- Tessék? - tátotta el a száját Prudence.- Hallotta - mondta Sebastian, és fagyos udvariassággal bólintott egy idősebb hölgynek, akia mellettük elhaladó kocsiból bámult ki rájuk. Az asszony gyorsan elkapta a pillantását.- Fenn kívánja tartani az eljegyzésünket? - kérdezte Prudence hitetlenkedve. - Miért?- Nem hinném, hogy olyan sok választásunk van ebben a kérdésben. Ha közhírré tesszük,hogy az eljegyzésünk csak tréfa volt, oda a jó híre.- Nincs túl nagy jelentősége, uram. Akkor a kitűzött időpont előtt vonulok vissza vidékre, sa társaság egykettőre megfeledkezik rólam.- És velem mi lesz, Prue? - tudakolta szelíden Sebastian. - Biztosíthatom, hogy arról aszerepről, amit én játszottam ebben az ügyben, a társaság nem fog olyan könnyenmegfeledkezni. Thornbridge például kétségtelenül arra fog gondolni, hogy mégiscsak jólsejtette, mit keresek én a felesége hálószobájában, és feltehetőleg üldözőbe fog venni a pisztolyával.Prudence beharapott alsó ajakkal nézett Sebastianra:- Valóban azt hiszi, hogy képes lesz ilyet tenni?- Nagyon valószínűnek tartom.- Erre nem gondoltam. Akkor hát mit tegyünk, uram?- Várjuk ki jegyespárként a szezon végét – felelte nyugodtan Sebastian. - Júniusbanvisszamehet Dorsetba, én pedig élem tovább az életemet. Az emberek meg majd lassanelunják a fecsegést.- Elfogadom - mondta Prudence alapos megfontolás után. - A nyár folyamán szép csendbenbejelentem, hogy visszalépek. Őszre mindenki napirendre tér a dolog felett.- Nagy valószínűséggel.- Igen, ez bizonyára menni fog. - Prudence a homlokát ráncolva folytatta: - Ez azt jelenti,hogy mostantól két és fél hónapig mindketten kénytelenek leszünk úgy viselkedni, minthajegyesek lennénk.- Mit gondol, Prue, tud úgy tenni ilyen hosszú ideig, mintha boldog menyasszony volna?- Nem tudom - felelte becsületesen a lány. - Még sohasem vettem részt amatőrszínjátszásban.- Biztos vagyok benne, hogy kis gyakorlással bele fog tanulni.- Gondolja? - kérdezte félrebillentett fejjel, éles hangon Prudence. - És ön hogy áll ezzel adologgal, uram?- Miattam nem kell aggódnia, kedvesem - görbült kissé feljebb Sebastían szája. -Megnyugtathatom, én el tudom játszani a szerepemet. A véremben van a színészi tehetség.- Hát persze! Micsoda szerencséje van, hogy az édesanyja sikeres színésznő volt! - sóhajtottfel Prudence.- Nézze a helyzet derűsebb oldalát - javasolta Sebastian. - Talán az az izgága öccse semakar majd minduntalan párbajozni, valahányszor felkérem táncolni.- Az igaz - mondta Prudence, majd finoman megköszörülte a torkát. - Már csak egyetlenapróságot kellene tisztáznunk a tegnap estével kapcsolatban, mielőtt folytatnánk ezt azeljegyzési komédiát.- Hadd találjam ki, mi lenne ez az apróság - mosolygott Sebastian. - Hogy mit kerestemvoltaképpen Lady Thornbridge hálószobájában.- Igen, ami azt illeti, szeretnék magyarázatot kapni rá. Egy percig sem hiszem, hogylégyottja volt vele.Az utóbbi időben elég közelről figyeltem önt, uram, és nem tegnap történt meg először,hogy egyszer csak hipp-hopp, eltűnt a bálteremből. Ahogy én láttam ilyenkor nem találkozottsenkivel.Sebastian elismerő pillantást vetett a lányra, és bólintott.
