Gróf Tisza István Összes Munkái 3.

149
akinek férje októberben vonult be s aki mégis csak most hozatgÉÉi
segélyezésre javaslatba; mi volt e mulasztás oka?
2. Kiss Istvánné bölcskei lakosnőjét, akinek 1 /8 telek vagyona
saját magának s két gyermekének eltartására és huzamos betegség
után elhunyt apósa gondozására bizonyára nem volt elég, úgy hogy
részleges segélyre alapos igénye volna;
3. Bertalan Mihályné pálfai lakosnőjét, akiről a főszolgabíró
csak annyit jelent, hogy vagyoni viszonyai folytán államsegélyre
szüksége nincs. Mik ezek a vagyoni viszonyok?
4. Lengyel Jánosné bölcskei lakosnő kérvényét, akinek azon
állítása, hogy 72 éves özvegy édesatyját is tartja, akinek haszon-
élvezete a különben is igen csekély vagyonra reá van táblázva, meg-
vizsgálva s amennyiben valónak bizonyulna, tekintetbevéve nem
lett. Ugyancsak nem nyújt felvilágosítást e jelentés a takarék-
pénzt árilag kezelt készpénzösszeg magassága felől?
5. Susák Jánosné szekszárdi lakos kérvényét, akinél az a kö-
rülmény, hogy gyermeke van-e, nemcsak a segélyösszeg meghatáro-
zása szempontjából, de azért is megállapítandó, mert ez a körülmény
nevezettnek munkaképessége s így keresetképességére nézve fon-
tossággal bír.
6. A szakályi lakosok kérvényét, amelyre vonatkozólag nem
lehet a főszolgabírónak abban a jelentésében megnyugodni, hogy
nevezett község lakosai a jegyző betegsége miatt csak október
13-án, november 6-án és december 17-én részesültek segélyben. Ez
mindenesetre vastag mulasztás s a főszolgabírót komolyan figyel-
meztetni kell reá, hogy neki ismernie kellett az ottani állapotokat
s kötelessége lett volna, hogy megfelelő segéderővel a segélyössze-
gek megállapíttassanak s ezek a szegény emberek nélkülözéseknek
kitéve ne legyenek. A magyar társadalom mostani hangulata ós
áldozatkészsége mellett kétségtelenül akadtak volna emberek
Szakály községben, akik ezt a munkát megfelelő vezetés mellett
lelkiismeretesen elvégezték volna, s hogy ez nem történt, a fő-
szolgabíró hanyagságának vagyok kénytelen betudni.
Kedves barátom, ne vedd kicsinyeskedésnek, hogy ezekkel a
kérdésekkel annyit foglalkozom, de eltekintve attól, hogy a magyar
hatóságok becsületbeli kötelességének tartom a hadrakeltek csa-
ládtagjairól való lelkiismeretes gondoskodást, általában az a meg-
győződés vezet, hogy a közigazgatási hatóságoknak első dolga,
hogy igaz barátja, tanácsadója, gondviselője legyen a szegény-