- Most abban a rémes korban van, amikor a fiatalemberek nagyon mélyen átélik a dolgokat.Gondolom, ön is volt egyszer fiatal.- Most, hogy mondja, én is úgy gondolom - nézett rá leplezetlen elragadtatással a férfi. - Depersze az már nagyon régen volt.- Nem állt szándékomban arra célozni, hogy ön már öreg volna, uram - vörösödött elPrudence.- Köszönöm.- Talán nem is sokkal múlt negyven - mosolygott bátorítón a lány.- Harmincöt.-Tessék? - pillogott Prudence.- Harmincöt éves vagyok, Miss Merryweather. Nem negyven.- Ó! Értem.A lány egy pillanatra arra gondolt, nem sértette-e meg a férfit, de nyomban vissza próbálttalálni a beszélgetés elveszített fonalához.- Nos, nyilvánvalóan olyan érettség látszik önön, amilyenre csak idősebb korban tesz szertaz ember.- Kedves, hogy ezt mondja. Mások szerint a sorvadó lélek és a túl viharos élet hagyta rajta anyomát az arcomon.- Az a helyzet, uram - kezdte Prudence, és nagyot nyelt-, hogy ha meg akarjuk akadályozni,hogy egy húszéves fiú ostobaságot kövessen el, arra a bölcsességre és józan észre kellépítenünk, amelyre ön az elmúlt harmincöt év során kétségtelenül szert tett.Sebastian hosszan nézett rá, majd azt mondta:- Ugye, komolyan gondolja, Miss Merryweather? Valóban azt várja tőlem, hogy bocsánatotkérek a fivérétől?- Komolyan gondolom. Élet -halál kérdésről van szó, uram. Hírforrásaim szerint ön egészenkiválóan tud lőni. Rendszeresen gyakorol, és nem ez lesz az első párbaja.- Ön a jelek szerint rendkívül jól tájékozott.- Értek hozzá, hogy utánajárjak bizonyos dolgoknak, uram - húzta ki magát Prudence. - Ezaz egyik kedvenc időtöltésem, ahogy az este során már meséltem róla önnek.- Valóban mesélt róla. Nekem azonban az volt a benyomásom, hogy elsősorban a kísértetiesjelenségek kutatása érdekli.- Igaz, hogy ez foglalkoztat a leginkább - nézett Prudence a macskára -, de biztosíthatom,hogy az érdeklődési területem szerteágazó. Például élvezettel keresek választ fogaskérdésekre.- Hisz ön a szellemekben, Miss Merryweather?- A magam részéről szkeptikusan kezelem a témát - ismerte be Prudence -, de sokanvalóban hisznek bennük. Gyakran úgy gondolják, bizonyítékaik vannak rájuk. Az én hobbima bizonyítékok vizsgálatára is kiterjed, és megkísérelek ésszerű magyarázatot találni.- Értem - mondta Sebastian a kandalló tüzébe bámulva. - Azért kértem, hogy mutassanak beönnek, mert már hallottam e meglehetősen szokatlan foglalatosságáról.- Nagyon is tisztában vagyok vele, uram - mosolygott bánatosan Prudence. - Tudom, hogyitt a városban amolyan „különcnek" számítok. Nem ön az első úriember, aki pusztán azértkereste velem az ismeretséget, mert a hobbim felkeltette a kíváncsiságát. Van róla fogalma,milyen bosszantó, ha csupán azért kérik fel az embert táncolni, mert „furcsa teremtésnek" tartják?- Azt hiszem, van róla fogalmam - válaszolta fanyarul Sebastian. - A társaságot mindigizgatja az, ami szokatlan. Úgy viselkedik, mint a gyerek, ha új játékot kap. És ha történeteseneltöri ezt a játékot, akkor félredobja, és máris egy új, csillogó holmira veti magát.
