Gróf Tisza István Összes Munkái 3.

13
indítandó konverzációban arra, hogy mondják ki vágyaikat. Vesz-
szenek időt avval, hogy legyőzik a helyzetükben fekvő feszélyt és
kitálalják mindazt, amit kívánni mernek. Mi nem vagyunk hivatva
arra, hogy eltaláljuk, mily messze kalandoznak szándékaik. Ha
pedig egészen levetik az álcát, még akkor is jobb, hogy ez így ké-
sőbben és közvetlen történik. Akkor is még egy kis időt nyerhetünk,
mely alatt ügyes taktikával azt, amit adhatunk és tehetünk, a leg-
hatékonyabban értékesíthetjük.
Két hónap van előttünk, mely alatt meg kell kísérelni a végső
erőlködést, hogy a lengyel harctéren megdöntsük az orosz haderőt.
Az Isten kezében van, hogy ez sikerül-e, de nem szabad a dipl.
küzdőtéren anticipáltatni elhamarkodott engedményekkel sem
teljes, sem részleges balsikert, hanem ezt az akciót is a teljes ön-
bizalom magatartásában tovább kell vezetnünk, nem Bülow re-
ceptje szerint. Ha bármit feladunk, ami csak vereségünknek lehet
díja, avval nem nyerünk semmit. Ha pedig szomorú kényszer-
helyzetbe jutunk, mindig ráérünk ennek levonni a kikerülhetetlen
következményeit.
Azt hiszem tehát, hogy most már igazán szükséges Berchtold-
nak találkozása Zinmiermarmal, sőt még jobban Bethmannal is . . .
Szívből üdvözöl igaz híved
Burián István.
698.
Olaszország, amely 1914-ben a hármasszövetség tagja volt,
1915 jan. 11-én azt a követelményt támasztotta, hogy semleges-
ségének fenntartása céljából helyeztessék részére kilátásba Ausztria-
Magyarország egyes területeinek átengedése.
Burián István, aki 1915 jan. 14-én külügyminiszterré nevez-
tetett ki, nem utasította el ezt a követelményt, de törekvése volt
időt nyerni, mert jogos volt az a remény, hogy Ausztria-Magyar-
ország katonai helyzete döntő győzelmek által javulni fog.
Az 1915 márc. 8-án tartott koronatanácson a külügyminiszter
és gr. Tisza István magyar miniszterelnök terület átengedése
mellett nyilatkoztak. L. alább 726. sz. levél 6. és köv. bekezdését,
valamint a 909. sz. levél jegyzetét.