Gróf Tisza István Összes Munkái 3.

223
Ami a rokkantakról való további gondoskodást illeti, az első-
sorban az állam kötelessége. Hiszen történik értök valami a most
érvényben álló törvény szerint is, ez azonban a mai viszonyoknak
többé meg nem felelvén, fel fogjuk az abban rendszeresített segélyt
emelni, amennyire a háború utánra várható pénzügyi helyzet azt
megengedi.
Egyelőre most is adunk bizonyos pótlékot azoknak a csalá-
doknak, amelyek a segélyre reá vannak szorulva. Természetesen
ez nem azt teszi, hogy ne maradna hely a társadalmi jótékonyság
számára is, hiszen az állami ellátás a legjobb esetben is csak a meg-
élhetésre okvetlenül szükséges minimumot fogja nyújtani, ami
mellett még igen nagy tér marad.
Az tehát csak örömömre szolgál, hogy ha már most gyűjt tőkét
a társadalom a rokkantak vagy családtagjaik részére, úgy gondo-
lom azonban, hogy ennek a gyűjtésnek nem volna célszerű ma már
olyan precíz célját kitűzni, mint pld. egy Rokkantak Otthonának
szervezése, mert hiszen csak az egész helyzet kialakulása után
fogjuk láthatni, hogy mi lesz a segélyezésnek legcélhozvezetőbb
alakja.
Különösen éppen az Otthonok létesítése tulajdonképpen a
segélynyújtás legkevésbbé kívánatos része, amit csakis azokra a
szerencsétlenekre kell szorítanunk, akikről máskép lehetetlen gon-
doskodni, t. i. az olyan teljesen munkaképtelenné vált bénákra,
akiknek megfelelő segélyezés mellett családi körben való elhelye-
zése nem lehetséges. Az ilyenek számára szükséges elhelyezésről
pedig nézetem szerint az államnak kell gondoskodni.
Ha tehát Méltóságos Asszonyom kegyeskedik az én vélemé-
nyemre némi súlyt helyezni, bátor volnék azt javasolni, hogy
egyelőre csak a rokkantak javára történjék a gyűjtés, a hová-
fordításnak minden közelebbi megjelölése nélkül. Hacsak egyáltalán
lehetséges, ebben a kérdésben mellőzni kellene a Pozsony városára
és vármegyére való szorítkozást is, mert tényleg egyenlő elbánás-
ban kellene részesíteni az országnak minden hasonló viszonyok közé
jutó katonáját s a segélyezésnek vármegyékként vagy városok-
ként való elkülönítése az ügy célszerű megoldását is nagyon ne-
hézzé teszi.
Még mindig súlyosan beteg Lajos* testvérem iránti kegyes
* Gróf Tisza Lajos a harctéren életveszélyesen megsebesült.