- Nagyon jól megfigyelte. De nem mondhatom, hogy meglep. Kegyed bámulatosnőszemély.- Cseppet sem vagyok biztos abban, hogy ez bók volt. Nos, elmondja nekem, hogy mitörtént tegnap este?- Tényleg elhitte, hogy betörő vagyok? - kérdezte vissza Sebastian, és borostyánsárgaszeme villant egyet.- Megfordult a fejemben, uram, hogy ilyen szerencsétlen módon próbálja csillapítaniéletuntságát- nézett rá Prudence a pápaszeme mögött összehúzott szemmel.- Le vagyok sújtva, amiért ilyen kevésre becsült.- Nos, hát nem voltam benne teljesen biztos - vágta rá gyorsan Prudence. - Végül is apénzre nincs szüksége, mindenki tudja, hogy valóságos Krőzus. De akkor mit keresett LadyThornbridge hálószobájában?- Az eredeti feltevését tekintve részben igaza volt. Ahogy már próbáltam is elmondani, egynyakláncot kerestem. Egy roppant különleges nyakláncot.- Tessék? - bámult rá elkerekedő szemmel a lány. - Nem hiszem el.- Pedig igaz. Mellesleg a nyaklánc nem Lady Thornbridge-é.- Akkor kié? - támadt fel Prudence- ben a kíváncsiság.- A társaság egy hölgyéé, aki odaadta LadyThornbridge-nek.- Miért?- Ezzel remélte megvásárolni a lady hallgatását - Válaszolta Sebastian halkan.- A hallgatását? Vagyis Lady Thornbridge zsarolta ezt a hölgyet? - jutott Prudence akézenfekvő következtetésre.- Pontosan. De amikor Lady Thornbridge újabb élkszert követelt a további hallgatásafejében, az áldozat rájött, hogy ennek soha nem lesz vége. Elhatározta hát, hogy utánanéz,hogyan lehet megállítani a ladyt.- Az áldozat kereste fel önt? - kérdezte a homlokát ráncolva Prudence.- Nem. Ő egy Whistlecroft nevű detektívvel tárgyalt, aki aztán úgy határozott, hogymegtanácskozza velem a dolgot. Tudja, mi ketten egyezséget kötöttünk egymással, melyszerint az érdekesebb esetekből néhányat átenged nekem.- És ő jött önhöz ezzel az esettel? - kérdezte teljesen elbűvölve Prudence.- Igen.- Milyen izgalmas! - suttogta a lány. - Megtalálta az este a nyakláncot?- Igen, megtaláltam - mosolygott enyhén szólva önelégülten Sebastian.- Hol van? Mit csinált vele?- Ma reggel Whistlecrofton keresztül visszajuttattam a jogos tulajdonosához. Ilyenügyekben jobb szeretek névtelenül meghúzódni a háttérben. Kegyeden, Whistlecrofton és egyGarrick Sutton nevű barátomon kívül nem is tud senki az én kis hobbimról.- Értem. És azt is, hogy miért tartja titokban ezt a kedvtelését. De mi lesz LadyThornbridge-dzsel? Nem fogja beváltani a fenyegetéseit, ha rájön, hogy áldozata már nemműködik együtt vele?- Kétlem.- Hogyhogy?- Még mielőtt ön, majd Thornbridge oly tapintatlanul megzavartak, sikerültbecsempésznem egy cédulát Lady Thornbridge széfjébe, a nyaklánc helyére. Elég hamar megfogja találni.- Cédulát? Mi állt rajta?- Csak annyi, hogy egy névtelen személy tud róla, hogy Lady Thornbridge származása nemfelel meg annak, amit a társaság és Lord Thornbridge gondol. Őszintén szólva, LadyThornbridge a külvárosból jött, és ha ez kiderül, a társaság tönkre fogja tenni. Szerintem máramár mindent megszerzett magának, amit akart, ezért nem szükséges zsarolnia a társaság egy
- Page 1 and 2: Amanda QuickBukott AngyalA fordít
- Page 3 and 4: - A legkevésbé sem valószínű.
- Page 5 and 6: - Hogyan szándékozik megakadályo
- Page 7: - Értem - mondta Prudence elszorul
- Page 10 and 11: - Hiszem, hogy ön olyan nő, aki t
- Page 12 and 13: Gondolatban tovább kalandozott Pru
- Page 14 and 15: Merőben szokatlan volt, hogy ők k
- Page 16 and 17: 3- Hogy mit tudok Angelstone-ról?
