Gróf Tisza István Összes Munkái 3.

249
kájukra hasznos értéket dobnak el a szakítás előidézése által. Azt
a rossz hangulatot, amit dilatórius eljárásunkkal felidéztünk,
igyekeznünk kell eloszlatni; kellemesebb, bizalmasabb lábra kell
velők jutni. Velök és nemcsak Sonninoval, mert ha ez utóbbi
intraitablenak mutatkoznék, oda kell a dolgokat irányítani, hogy
az ő elejtésével érvényesülhessen a nemzeti aspirációk kielégítését
a velünk való békés megegyezéssel összeegyeztető politikai irány.
Hidd meg édes barátom, ebben az irányban sokkal többet kell
tennünk. Eeá kell mutatnunk, hogy az olasz követeléseknek csak
egy része esik a nemzeti egység szempontja alá; ezeket Trieszt
kivételével készek vagyunk a lehetőségig honorálni; a többi pon-
tokat olyan hatalmi szempontok sugalmazták, melyeket eliminál-
nunk kell éppen Olaszország jól felfogott érdekében is.
Nagyon sajnálom az aide-memoire száraz, rideg hangját,
valamint nagyon sajnálnám azt is, ha Macchio nem kapott volna
olyan részletes utasítást, amellyel akcióba léphetne.
Én hiszem, hogy a római akció súlypontja a németeknél van,
de az ő fáradozásaikat támogatnunk kell azzal, hogy az Avarnához
intézett levelemben* érintett szempontokat barátságos, bizalmas
beszélgetésekben ismételjük és kifejtjük. Mindez a harctéri helyzet-
ről nyert tisztább képpel együtt nem tévesztené el hatását, de
nincs veszteni való idő s főleg igyekezni kellene a mi modorunkkal
könnyebbé tenni Sonninonak, hogy barátságosabb álláspontra
helyezkedjék.
Magán gond- és bánattól is** zaklatott lélekkel sietve írok:
gyarlón fejeztem ki gondolataimat. A lényeg az, hogy az idő halad,
csak napok választanak el attól a pillanattól, amidőn a tétlenség
vagy nem kellő cselekvés is irreparabilis állapotot teremt.
Kérlek, használjunk fel minden percet, hogy a helyzet összes
konzequenciáit úgy a németekkel, mint a katonákkal tisztába
hozzuk s tegyünk meg minden lehetőt, hogy sértett hiúság és rossz
lelkiismeret okozta megvadulásokból az olaszokat kivezessük.
Szívből üdvözöl
* L. az 1013. sz. levél I. mellékletét.
** L. 1017. sz. 1.
igaz barátod Tisza.