- Jó napot! Iszik teát? - emelte föl Hester a teáskannát.- Boldogan- lépett előbbre Trevor lelkesen. - Óriási hírem van!- Csupa fül vagyunk, kedvesem - motyogta Hester.- Ezt nem fogják elhinni - düllesztette ki a mellét Trevor, miközben átvette a csészealjraállított csészét.- Isten engem úgy segéljen, hogy én, Trevor Merryweather, bocsánatkérést csikartam kimagától az Ördögtől.- Csakugyan? - pislogott rá Hester.- De még mennyire! Angelstone nem fog többé zaklatni, Prue-fordultTrevor büszkénPrudence-hez.- Erre mérget vehetsz. Bocsánatkérésre kényszerítettem a csibészt, amiért megsértett téged.Mindenki tud róla. Az egyik segédjét küldte el a klubomba, ahol minden barátom hallhatta abocsánatkérését.- Utoljára mondom, Trevor - nézett rá Prudence a Hester finom, szaténselyem huzatúszékében terpeszkedő öccsére -, hogy Angelstone nem sértett meg engem. Nagyon istisztességesen viselkedett. Semmi sértő nem volt abban, ahogy tánc közben velem bánt.- Annak az embernek rossz híre van - közölte Trevor, és elvett egy süteményt a tálcáról. -Te, persze, nem tudsz róla. Egy hölgynek ilyesmiről nem is kell tudnia. Az a lényeg, hogyilyen ember ne legyeskedjen körülötted. Mindenki azt mondja, hogy nincs benne sokköszönet, ha felfigyel valamely asszonyszemélyre.- Az isten szerelmére! - kiáltotta Prue, - Nevezz meg egyetlen nőt, akit állítólag Angelstonetett tönkre. Csak egy ilyet mondj!- Jóságos ég! - ráncolta össze a homlokát Trevor. - Csak nem akarod, hogy az effélepletykákat veled tárgyaljam meg?!- De, akarom. Ha figyelmeztetnek, legalább tudni szeretném, pontosan mire. Ki volt tehát alegutolsó ártatlan áldozata?- Ha ebben a szezonban nem volt, csak azért nem, mert a tisztességes családok távol tartjáktőle a leányaikat.- Mondj egy nevet - erősködött Prue. Trevor mogorván nézett rá, majd Hesterhez fordultsegítségért.- Az az érzésem, hogy ön nálam jobban ismeri ezeket a történeteket. Mondjon egy nevetPrue-nek, úgy talán majd elhiszi, hogy a tűzzel játszik, amikor elmegy táncolni Angelstonenal.- Nevet? - zongorázott Hester az állán, s egy percre fölbámult a mennyezetre. - Hát, egyidőben Lady Charlesworthyval emlegették együtt a nevét, de ez még a múlt szezonban volt, ésa hölgy maga is meglehetősen kétes hírű özvegy. Nem vagyok benne biztos, elmegy-e ártatlanáldozatnak, ha érti, mire gondolok. Mindenesetre nekem azt mondták, hogy az ügynek egyideje már vége.- Mi történt? - kérdezte önkéntelenül feltámadó érdeklődéssel Prudence.- A híresztelések szerint Lady Charlesworthy elkövette azt a hibát, hogy féltékennyé akartatenni a <strong>Bukott</strong> <strong>Angyal</strong>t. Mást fogadott a kegyeibe. Állítólag párbaj lett a vége.- Párbaj? - ráncolta a homlokát Trevor.- A jelek szerint Angelstone megsebesítetteddé nem ölte meg az ellenfelét - bólogatottHester, - Állítólag a <strong>Bukott</strong> <strong>Angyal</strong> a párbaj színhelyéről egyenesen a hölgy házához ment, súgy mondják, meg sem állt a hálószobáig, ahol maga ébresztette fel a ladyt, csak hogyelmondja neki, a kapcsolatuknak vége.- Nagyon igazad van, Hester - mondta Prudence, és megborzongott. Élénken el tudtaképzelni, menynyire feldühíthette Angelstone-t Lady Charlesworthy taktikázása. - LadyCharlesworthy nem nevezhető ártatlan áldozatnak. Nem volt szép dolog tőle, hogy féltékennyépróbálta tenni Angelstone-t.