- Értem - mondta Prudence elszoruló szívvel. Valóban azt remélte, hogy a férfi kicsit isérdekesebbnek találta őt egy új játékszernél? - Ezzel azt akarja mondani, azért kért feltáncolni, mert újdonságnak számítottam a társaságban. Pusztán szórakozni akart.- Nem - felelte Sebastian, és félig leeresztett pillái alól figyelte a lányt. - Azért kértem föltáncolni, mert kíváncsivá tett, Miss Merryweather. Arra gondoltam, hogy kettőnknek lehetnektalán közös érdeklődési területeink.- Csakugyan, uram? - nézett rá meglepetten a lány. - Ön is folytat kutatásokat a kísértetekterületén?- Nem egészen.- Akkor hát mi érdekli önt?- Azt hiszem, ez pillanatnyilag nem fontos. Vannak ennél sürgetőbb közös dolgaink is,nem?- De, hogyne. A párbaj - tért vissza Prudence kényszeredetten a szóban forgó ügyre. -Akkor hát bocsánatot fog kérni Trevortól? Tudom, hogy rémesen bosszantó lesz, mert nekiegyáltalán nincs igaza, ön azonban nyilván belátja, hogy másképp nem lehet megakadályozniezt a párbajt.- Nem szoktam bocsánatot kérni, Miss Merryweather.- Az a helyzet - nyalta meg a lány kiszáradt ajkát -, hogy nem tudom rávenni Trevort, hogyő kérjen bocsánatot.- Attól félek, hogy ebben az esetben a fivérének szembe kell néznie a következményekkel.Prudence érezte, hogy a keze jéggé hűl.- Uram, nem tehetek mást, követelem, hogy vállalja el az érett, felelősségteljes férfiszerepét. Trevor éppoly járatlan a nagyvilági szokásokban, mint én. Nem tudta, mit tesz,amikor párbajra hívta ki önt.- Téved, Miss Merryweather. A fivére pontosan tudta, hogy mit tesz. Tudta, ki vagyok,tudta, milyen a hírem. Mit gondol - mosolyodott el halványan -, miért volt úgy felháborodvaazon, hogy én felkértem önt táncolni?- Az elmúlt három-négy órában sok mindent megtudtam az ön híréről, uram - húzta összePrudence a szemöldökét. - Nekem úgy tűnik, hogy a híre egyáltalán nem felel meg atényeknek.- Ismeri a tényeket, Miss Merryweaíher? - hökkent meg Sebastian.- Túlnyomó többségét. - És kesztyűs ujjait sorra véve számolni kezdte: - Sok-sok évvelezelőtt az ön édesapja a családdal szembeszállva elszökött egy színésznővel. A Fleetwoodokfelháborodtak. A botrány az ön szüleinek el kellett hagyniuk az országot.Mivel semmiféle esküvőről nem kaptak hírt, mindenki, az ön rokonait is ideszámítva, úgyvélekedett, hogy az édesapja sohasem vette feleségül az édesanyját.- Nagyjából ez a summázata a rám vonatkozó történetek nagy részének.- Nem egészen. Amikor ön két évvel ezelőtt visszatért Angliába, a társaság nagy élvezettelragasztotta önre a törvénytelenség bélyegét.- Úgy van - helyeselt vidáman Sebastian. - Az emberek nagyon kegyetlenek, amikorilyesmit állítanak.- Ön nyilván nem tehető felelőssé a születése körülményeiért.- Ön nagyon megértő, Miss Merryweather.- Ezt diktálja a józan ész. Miért kellene hibáztatni a gyermeket azért, amit a szülei követtekel? Ön azonban történetesen nem is született házasságon kívül.- Nem.- Hogy miért, azt csak ön tudja, talán, mert szórakoztatja, lényeg az, hogy továbbra ismeghagyta az embereket abban a hitükben, hogy törvénytelen gyermekként látta meg anapvilágot - mondta Prudence, és töprengve nézett a férfira.
- Page 1 and 2: Amanda QuickBukott AngyalA fordít
- Page 3 and 4: - A legkevésbé sem valószínű.
- Page 5: - Hogyan szándékozik megakadályo
- Page 10 and 11: - Hiszem, hogy ön olyan nő, aki t
- Page 12 and 13: Gondolatban tovább kalandozott Pru
- Page 14 and 15: Merőben szokatlan volt, hogy ők k
- Page 16 and 17: 3- Hogy mit tudok Angelstone-ról?
