Gróf Tisza István Összes Munkái 3.

338
vannak. Feltétlenül az én nézetem is, hogy ha egyszer felszabadul
annyi katonai erő, amennyivel offenzívát kezdhetünk Szerbiában,
azt előbb a román kérdés tisztázására kellene felhasználni.
Csakhogy persze ez a jövő zenéje; nem tudhatjuk mennyi
idő múlva válhatik aktuálissá s az aktuális feladat éppen az. hogy
a legközelebbi hetek alatt újabb ellenség ne támadjon reánk.
Igyekeznünk kell tehát Romániát most aktív kooperációra bírni.
Erre a célra szerinte a németek pénzt, mi Bukovinának három déli
kerületét adhatjuk, de ezenkívül kell valamit tennünk a hazai
románok érdekében.
Vettem magamnak a fáradságot, hogy lehetőleg behatóan
megismertessem a kérdéssel s mindenesetre fogékonyabb felfogásra
találtam nála, mint bármelyik németnél, akivel előzőleg beszéltem.
Igyekeztem meggyőzni, hogy olyan úgynevezett koncessziókkal,
amelyek nem az elszakadást bevezető lehetetlenségek, abszolút
semmi eredményt nem érünk el s azok felajánlásával csak kárt
teszünk. Ez utóbbi tételt elfogadta, de azt kérdezte, milyen állás-
pontra helyezkedném, ha a románok jönnének ilyen kívánsággal,
amire azt feleltem, hogy meghallgatnám őket, megbeszélném velők,
megmagyaráznám nekik a dolgot s meg vagyok róla győződve,
hogy nem csinálnának conditio sine qua non-t belőle.
Másrészről aziránt sem hagynék fenn kételyt, hogy a mi ro-
mánjaink iránti barátságos politikámat, tekintet nélkül a külügyi
helyzet momentán igényeire, meggyőződésemhez képest követ-
kezetesen fogom tovább folytatni.
Együtt oda reassumáltuk a dolgot, hogy Románia aktív
kooperációjának megnyerése céljából készek vagyunk olyan áldo-
zatokra, amelyek tényleg hasznot jelentenek Romániára nézve
(pénz és terület). Természetesen, miután ő nem beszélt többről, én
sem mondtam neki, hogy Bukovinában az általa említett három
kerületnél esetleg jóval többről lehetne szó. Azt pedig ő mindjárt
kezdetben világosan kifejezte, hogy Magyarország területének
csorbítása teljesen indiscutabilis.
Végre egészen igazat adott nekem abban, hogy német részről
nem szabad a románokat az «erdélyi koncessziók» dolgában biztatni
s általában az egész vonalon teljesen harmonikusan kell a két
diplomáciának eljárni.
Megmondtam neki azt is, hogy mi értésére adtuk a románok-
nak, hogy itt az ideje az aktív beavatkozásnak és jóakarattal