Gróf Tisza István Összes Munkái 3.

76
sikerül a dolog, annál jobb: ha nem sikerül, akkor is tudnék or-
vosságot.
Én legalább tudom, hogy mit csinálnék, hogy ha ilyen értel-
mes, jó felfogású, jóravaló menyasszonyom volna. Elvenném nyom-
ban feleségül, hogy ha háborúba kell mennem, legalább asszony
maradjon odahaza, aki rendben tartsa a házam táját.
A bizonyítványt visszaküldöm, mert hasznát lehet még venni.
s mindnyájukat a jó Isten kegyelmébe ajánlom.
Tisza.
Βartal Aurélné úrnőnek.
777.
1915 január 30.
Méltóságos Asszonyom!
Nagyon köszönöm a 25-iki levelében foglalt figyelmeztetést.
Fel fogom reá hívni az illetékes körök figyelmét, hogy csak akkor
bocsássák haza a harcképteleneket is, amidőn eléggé helyreállott
egészségük és erejük arra, hogy baj ne érje őket. Amennyire sze-
mélyes tapasztalataim terjednek, az esetek túlnyomó nagy részében
így is áll a dolog.
Ami a szerencsétlen «Aranyat-vasért» ügyet illeti, amit mi
megkaptunk és beolvasztottunk, azt fizikai lehetetlenség volna
visszaadni, mert nem is tudjuk elkülönítve kimutatni. Ha azonban
a helyi bizottság be nem küldi a nála gyűlt aranyat és otthon for-
dítja rendeltetésére, nem fognak emiatt okvetetlenkedni.
Higyje meg Méltóságos Asszonyom, hogy az egész vonalon
azt az álláspontot foglaltam el mindenben, miszerint ösztönözni
kell a helyi jótékonyságot azzal is, hogy az ott gyűlt pénzt saját
rendeltetésükre bocsássuk. Végtelenül sajnálom, hogy ez az egy
kis kivétel, amelyet tennünk kellett, máris kellemetlenséget okozott.
Tiszteletteljes kézcsókkal vagyok
igaz híve Tisza.
Krobatin hadügyminisztemek.
778.
Den 30. Jänner 1915,
Hochverehrter Freund!
Ich erlaube mir mitzuteilen, dass nach glaubwürdigen In-
formationen kriegsuntaugliche Verwundete manchmal in einen
derartig schwachen Kräftezustand aus den Spitälern entlassen