- Page 18 and 19: - Jó napot! Iszik teát? - emelte
- Page 20 and 21: - Meséljen el mindent ezekről a k
- Page 22 and 23: - Ha felidézi alkunk feltételeit,
- Page 24 and 25: - Ó, milyen szörnyű lehetett ön
- Page 26 and 27: - Nincs hely!Prudence nagyon is ér
- Page 28 and 29: 5- Bocsánat, hogy ezt mondom, uram
- Page 30 and 31: - Tessék? - tátotta el a száját
- Page 32 and 33: másik, az övéhez nagyon hasonló
- Page 34 and 35: - Ne olvassa a fejemre a saját sza
- Page 36 and 37: helyzete nem veszélytelen. Bár it
- Page 38 and 39: - Nem gondolja, hogy a szórakoztat
- Page 40 and 41: Kiütötte a szellem kezéből a t
- Page 42 and 43: 7Whistlecroft nagyot trombitáit pi
- Page 44 and 45: Félóra múlva, amikor belépett a
- Page 46 and 47: - Két okból - felelte halvány mo
- Page 48 and 49: - Méltányolom a család nevéért
- Page 50 and 51: - Ne terelje el a szót erről az
- Page 52 and 53: 8- Bocsássanak meg, uraim, de azt
- Page 54 and 55: És hamiskártyázással sem vádol
- Page 56 and 57:
- Meneküljön! - kezdte rá a legd
- Page 58 and 59:
- Van benne valami? - lépett köze
- Page 60 and 61:
- Mondom, hogy nem ő - hunyorgott
- Page 62 and 63:
- Drágám - mondta gúnyos oldalpi
- Page 64 and 65:
Sebastian elengedte az ágy lábát
- Page 66 and 67:
- Hát... - nyelt egy nagyot Pruden
- Page 68 and 69:
10- Na, Angelstone, hogy tetszik a
- Page 70 and 71:
- Van egy kis elintéznivalóm!- Ez
- Page 72 and 73:
- Szeretném megkérdezni, uram - s
- Page 74 and 75:
- Hogy az imént azt mondta Angelst
- Page 76 and 77:
- Szent ég! - súgta Prudence. - M
- Page 78 and 79:
- Bizonytalannak látszol, Sebastia
- Page 80 and 81:
- Tudtam - kiáltotta elégedetten
- Page 82 and 83:
- Nem leszek a bosszúállásod esz
- Page 84 and 85:
előlem sohasem lesz rendes grófn
- Page 86 and 87:
- Először is mert semmi olyat nem
- Page 88 and 89:
13Még aznap este, később, amikor
- Page 90 and 91:
- Megjegyzést? Kitől? - kérdezte
- Page 92 and 93:
- Lépésről lépésre kell haladn
- Page 94 and 95:
Nem lepte meg, hogy a kaput nyitva
- Page 96 and 97:
A pisztoly centiméterekre feküdt
- Page 98 and 99:
- Nem olyan nehéz másolatot kész
- Page 100 and 101:
- Egy jómódú kereskedő egyetlen
- Page 102 and 103:
- De igaz - vetett Jeremy gúnyos p
- Page 104 and 105:
elfelejtetted, hogy legutóbb kéts
- Page 106 and 107:
- Javasolni szeretném, asszonyom,
- Page 108 and 109:
- Mi az ördög folyik itt? - kérd
- Page 110 and 111:
- Nincs is miért tovább maradnom
- Page 112 and 113:
- Csak feldühített, hogy sértege
- Page 114 and 115:
A legkevésbé sem szerette volna f
- Page 116 and 117:
Curling azonban már nem volt olyan
- Page 119 and 120:
17Másnap reggel, amikor Sebastiann
- Page 121 and 122:
férje ragaszkodott hozzá, hogy ma
- Page 123 and 124:
- Nem értik - ingatta tanácstalan
- Page 125 and 126:
Két óra is elmúlt már, mire Seb
- Page 127 and 128:
- Itt nincs helye a gúnyolódásna
- Page 129 and 130:
- Őlordsága csak egy órája ért
- Page 131 and 132:
- Nekem elég annyi, ha még ma dé
- Page 133 and 134:
- Senkinek semmi oka, hogy ezen fen
- Page 135 and 136:
- Valakinek muszáj lesz kézbe ven
- Page 137 and 138:
- Nyugalom. Jó állapotban lesz, m
- Page 139 and 140:
De mielőtt mozdulhattak volna, kit
- Page 141 and 142:
- Kezdettől fogva tudtam - kuncogo
- Page 143 and 144:
- Bár te is ismerhetted volna az