Gróf Tisza István Összes Munkái 3.

257
rokonszenvező magasabb tiszt küldetnék állomásparancsnoknak,
vagy ahol ez nem lehetséges, legalább beosztatnék egy-két olyan
tiszt az állomásparancsnok mellé, aki az előforduló félreértések és
súrlódások eloszlatására alkalmas volna.
Hidd el, nemcsak a lakosság jogos érdekéről van szó, hanem
a hadseregéről is: semmi szükség nincsen reá, hogy ilyen nyomo-
rúságos incidensek által le hagyjuk rombolni azt az áldásos köze-
ledést, amelyet e háború nagy eseményei a magyar nemzet és a had-
sereg között előidéztek.
Kérlek, gondold meg, mi volna e cél elérésének legalkalmasabb
útja. Ha úgy látod jónak, hivatalosan fordulhatnék a hadügy-
miniszterhez, azt hiszem azonban, hogy simábban és jobban érjük
el a célt, hogyha te beszélsz Krobatinnal s mint az ő spontán kezde-
ményezése történik a dolog. Mindenesetre a te útbaigazításod
szerint fogok eljárni.
Boldog ünnepeket kívánva szívből üdvözöl
Teleszky Jánosnál·.
Kedves Barátom!
1037.
igaz barátod Tisza.
1913 április 22.
A rokkantak, özvegyek és árvák segélyezésére vonatkozó
javaslatod alaposabb tanulmányozása közben reájöttem, hogy ezen
különben igen szépen átgondolt tervezet nem ellensúlyozza kellő-
leg azt a nagy aránytalanságot, amely a jelenlegi ellátási törvény
alapján egyfelől az özvegyek és árvák, másfelől a rokkantak el
látása között – ez utóbbiak hátrányára – fennáll, úgy hogy a
népesebb családoknál az özvegyek és árvák nagyobb segélyt kap-
nak, mint az ugyanannyi családtaggal bíró rokkantak, dacára annak,
hogy magának a családfőnek eltartásáról nem kell gondoskodniuk.
A helyzetet mellékelt táblázat tünteti fel, amely szerint öt gyer-
mekkel özvegyen maradt asszony közembernél 36, káplárnál 60,
őrmesternél 102 és törzsőrmesternél 258 koronával kap többet,
mint kapna ugyanaz a család, ha a családfő teljesen rokkantán
életben maradt volna. Olyan különbség ez, amelyet sebesülési
pótdíj, kivált a magasabbrangú altiszteknél, egyáltalán nem képes
ellensúlyozni