Amanda Quick Bukott Angyal

De hiába, ha egyszer az is izgatja, hogy mennyire szereti őt Prudence. Mert ma már többkell neki belőle, mint a közös érdeklődés és a közös szenvedély. Az kell, hogy szeresse.Kellemetlen volt bevallani, hogy mennyire igényli Prudence szerelmét, de tovább nemtagadhatta.Miközben nézte, Prudence megmozdult álmában, és még kényelmesebb helyzetet keresett.Új ruhájának gazdagon fodrozott szoknyarésze feljebb csúszott, és kivillant alólaselyemharisnyás lába.Sebastian levette, és egy székre hajította a kabátját. Rádobta kibontva himbálódzónyakkendőjét, s a pamlagot megkerülve gombolni kezdte az ingét.Nem tudta levenni a szemét Prudence-ről. A pamlaghoz lépett, letérdelt, s könnyű csókotnyomott felesége félig nyitott ajkára.- Sebastian - rebbent meg Prue szempillája. Álomittasan, de örvendezve nézett rá. - Jóestét! Épp ideje volt, hogy hazagyere.- Boldog vagyok, hogy vártál.- Beszélni akartam veled.- Később.Azzal megint megcsókolta, még hevesebben, hogy elvágja az asszony álmos tiltakozásánakútját. Prue hamarosan már meg sem próbált tiltakozni, inkább halkan felsóhajtott, és a férfinyaka köré fonta a karját.Istenem, mennyire szeretem, gondolta Sebastian. Elég, ha ránézek, és máris felforrósodik avérem.Újra lángra lobbantak benne az egész délután parázsként égető kérdések. Szeretsz engem,Prue? Szeretsz, még ha hideg vagyok is?Újra ígéretet tett magának, hogy nem kérdezi meg tőle. Mindegy, mit válaszolna. Érzi,hogy Prue is akarja őt. Meg se próbálja eltitkolni, hogy kívánja a közelségét. Ennyi elég is.Elégnek kell lennie.Sebastian nagy sokára megmozdult. Prue még most is rajta feküdt. Elaludt, eszmélt rá aférfi.De a kérdés nem hagyta nyugodni. Nem bírta tovább.- Prue?- Ummm?- Miért jöttél hozzám feleségül?- Mert szeretlek.Sebastian mozdulatlanná merevedett. Híresen okos fejében hirtelen összekuszálódottminden. Egy percre minden gondolat kiszállt belőle.- Prue?Nem kapott választ. Prudence végképp elaludt.Egy idő múlva kiszabadította magát, azután fölemelte Prudence-t a szőnyegről, és fölvitteaz emeletre.Lefektette az ágyba, gondosan betakarta, majd maga is mellé bújt. Azután átölelte, és attólkezdve csak feküdt a párnán, míg az ablakon túl gomolygó köd világosabb szürkére nemváltozott.Megjött a nyirkos, hideg hajnal. A sötét köd jórészt eltakarta, de már itt volt. AkkorSebastian elaludt.