- Nem volt szép? - vetett egy derült pillantást Hester Prudence-re. - Az a szegény asszonybizonyára kétségbeesetten vágyott valami melegségre Angelstone-tól. De ő, azt mondják,olyan hideg, mint a jég.- Butaság. De térjünk vissza a nevekre. Tudsz akár csak egy fiatal lányról, akit Angelstonetett tönkre?- Ami azt illeti, nem - emelte a magasba Hester a szemöldökét.- Mondom, hogy az egy rossz hírű ember - szólt közbe ingerülten Trevor. - Mindenki tudja.- Úgy látszik, nem a fiatal nők megrontása miatt - szögezte le Prudence. - Ezért a jövőbentartózkodj tőle, hogy beleavatkozz a dolgaimba. Megértettél, Trevor?- A fivéred vagyok, felelősséggel tartozom érted! - vágott vissza Trevor.- Tudok magamra vigyázni.- Ne legyél ebben olyan biztos! Nem sokat tudsz a férfiakról, Prue. Nem jól ítéled megőket. Emlékezz csak, mi történt három évvel ezelőtt.- Elég legyen, drágáim - verte Össze hangosan a tenyerét Hester. - Ha veszekedni akartok,másutt csináljátok, ne az én szalonomban. Most más dolgunk van.- Mi lenne az? - kérdezte Prudence, hálásan fogadva a témaváltást.- Hát, csak az, hogy eldöntsük, a héten mely meghívásoknak teszünk eleget. Attól tartok,sok dolgunk lesz - s már nyúlt is a névjegykártyákkal megrakott ezüsttálca után. - Lám csak,hinnétek, hogy ez mind ma érkezett?- Válogass közöttük te - javasolta Prudence. - Engem nem különösebben érdekel, hogymelyik estélyre megyünk el. Számomra valahogy mind egyformának tűnik. Zsúfoltság van,meleg, és akkora zaj, hogy alig lehet beszélgetni.- Ha otthonosan akarsz mozogni a társaságban, akkor áldozatot is kell hoznod.Mester kiemelt egy kártyát a többi közül.- Ó, Thornbridge-ék báljára feltétlenül el kelt mennünk. Sokat lehet hallani az újdonsültLady Thorn-bridge-ről.- Hogyhogy? - figyelt fel Trevor.- Jóval fiatalabb, mint a férje - nézett rá sokatmondó mosollyal Hester. - És gyönyörű. Aztmondják, Thornbridge majd megőrül mostanában a féltékenységtől.- Nekem ez egyáltalán nem tetszik-jegyezte meg Prudence. - Ki kíváncsi rá, ha az ifjúfeleségére féltékeny férj bolondot csinál magából?- Az egész társaság, kedvesem - nyugtatta meg nyájasan Hester.Ekkor nyílt az ajtó, s megjelent Hester inasa.- Bizonyos Mrs. Leacock, asszonyom.- Milyen kedves. Vezesse be, Crandall.Madárcsontú, ezüstfehér hajú, drága anyagból készült gyászruhát viselő asszony lépett be azinas kíséretében a szalonba.- Milyen kedves tőled, Lydia, hogy meglátogatsz - köszöntötte Hester. - Foglalj helyet.Ismered drága barátaimat, Trevor és Prudence Merryweathert?- Igen, hogyne.Mrs. Leacock apró, fényes madárszeme idegesen ugrott Hesterről Prudence-re.- Ami azt illeti, nem kifejezetten udvariassági látogatás ez részemről, Hester. Azért jöttem,hogy beszéljek Miss Merryweatherrel.- Nocsak - emelte föl Hester a teáskannát. - Ugye, nem valami kísérletet akarszkinyomoztatni vele?- Magam sem tudom - mondta Mrs. Leacock, és leereszkedett egy selyemmel párnázottszékre. – De újabban meglehetősen furcsa dolgok történnek a házam nyugati szárnyában.Ezek a kellemetlen események már kikezdték az idegeimet, pedig az orvosom is megmondta,hogy gyenge a szívem.
- Page 1 and 2: Amanda QuickBukott AngyalA fordít
- Page 3 and 4: - A legkevésbé sem valószínű.
- Page 5 and 6: - Hogyan szándékozik megakadályo
- Page 7: - Értem - mondta Prudence elszorul
- Page 10 and 11: - Hiszem, hogy ön olyan nő, aki t
- Page 12 and 13: Gondolatban tovább kalandozott Pru
- Page 14 and 15: Merőben szokatlan volt, hogy ők k
- Page 16 and 17: 3- Hogy mit tudok Angelstone-ról?
