Amanda Quick Bukott Angyal

Sebastian a félelemtől lenyűgözve figyelte, amint Curling sötét árnya rák módjára hátrálegészen az ablak párkányáig.- Te vagy az - zihálta Curling. Felmászott a párkányra, s ott megállt. - Te vagy az! Ne, nenyúlj hozzám! Én nem kívántam a halálodat. Nem érted? Te döntöttél úgy, hogy kiugrasz.Nem kellett volna. Én csak szórakozni akartam kicsit. Hisz egy kocsmában szedtünk össze...Ne! Ne nyúlj hozzám!Sikoltva hőkölt hátra valami elől, amit csak ő látott. Megbillent, s kizuhant a feketemélységbe, amely az ablakon túl várta.Egy örökkévalóságnak tűnt, mire éles sikolya után újra csönd lett.Néma csönd. Még a semmiből kerekedni látszó, különös szél is elült. Az ablak előtt ismétszürke fallá állt össze a köd.Sebastian felsóhajtoít, és lerázta magáról a bénaságot. Megfordult, és gyorsan az asztalhozment. Csak harmadszorra sikerült meggyújtania a gyertyát. Amikor Prudence felé fordult, azthitte, döbbent rémületet fog látni a szemében.Prue a szoba közepén állt, és elgondolkodva húzta össze a szemöldökét. Nem úgy nézettki, mint aki kísértetet látott az imént.- Nem találod furcsának, Sebastian, hogy most koránt sincs olyan hideg itt, mint amúltkor? - kérdezte.- De- mondta a férfi, alig hallható hangon. -Most sokkal melegebb van.- Fel kell ébresztenünk a rendőrbírót - vélekedett Garrick.- Ki számol majd be neki Lillian szelleméről? - tudakolta Prudence.- Azt hiszem, a szellemet kihagyhatjuk -vélekedett Sebastian. - Én legalábbis nem láttam.És ti sem láttátok.- Nem - vágta rá megkönnyebbülten Garrick. - Én semmi olyat nem láttam, ami egy kicsitis hasonlított volna kísértetre.- Én ebben nem vagyok olyan biztos - morfondírozott fennhangon Prudence. - Azt hiszem,jelentős bizonyítékát láttam egy valódi kísérteti jelenségnek.- Tévedsz, drágám - közölte Sebastian. - Ez az én nyomozásom, én fogok beszélni arendőrbíróval, és én nem láttam semmiféle kísértetet.- Ahogy óhajtod - válaszolta homlokráncolva Prudence. - Mindazonáltal megjegyzem,hogy Lillian átka beteljesedett „az erény fejedelmein”. Sorra, mind a négyen, tönkrementek.Még Bloomfield is megfizetett azért, amit tett.Sebastian már nyitotta a száját, hogy tiltakozzék, de aztán meggondolta magát.Tagadhatatlan, hogy Lillian halála meg lett bosszulva.A rendőrbírótól jövet Garrick úgy döntött, egy közeli fogadóban tölti az éjszaka hátralévőrészét.- Úgy fáj a fejem, hogy kocsizásra gondolni sem merek. Inkább holnap megyek vissza avárosba. Hát ti?- Én itt rögtön, álltó helyemben el tudnék aludni -nyomott el egy ásítást Prudence.- Alhatsz a kocsiban hazafelé menet - nézett rá gyöngéden Sebastian.Félóra sem telt belé, egy bérelt postakocsival úton voltak London felé.- Nemsokára felszáll a köd - ásított megint Prudence, és megigazította a plédet a térdén.Sebastian átölelte, és magához húzta.- Hajnalra otthon leszünk - mondta, és kibámult az éjszakába.- Igen, Nagyon izgalmas volt az egész, de esküszöm, egy percig sem tudom tovább nyitvatartani a szemem - mondta Prudence, és elfészkelte magát a férje karjában.- Prue?- Ummm?- Bárcsak bemutathattalak volna a szüleimnek. Biztosan nagyon tetszettél volna nekik.