Amanda Quick Bukott Angyal

- Meg kell mondanom, uram, ön módfelett makacs. És mivel az elkövetkező két és félhónapban kénytelenek leszünk sok időt tölteni egymás társaságában, nem látom be, miért nehasználhatnánk ezt az időt arra, hogy segítsünk egymásnak a nyomozásainkban.- A válaszom nem, és ezen nem óhajtok változtatni, Prue.- Nos, rendben van, uram - szegezte előre az állát Prudence. - Ha ön ilyen fennhéjázóan éskonokul viselkedik ebben a dologban, akkor én édeskeveset tehetek.- Örülök, hogy ön nem az a fajta nő, aki rögtön siránkozni kezd, ha valami nem úgy van,ahogy szeretné. Az ilyesmi rettenetesen fárasztó.- Siránkozni? Én? Szó sincs róla, uram - próbálta Prudence utánozni a lord hűvös mosolyát.- A világért sem szeretném fárasztani. Egyébként, remélem, eléggé lefoglalnak majd a sajátnyomozásaim.- Érdeklődve várom a róluk szóló híreket - biccentett udvariasan Sebastian.- Lehet, hogy már holnap reggel beszámolhatok a legfrissebb nyomozásom eredményéről -folytatta a lány, szándékosan nem véve tudomást Sebastian hangjának enyhén leereszkedőcsengéséről.- Máris? - pillantott rá a férfi. - Itt, a városban akadt egy kliense?- Lady Pembroke egyik barátnője mesélt egy roppant érdekes esetet. Ismeri Mrs.Leacockot? - hajolt közelebb Prudence.- Hallottam már róla - felelte rövid tűnődés után Sebastian. - Ha jól emlékszem,mostanában halt meg a férje, és rá hagyta a vagyonát.- Úgy van. Nos, a derék asszonyságnak újabban meggyűlt a baja egy szellemmel, amely aháza nyugati szárnyában kísért.- És hogy akarja elcsípni?- Lady embroke és én Mrs. Leacocknál töltjük a mai éjszakát. Én a nyugati szárnyban, az őhálószobájában fogok aludni.- Helyet cserél Mrs. Leacockkal? - nézett rá kíváncsian Sebastian.- Igen. De nem szólunk róla senkinek.- Miért nem? - mulatott magában a férfi. - Gondolja, hogy a szellem törődik vele?De Prudence eleresztette a füle mellett a megjegyzést, és lelkesen magyarázni kezdte azesetet:- Tudja, ez a kellemetlen kísértetjárás röviddel Mr. Leacock halála után kezdődött. Mrs.Leacock korábban soha nem találkozott szellemmel a nyugati szárnyban. És más sem. Hírbőlsem hallották, hogy a házban szellemek járnának.- Az asszony nyilván megsínylette a férje halálát - emlékeztette a lányt Sebastian. - Lehet,hogy lidérces álmai vannak.- Nem vagyok róla meggyőződve. Tudja, az is érdekes, hogy Mrs. Leacocknak nincsgyermeke. Lady Pembroke szerint azonban van három pénzéhes unokaöccse, és mindhármantudják, hogy a legújabb orvosi vélemény szerint nagynénjüknek gyenge a szíve.- A nemjóját! - nézett nagyot Sebastian. - És ön lehetségesnek tartja, hogy az unokaöccsökszándékosan ijesztgetik a nagynénit, abban a reményben, hogy a szíve majdcsak felmondja aszolgálatot?- Nagyon is lehetségesnek tartom. És ma este meg is fogom tudni.- Szembeszáll a kísértettel? - keményedéit meg Sebastian álla. - Erre gondolni sem akarok.- Önnek, uram - mondta Prudence bűbájosán -, nincs mit hozzáfűznie ehhez.- Dehogy nincs, az ördögbe is! A vőlegénye vagyok, Prue.- Csak névleg.- Azért csak hallgasson rám...- Azt tettem, uram - mosolygott derűsen a lány. - Világosan az értésemre adta, hogyönállóan folytatjuk a nyomozásunkat. Ha jól értem, ön nem óhajtja, hogy együtt dolgozzunk.Vagy félreértettem volna?