Amanda Quick Bukott Angyal

- Hát... - nyelt egy nagyot Prudence.- Te meg én az értelmünkre, és nem az érzelmeinkre támaszkodunk - folytatta a férfikönyörtelenül. - Kibogozzuk a rejtélyeket és megkeressük a bizonyítékokat. Logikus elménknem esik áldozatul olyasféle lázas képzelgéseknek, melyek a Byron-féléket és követőiketszokták izgalomba hozni.- Úgy van. De azért...- Megnyugtathatlak, drágám, sokkal jobban tisztellek annál, mintsem azt merjem hinni,hogy te a házasság előtt szerelemről ábrándozol. A szerelem a buta csitriknek való, míg azolyan érett, felelősségteljes és intelligens nők, mint amilyen te vagy, nem adják át magukatefféle szenvedélyeknek.Prudence úgy érezte, mindjárt megfullad.- Igen, tudom, de az a helyzet, Sebastian...- Végtére is a szerelem létezésére sokkal kevesebb bizonyíték, minta kísérteteklétezésére...- Ezt azért nem merném állítani - szállt vele vitába nagy hévvel a lány. - Nagyon soktörténelmi esemény kiváltó oka éppen hogy a szerelem volt. Az emberek hint követnek elszerelemből. Néha bele is betegednek a szerelembe. Rengeteg dolog bizonyítja, hogy Idézikszerelem.- Butaság. Az a hajtóerő, amelyről te beszélsz, a szenvedély. Vagy hogy egészen nyerslegyek, az érzéki vágy.És ujja hegyével végigrajzolta a lány szájának körvonalát.- Érzel valami szeretetet irántam, Sebastian? - kérdezte csüggedten Prudence.- Természetesen - felelte hanyagul a férfi. - Magától értetődik.- Valóban?A szeretet ugyan nem szerelem, de még lehet belőle az, gondolta reménykedve Prudence.- És te? - kérdezte mintegy mellékesen Sebastian. -Te is ragaszkodsz hozzám úgy-ahogy?Függetlenül attól, amit a hobbim iránt érzel?- Ó, igen - válaszolta a lány. - Határozottan. Mondhatom, igazán kedvellek, Sebastian.- Én is kifejezetten kedvellek. Mit kívánhatna még az ember? Itt vagyunk mi, két hasonlógondolkodású, közös intellektuális érdeklődésű, közös szenvedélynek hódoló ember. Nagyonjól ki fogunk jönni egymással. És most ígérd meg, hogy feleségül jössz hozzám, mihelytmegtettem a szükséges előkészületeket.- Miért ez a nagy sietség? Nem várhatnánk meg, nátha megérik bennünk a kölcsönösenmeglévő vonzalom? - kérdezte bátortalanul Prudence.- Szerintem ezzel nemcsak időt vesztenénk, de potenciálisan kínos helyzetbe iskerülhetünk.- Kínos helyzetbe? Hogyhogy? - Neked is tudnod kell erre a választ. Használd a méltóintelligenciádat, Prue.- Azután, ami most történt közöttünk, könnyen előfordulhat, áldott állapotba kerülsz.- Jóságos ég! - bámult rá Prudence, mint aki most döbbent rá a valóságra. - Erre egyáltalángondoltam.- De én annál inkább - jelentette ki Sebastian magától értetődő hangon. - És mivel éppelégszer csúfoltak fattyúnak, nem óhajtom, hogy a fiam vagy a Iányom ilyen bélyeget viseljena homlokán.- Nem, persze hogy nem. Teljesen világos. És Prudence azt hitte, valóban érti.- Nos, Prue? - nézett rá félig leeresztett pillái mögül Sebastian. - Megkötjük az újabbalkut? Feleségül jössz hozzám?Prudence vett egy nagy levegőt, és félresöpörte minden kételyét, minden bizonytalanságát.Talán megéri a kockázatot, nyugtatgatta magát. Hozzámegy ahhoz a férfihoz, akit szeret.- Feleségül megyek hozzád, Sebastian.