You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
Fehér Vivien: Okulás a múltból – történelemtankönyvek a holokausztról<br />
valós eseményekről beszélünk, amelyeket olyan emberek is átéltek, mint ők maguk.<br />
A fotókhoz tartozó feladatok (pl. üzletek elleni bojkott) a tananyag továbbgondolását,<br />
azaz a tanuló önálló tanulását segítik elő.<br />
A konkrét leckékben a forrásokhoz tartozó feladatok az előzőekhez hasonlóan a<br />
nézőpontváltást, az egyéni munkát és a kutatást segítik elő, illetve követelik meg.<br />
Lényeges különbség, hogy a Geschichte und Geschehenben, a Forum Geschichte<br />
2-ben és a 2. Történelem IV.-ben a holttestekről nem szerepel fotó. Ami talán sokkal<br />
célravezetőbb, ha belegondolunk, hogy olyan filmeket, sorozatokat néznek a mai<br />
tanulók, amelyek tele vannak horrorisztikus elemekkel, gyilkossággal, ijesztő, sokkoló<br />
képekkel. Valószínűleg egy kép az áldozatok holttestéről nem azt a hatást fogja<br />
kiváltani a tanulókból, mint amit elképzelnénk, csupán egy újabb szokványos, rémisztő<br />
képet látnak majd maguk előtt (Péter, 2005). Ezzel szemben, ha valami személyesebbet<br />
mutatunk nekik, mint egy család vagy egy túlélőnek a visszaemlékezése,<br />
az sokkal inkább képes megrendíteni őket és felkelteni az érdeklődésüket.<br />
Az írott források közül (amelyek szorosan a holokauszt feldolgozásához kapcsolódnak)<br />
az 1. Történelem IV.-be több olyan is bekerült, amely Hitlerrel kapcsolatos<br />
(Mein Kampf; visszaemlékezés Hitlerrel való találkozásra; részlet Hitler beszédéből).<br />
A német könyvekbe és a 2. Történelem IV.-be ezzel szemben csak egy, illetve<br />
két vele kapcsolatos forrás került be. Azáltal, hogy a tanulók nem csak Hitlerről<br />
szóló vagy vele kapcsolatos forrásokkal találkoznak, különböző nézőpontokból<br />
sokkal inkább megismerhetik az eseményeket, és több ismerethez is juthatnak, hiszen<br />
a cél elsősorban nem Hitler bemutatása vagy elemzése, hanem a holokauszt<br />
témájának megismerése és feldolgozása.<br />
A Geschichte und Geschehenből szereplő források közül kiemelném a béke-Nobel-díjas<br />
Elie Wiesel, auschwitzi túlélő egy 1987-es beszédének gondolatait, amelyek<br />
az összefoglaló, ismétlő leckében találhatók meg:<br />
„Egészen biztosan sem nekem, sem senki másnak nincs joga megbocsátani a<br />
gyilkosoknak, hogy 6 millió férfit és nőt elpusztítottak […]. Csak a halottak bocsáthatnák<br />
meg, de senkinek nincs joga ahhoz, hogy az ő nevükben beszéljen.<br />
Azonban azt is meg kell mondanom Önöknek, méghozzá legmélyebb meggyőződésemből,<br />
hogy nem mindenki vétkes az akkor élt polgárok közül. Mint zsidó,<br />
aki identitását még mindig a hagyományokban találja meg, hiszem, hogy nincs<br />
kollektív bűnösség. Csak a bűnösök voltak bűnösök. A gyilkosok gyermekei nem<br />
gyilkosok, csupán gyermekek. A bűnösség és ártatlanság személyes, egyéni. […]<br />
Azt is hiszem, hogy jogunk és kötelességünk, hogy a fiatal generációt felelőssé<br />
tegyük – nem a múltért, de azért, hogy miként kezelik azt, mit tesznek az emlékekkel,<br />
amelyek az ő örök részük. Felelősnek kell lenniük azért, hogy milyen módon<br />
emlékeznek. Az emlékezet a kulcsszó. Összeköti a jelent és a múltat, a múltat<br />
és a jövőt. Az emlékezet az emberiség megújulásába vetett hitet jelenti […].”<br />
69