nem ő - hunyorgott
- Page 62 and 63: - Drágám - mondta gúnyos oldalpi
- Page 64 and 65: Sebastian elengedte az ágy lábát
- Page 66 and 67: - Hát... - nyelt egy nagyot Pruden
- Page 68 and 69: 10- Na, Angelstone, hogy tetszik a
- Page 70 and 71: - Van egy kis elintéznivalóm!- Ez
- Page 72 and 73: - Szeretném megkérdezni, uram - s
- Page 74 and 75: - Hogy az imént azt mondta Angelst
- Page 76 and 77: - Szent ég! - súgta Prudence. - M
- Page 80 and 81: - Tudtam - kiáltotta elégedetten
- Page 82 and 83: - Nem leszek a bosszúállásod esz
- Page 84 and 85: előlem sohasem lesz rendes grófn
- Page 86 and 87: - Először is mert semmi olyat nem
- Page 88 and 89: 13Még aznap este, később, amikor
- Page 90 and 91: - Megjegyzést? Kitől? - kérdezte
- Page 92 and 93: - Lépésről lépésre kell haladn
- Page 94 and 95: Nem lepte meg, hogy a kaput nyitva
- Page 96 and 97: A pisztoly centiméterekre feküdt
- Page 98 and 99: - Nem olyan nehéz másolatot kész
- Page 100 and 101: - Egy jómódú kereskedő egyetlen
- Page 102 and 103: - De igaz - vetett Jeremy gúnyos p
- Page 104 and 105: elfelejtetted, hogy legutóbb kéts
- Page 106 and 107: - Javasolni szeretném, asszonyom,
- Page 108 and 109: - Mi az ördög folyik itt? - kérd
- Page 110 and 111: - Nincs is miért tovább maradnom
- Page 112 and 113: - Csak feldühített, hogy sértege
- Page 114 and 115: A legkevésbé sem szerette volna f
- Page 116 and 117: Curling azonban már nem volt olyan
- Page 119 and 120: 17Másnap reggel, amikor Sebastiann
- Page 121 and 122: férje ragaszkodott hozzá, hogy ma
- Page 123 and 124: - Nem értik - ingatta tanácstalan
- Page 125 and 126: Két óra is elmúlt már, mire Seb
- Page 127 and 128: - Itt nincs helye a gúnyolódásna
- Page 129 and 130:
- Őlordsága csak egy órája ért
- Page 131 and 132:
- Nekem elég annyi, ha még ma dé
- Page 133 and 134:
- Senkinek semmi oka, hogy ezen fen
- Page 135 and 136:
- Valakinek muszáj lesz kézbe ven
- Page 137 and 138:
- Nyugalom. Jó állapotban lesz, m
- Page 139 and 140:
De mielőtt mozdulhattak volna, kit
- Page 141 and 142:
- Kezdettől fogva tudtam - kuncogo
- Page 143 and 144:
- Bár te is ismerhetted volna az