Gróf Tisza István Összes Munkái 3.

Csernoch János hercegprímásnak.
172
942.
1915 március 16.
Mélyen Tisztelt Barátom!
A nunciusnak újabb nyugtalankodására is csak azt válaszol-
hatom, hogy nem hunyunk szemet a veszély elől és megteszünk an-
nak elhárítására minden lehetőt. Ha az olasz kormány össze akarna
velünk veszni, amit nem hiszek, akkor persze nem tudunk a dolgon
segíteni. Ha azonban keresi a békés megegyezést, úgy módot fogunk
rá nyújtani, hogy azt meg is találja.
Igaz nagyrabecsüléssel vagyok
őszinte híved Tisza.
Báró Buriánnak.
943.
1915 március 17.
Kedves Barátom!
Megfontolásodba ajánlok egy gondolatot, amely hatalmába ke-
rített: nem kellene-e bizonyos melegséggel, ünnepélyességgel figyel-
meztetni az olaszokat, hogy tárgyalásaink kiindulási pontja az
volt, miszerint mindkét részről állandó, életbevágó érdeknek tart-
juk a szövetség fennmaradását, s jó barátok akarunk maradni. Ez a
meggyőződés nálunk megvan és saját érdekükben tartózkodnának
minden olyan lépéstől, ami azt a jövőben megzavarhatná. Arra
azonban, hogy létrejöjjön a megegyezés, e felfogásnak kölcsönösnek
kell lennie, mert lehetetlen volna a tőlünk követelt áldozatot meg-
hoznunk, ha Olaszország magatartása arra a feltevésre indít, mi-
szerint Olaszország bizalmatlan és rosszakaratú álláspontra he-
lyezkedik velünk szemben. Hogyan adjuk akkor ki kezünkből a
zálogot s a legerősebb katonai pozíciót? Ha tehát Olaszország-
békés megoldást akar és a szövetség fennállását kívánja, tanúsítson
barátságos indulatot és bizalmat.
Mi nem csak szóval nyugtatjuk meg, hogy saját érdekünkben
beváltjuk ígéretünket, hanem – amint tegnap helyesen mondtad -
beszélhetünk egyéb garanciákról is. (Német garancia, csapataink
elvonása s a várakban levő ágyúk másfelé küldése, feltéve, hogy
Olaszország sem csinál bennünket fenyegető katonai intézkedése-
ket stb.)
Ha Sonnino megmaradna sértően merev álláspontján, nem