Gróf Tisza István Összes Munkái 3.

207
az a külön kölcsönök felvételének kérdésében legfeljebb bizonyos
komplikációt és alkalmatlanságot okozó részletnek tekinthető, míg
a közös kölcsönök bevezetése annak bevallásával volna egyértelmű,
hogy a magyar állam hitele saját pénzszükségletének tisztességes
feltételek mellett való fedezésére elégtelen, káros visszahatással
bírna tehát korábbi államkölcsöneink megítélésére s újabb magyar
államkölcsönök megkötését lényegesen megnehezítené.
Ami már most magát a kérdés érdemét illeti, Németországnak
nemcsak az olasz kérdéssel kapcsolatos politikai szempontokból
kell a monarchiát pénzügyileg támogatnia, erre utalja őt a német
közgazdaság érdekeire való tekintet, tehát a német birodalomnak
saját jól felfogott érdeke is.
A német birodalmi bank nemesérckészlete 1914 július 31-étől
1915 március 15-éig 1528 millió márkáról 2358 millió márkára emel-
kedett, amivel szemben az Osztrák-Magyar Bank aranykészlete
több mint 300 millióval csökkent s a közgazdasági élet természetes
menetében ismétlődő külföldi fizetési kötelezettségek során to-
vábbra is feltartóztathatatlanul csökkenni fog.
A mi fizetési mérlegünket a rendes körülmények között kül-
földi kölcsönzések és külföldi tőkeelhelyezések tartják egyensúly-
ban. A külföldön fennálló óriási kamattartozásunkat, amelyhez az
utolsó években az árúforgalom jelentékeny passzív szaldója is járul,
csakis azért tudtuk aranykészletünk elvesztése és pénzünk deval-
vációja nélkül kiegyenlíteni, mert a zálogleveleinkben, községi köt-
vényeinkben, közlekedési és iparvállalatainkban elhelyezést kereső
külföldi tőke fizetési mérlegünknek jelentékeny aktív tételét al-
kotta. Ez a csatorna a háború alatt egészen bedugult, úgy hogy
rossz termésünk és ezzel járó súlyos gazdasági helyzetünk által
is fokozott külföldi fizetési kötelezettségeinknek csakis aranykész-
letünk megtámadásával tehetünk eleget.
A háború eddigi folyama alatt erre a célra használtuk fel a
Németországban kötött 300 millió márkás kölcsön ellenértékét s az
aranykészletünkből külföldre adott több mint 300 millió koronát.
Az eddigiek után ítélve külföldi kötelezettségeink kifizetése
havonként legalább 100-120 millió koronát fogna felemészteni,
ami máris tetemes értékcsökkenést szenvedett valutánkat kata-
sztrofális árhanyatlásnak tenné ki. Ennek az árhanyatlásnak
messzemenő kihatása volna összes gazdasági viszonyainkra és véd-
képességünkre is. A monarchia harci értékét is megtámadná az,