- Page 18 and 19: - Jó napot! Iszik teát? - emelte
- Page 20 and 21: - Meséljen el mindent ezekről a k
- Page 22 and 23: - Ha felidézi alkunk feltételeit,
- Page 24 and 25: - Ó, milyen szörnyű lehetett ön
- Page 26 and 27: - Nincs hely!Prudence nagyon is ér
- Page 28 and 29: 5- Bocsánat, hogy ezt mondom, uram
- Page 32 and 33: másik, az övéhez nagyon hasonló
- Page 34 and 35: - Ne olvassa a fejemre a saját sza
- Page 36 and 37: helyzete nem veszélytelen. Bár it
- Page 38 and 39: - Nem gondolja, hogy a szórakoztat
- Page 40 and 41: Kiütötte a szellem kezéből a t
- Page 42 and 43: 7Whistlecroft nagyot trombitáit pi
- Page 44 and 45: Félóra múlva, amikor belépett a
- Page 46 and 47: - Két okból - felelte halvány mo
- Page 48 and 49: - Méltányolom a család nevéért
- Page 50 and 51: - Ne terelje el a szót erről az
- Page 52 and 53: 8- Bocsássanak meg, uraim, de azt
- Page 54 and 55: És hamiskártyázással sem vádol
- Page 56 and 57: - Meneküljön! - kezdte rá a legd
- Page 58 and 59: - Van benne valami? - lépett köze
- Page 60 and 61: - Mondom, hogy nem ő - hunyorgott
- Page 62 and 63: - Drágám - mondta gúnyos oldalpi
- Page 64 and 65: Sebastian elengedte az ágy lábát
- Page 66 and 67: - Hát... - nyelt egy nagyot Pruden
- Page 68 and 69: 10- Na, Angelstone, hogy tetszik a
- Page 70 and 71: - Van egy kis elintéznivalóm!- Ez
- Page 72 and 73: - Szeretném megkérdezni, uram - s
- Page 74 and 75: - Hogy az imént azt mondta Angelst
- Page 76 and 77: - Szent ég! - súgta Prudence. - M
- Page 78 and 79: - Bizonytalannak látszol, Sebastia
- Page 80 and 81:
- Tudtam - kiáltotta elégedetten
- Page 82 and 83:
- Nem leszek a bosszúállásod esz
- Page 84 and 85:
előlem sohasem lesz rendes grófn
- Page 86 and 87:
- Először is mert semmi olyat nem
- Page 88 and 89:
13Még aznap este, később, amikor
- Page 90 and 91:
- Megjegyzést? Kitől? - kérdezte
- Page 92 and 93:
- Lépésről lépésre kell haladn
- Page 94 and 95:
Nem lepte meg, hogy a kaput nyitva
- Page 96 and 97:
A pisztoly centiméterekre feküdt
- Page 98 and 99:
- Nem olyan nehéz másolatot kész
- Page 100 and 101:
- Egy jómódú kereskedő egyetlen
- Page 102 and 103:
- De igaz - vetett Jeremy gúnyos p
- Page 104 and 105:
elfelejtetted, hogy legutóbb kéts
- Page 106 and 107:
- Javasolni szeretném, asszonyom,
- Page 108 and 109:
- Mi az ördög folyik itt? - kérd
- Page 110 and 111:
- Nincs is miért tovább maradnom
- Page 112 and 113:
- Csak feldühített, hogy sértege
- Page 114 and 115:
A legkevésbé sem szerette volna f
- Page 116 and 117:
Curling azonban már nem volt olyan
- Page 119 and 120:
17Másnap reggel, amikor Sebastiann
- Page 121 and 122:
férje ragaszkodott hozzá, hogy ma
- Page 123 and 124:
- Nem értik - ingatta tanácstalan
- Page 125 and 126:
Két óra is elmúlt már, mire Seb
- Page 127 and 128:
- Itt nincs helye a gúnyolódásna
- Page 129 and 130:
- Őlordsága csak egy órája ért
- Page 131 and 132:
- Nekem elég annyi, ha még ma dé
- Page 133 and 134:
- Senkinek semmi oka, hogy ezen fen
- Page 135 and 136:
- Valakinek muszáj lesz kézbe ven
- Page 137 and 138:
- Nyugalom. Jó állapotban lesz, m
- Page 139 and 140:
De mielőtt mozdulhattak volna, kit
- Page 141 and 142:
- Kezdettől fogva tudtam - kuncogo
- Page 143 and 144:
- Bár te is ismerhetted volna az