- Page 20 and 21: - Meséljen el mindent ezekről a k
- Page 22 and 23: - Ha felidézi alkunk feltételeit,
- Page 24 and 25: - Ó, milyen szörnyű lehetett ön
- Page 26 and 27: - Nincs hely!Prudence nagyon is ér
- Page 28 and 29: 5- Bocsánat, hogy ezt mondom, uram
- Page 30 and 31: - Tessék? - tátotta el a száját
- Page 32 and 33: másik, az övéhez nagyon hasonló
- Page 34 and 35: - Ne olvassa a fejemre a saját sza
- Page 36 and 37: helyzete nem veszélytelen. Bár it
- Page 38 and 39: - Nem gondolja, hogy a szórakoztat
- Page 40 and 41: Kiütötte a szellem kezéből a t
- Page 42 and 43: 7Whistlecroft nagyot trombitáit pi
- Page 44 and 45: Félóra múlva, amikor belépett a
- Page 46 and 47: - Két okból - felelte halvány mo
- Page 48 and 49: - Méltányolom a család nevéért
- Page 50 and 51: - Ne terelje el a szót erről az
- Page 52 and 53: 8- Bocsássanak meg, uraim, de azt
- Page 54 and 55: És hamiskártyázással sem vádol
- Page 56 and 57: - Meneküljön! - kezdte rá a legd
- Page 58 and 59: - Van benne valami? - lépett köze
- Page 60 and 61: - Mondom, hogy nem ő - hunyorgott
- Page 62 and 63: - Drágám - mondta gúnyos oldalpi
- Page 64 and 65: Sebastian elengedte az ágy lábát
- Page 66 and 67: - Hát... - nyelt egy nagyot Pruden
- Page 68 and 69:
10- Na, Angelstone, hogy tetszik a
- Page 70 and 71:
- Van egy kis elintéznivalóm!- Ez
- Page 72 and 73:
- Szeretném megkérdezni, uram - s
- Page 74 and 75:
- Hogy az imént azt mondta Angelst
- Page 76 and 77:
- Szent ég! - súgta Prudence. - M
- Page 78 and 79:
- Bizonytalannak látszol, Sebastia
- Page 80 and 81:
- Tudtam - kiáltotta elégedetten
- Page 82 and 83:
- Nem leszek a bosszúállásod esz
- Page 84 and 85:
előlem sohasem lesz rendes grófn
- Page 86 and 87:
- Először is mert semmi olyat nem
- Page 88 and 89:
13Még aznap este, később, amikor
- Page 90 and 91:
- Megjegyzést? Kitől? - kérdezte
- Page 92 and 93:
- Lépésről lépésre kell haladn
- Page 94 and 95:
Nem lepte meg, hogy a kaput nyitva
- Page 96 and 97:
A pisztoly centiméterekre feküdt
- Page 98 and 99:
- Nem olyan nehéz másolatot kész
- Page 100 and 101:
- Egy jómódú kereskedő egyetlen
- Page 102 and 103:
- De igaz - vetett Jeremy gúnyos p
- Page 104 and 105:
elfelejtetted, hogy legutóbb kéts
- Page 106 and 107:
- Javasolni szeretném, asszonyom,
- Page 108 and 109:
- Mi az ördög folyik itt? - kérd
- Page 110 and 111:
- Nincs is miért tovább maradnom
- Page 112 and 113:
- Csak feldühített, hogy sértege
- Page 114 and 115:
A legkevésbé sem szerette volna f
- Page 116 and 117:
Curling azonban már nem volt olyan
- Page 119 and 120:
17Másnap reggel, amikor Sebastiann
- Page 121 and 122:
férje ragaszkodott hozzá, hogy ma
- Page 123 and 124:
- Nem értik - ingatta tanácstalan
- Page 125 and 126:
Két óra is elmúlt már, mire Seb
- Page 127 and 128:
- Itt nincs helye a gúnyolódásna
- Page 129 and 130:
- Őlordsága csak egy órája ért
- Page 131 and 132:
- Nekem elég annyi, ha még ma dé
- Page 133 and 134:
- Senkinek semmi oka, hogy ezen fen
- Page 135 and 136:
- Valakinek muszáj lesz kézbe ven
- Page 137 and 138:
- Nyugalom. Jó állapotban lesz, m
- Page 139 and 140:
De mielőtt mozdulhattak volna, kit
- Page 141 and 142:
- Kezdettől fogva tudtam - kuncogo
- Page 143 and 144:
- Bár te is ismerhetted volna az