You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
<strong>Tanulmányok</strong> a <strong>pedagógiai</strong> <strong>innováció</strong> <strong>támogatásának</strong> <strong>lehetőségeiről</strong><br />
vannak túl a tantestület tanárai (hiszen őket érintették az IPR, HEFOP, TÁMOP<br />
keretén belül lezajlott, hh-fókuszú képzések), amelyek jártak is elsősorban módszertani<br />
jellegű tudásfrissítéssel, ugyanakkor az iskola egészéről elmondható, hogy nincsenek<br />
valódi válaszok a kihívásra, a megszerzett tudások a szakmai támogatás hiányában<br />
kikopnak, jellemző a permanens kudarcélmény, frusztráció. A pedagógusok<br />
közt munkavégzésükre és általános szakmai viszonyulásukra vonatkozóan viszonylag<br />
ritkán találkozunk sikerkereső attitűddel, inkább a kudarckerülő magatartás<br />
dominál, sokszor szakmai és emberi önbecsülésük maradék foszlányaiért<br />
küzdenek a pedagógusok. Ennek a küzdelemnek alapvetően három fázisát láttunk<br />
az Útkereső programban felbukkanó iskolák között:<br />
• „Akik már feladták”: a tanárok mély apátiába süllyedve várják, hogy valami<br />
megváltoztassa a helyzetet. Talán csodát remélnek. Eszköztelennek és inkompetensnek<br />
érzik magukat. Sodródnak a helyzettel. Egyszerűen csak szeretnék<br />
túlélni a napokat, ezért az sem gond, ha esetleg nem jön be a gyerek. A tanulókat<br />
taníthatatlannak, önmagukat áldozatnak látják. A tantestületen belüli<br />
kommunikáció gyér, vagy kizárólag a magánszférára vonatkozik. Szünetben<br />
álláshirdetéseket olvasgatnak, nagy a fluktuáció. El-eljárogatnak továbbképzésekre,<br />
de inkább csak kötelezettségből vagy egyéni ambíció miatt, az itt tanultak<br />
nem vagy elenyésző módon szervülnek a mindennapi gyakorlatba. Ők a<br />
HISZEM segítségét sem kérik. Már nem hisznek abban, hogy a helyzet valahogy<br />
megváltozhat. Kiégtek.<br />
• „Akik jól elvannak”: tantestületek, amelyek megszokták, hogy ebben a közegben,<br />
ilyen hatásfokkal tudnak dolgozni. Nagyjából hasonló a gyerekekkel kapcsolatos<br />
attitűdjük, mint az előző csoportnak. Helyzetüket adottságként élik<br />
meg, túl sokat nem várnak a munkájuktól. Továbbképzésekre csak szükség<br />
esetén járnak, néha kipróbálnak valamit, de nincsenek valódi irányok, elrugaszkodások.<br />
Inkább a csapatépítő jellegű képzéseket választják. A tanárok énképe<br />
kicsit jobb, jól érzik magukat együtt, egymással jól és intenzíven kommunikálnak,<br />
de nem szakmai ügyekben. A közös baj hívja őket közösségbe, nem<br />
a közös célok. Néha még próbálkoznak is valami iskolát érintő dologgal, de<br />
inkább kirándulást szerveznek, vagy iskolanapot. Egymás óráira nem mennek<br />
be, a tanórai tanulás-tanítási folyamatot nem bolygatják. A HISZEM segítségét<br />
elfogadják, óvatos távolságtartással kezelik az <strong>innováció</strong>s szándékot, nem értik<br />
igazán, miért van erre szükség.<br />
• „Akik még küzdenek, és néha elkapják a fonalat”: alapvető különbség az előző<br />
két típussal szemben, hogy a tanárok azt gondolják, van dolguk a tanítással,<br />
van feladatuk a gyeremekmegőrző funkción túl is az osztályteremben. Hiszik,<br />
hogy tanítaniuk kell, erejükhez képest megtesznek mindent, őriznék még a<br />
tartásukat is, de azért az erejük sokszor elfogy. Vannak projektek, amikor újra<br />
lelkesek, járnak továbbképzésre, tanulnak is. Fel-felbukkannak az iskolában<br />
104
Change language